Alakulunk. Próbálom majd összegezni is ezt az időszakot, meglehetősen kaotikus volt minden szempontból. A szépen rendszerezett kis életem felborult, szinte minden felkavarodott. A legszarabb - és ez még mindig tart - a stresszevés. Egyrészt normál kajából is sokkal többet eszek, másrészt meg szinte képtelen vagyok egy napot édességmentesen eltölteni. Már kezd javulni a helyzet, de még messze van a vége. Az ivás szintén megborult, nincs elég folyadékbevitelem - hacsak a kávét nem számítjuk -, és a torna az meghalt. Az egyetlen dolog, ami működik, az a futás. Pontosabban működött, amíg le nem betegedtem. Most - másfél hét kihagyás után - talán folytathatom megint.
Note: a kockacukor az ördög eszköze. Nálunk sose volt, se kockacukor, se porcukor gyerekkoromban, úgyhogy amikor hozzájutottam, az mindig ilyen kivételes esemény volt. És ilyenkor mindig pótoltam a hiányt. A porcukorra emlékszem, hogy a nagyinál a spájzban, a jó nagy összetapadt rögöket vadásztam ki mindig a negyedkilós zacskóból és ettem.
Hát most vettünk egy dobozzal, hogy a szállítóknak a kávéba mégis inkább ez legyen. Meg kellett állapítanom, hogy a kis fehér kockáktól való függés még mindig tart. Nem szabad kockacukrot tartani itthon mellettem.
Se csokit.
Se chipset.
