Kicsit kajás vonalon is jegyzetelek. Múltkor a szokásos tőzegáfonyás-málnás tea mellé bedobtam még kétfélét a Twinings mentesteáiból: az egyik a borsmentás, a másik a citromos gyömbéres. Az utóbbi kifejezetten csípőssé válik, ha elfeledkezik róla az ember és túl sokáig ázik (khm), a borsmentás meg borsmentás :). A szoptatós teát nagyon nem bírtam, majd mikor le lehetett róla pattanni, akkor vettem észre, hogy egészen hiányzik az ánizs íze, a borsmentát meg nem is tudom, mikor fedeztem fel, de ez is menüre került. A mangó-eprest még nem láttam errefelé, pedig az repülne a kosárba azonnal, meg az almás is. Érdekes, hogy így télen a tea tényleg jobban megy belém, mint nyáron a víz, talán mert van íze (bár vízből is próbáltam citromosat, de nem hozott változást). Meg borzasztó fázós vagyok.
Aztán belefutottam ebbe a cikkbe a Yahoo-n, és adott egy-két jó ötletet. Sárgarépát szoktam hozni tízóraira, ez a hummusszal való párosítás kifejezetten szemfelcsillantó. Azt mondjuk fel nem foghatom, ki nasizik fél doboz konzerv körtét (!) és a sütőtökös fűszeres lattéra sem remeg meg a kezem, de nem is a mit az érdekes a cikkből, hanem a mire.
Újabb érdekes tény: valahogy - talán a sok folyadék miatt? - kitolódik az ebédem. Korábban simán délben kaptam a pénztárcámat, fél egy magasságában már erős szemkopogás állt fenn, most meg negyed kettő előtt nagyon ritkán mozdulok lemenni a kantinba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése