Makacs

A mérleg makacskodik, nem akar ötössel kezdődni, de meglehet, ennek most épp hormonális oka van, két napja kábé madármennyiségeket eszek (és nem dögkeselyűre gondolok). A centi mutatta számok kezdenek alakulni, közeledek a nyári formához.

A vajat kérdőjellel rehabilitálom, mert másnap a nagyobbik háromszor hányt éjjel, tehát lehet, hogy vírus volt itten a szervezetemben. Mindenesetre tegnap még mindig csak abonett, kávé, tea meg egy narancs volt a napközbeni kajám, estére ettem egy kiadósabb szendvicset. Pár szem babapiskóta is becsúszott, csoki továbbra is nulla. Ma is óvatosan.

 

A szervezet regenerálására behoztam tegnap egy 2 literes ásványvizet, itt van az orrom előtt, ennek ellenére tegnap csak fél litert sikerült belőle legyűrni. Mivel ma van az utolsó munkanapom idén, ezért menthetetlenül meg kell inni a megmaradó másfelet.

 

És mivel szünet jön, remélhetőleg több futás is belefér még a decemberbe. Az úticsomagba bekerül a futócipő, nem bánnám, ha összejönne egy szigetfutás otthon.

Víz

Szombaton megittam kb. 2 liter vizet is a szokásos 5-6 tejeskávé és 2 áfonyatea mellé. Nem mindig esett jól, de gyűrtem magamba erősen (és jártam óránként a vécére). Szerintem nagyon jót tett az arcomnak, a kozmetikusoknak mindig az az első megjegyzésük, hogy nem iszok eleget. Vasárnap már nem ment ugyanilyen tempóban, de még akkor is benyomtam úgy fél litert belőle. Valahogy erre mégiscsak rá kéne állni.

 

Ami még jó: a combom felső részén és a fenekemen a pattanásos bőrproblémák igen erősen javulni látszanak, combon konkrétan megszűnés felé tartunk.

Futós-fogyós

Rizskoch nem volt jó ötlet, szögezzük le. De aztán lett rosszabb is a hétvégén, úgyhogy tulképp így távlatból már mindegy is. Csoki továbbra sincs, pár szem babapiskóta és egy helyi érdekű fánk jutott be a hétvégén a szervezetembe (utóbbi kifejezetten szar volt).

Jobb pozitívval nyitni: kétszer is voltam futni hétvégén, halleluja, már legfeljebb csak a 3. legszarabb hónap lehet a december idén, de remélem, azért lesz ez még jobb is. Szombaton a hosszú kimaradás miatt lájtosan ment, 36:50 perc, ami alatt 5,76 km jött össze (6:24 átlag). Vasárnap úgy döntöttem, próbáljunk meg egy hosszabbat, és végül amikor 47 percnél jártam és már belátható távolságon belül volt az otthonom, de úgy éreztem, még menni fog, akkor döntöttem el, hogy legyen kerek egy óra. És végül össze is jött, bár a térdem kicsit ropogós volt. 1:00:01 alatt lement 9,47 km (6:20 átlag). Mindkét nap elég jó idő volt, vasárnap már a sapkán túl sálat is húztam, a nyomorult kesztyűimet nem találom, nyilván még valamelyik doboz legmélyén lapulnak, de nincsenek a sportcuccos tartómban.

További jó hír, hogy szombaton kerek 60,0 kg-t mutatott egy ponton a mérleg. Grrr, hogy az a 10 deka már nem volt benne...

Még jó hír, hogy ma estére valószínűleg alámegyek, mivel hajnali 5 óta összenőttünk a legkisebb helyiséggel. Vacsorára ugyanis frissen sütött bagett volt, amihez vaj dukál és nem szójaizé. És lőn csúf büntetés, érdekes, mert egy-egy vajas kenyeret azért néha már be tudtam tenni és ennyire egyszer se borultam meg tőle. Na de most... fogalmam nincs, mi van még bennem, különös tekintettel arra, hogy a reggeli kimaradt, csak két korty kávét tudtam magamba erőltetni, 9-kor sikerült egy (laktózmentes, kurvaaanyád) tejeskávét magamba erőltetnem, egy szelet abonettet és most óvatoskodok be egy gyümölcsteát a szervezetembe.

Emellé járult gyermekeim fokozott átmászkálós/gajdolós hajnali tevékenysége, ergo kurvára fáradt is vagyok, legyengült, ráz a hideg, felpuffadtam, mint egy hőlégballon és nyilván mára gyűltek össze a határidős leadandók. Hát így.

Helyzetjelentés

Édességfronton: szerdán a céges karácsonyi bulin a szemem majd kiszakadt, olyan sok volt az édesség ÉS a tejtermékes cucc (hadd ne mondjam, a halomban álló parmezánkockák milyen fizikai fájdalmat okoztak). Egy ponton engedtem a kísértésnek és ettem egy kis szelet diós bejglit, ami szerencsére jó választásnak bizonyult, mert leginkább citrom és dió íze volt :), cukrot nemigen látott és papírvékony volt a tésztája. Tegnap pedig sűrű konyhai tevékenységeim közepette elfogyasztottam 4 db babapiskótát és nyalogattam a cukros tojássárgáját is (úgy 30 éves addikció, sorry). Más kilengés nem volt, érdekes módon a csoki nem is hiányzik, még leginkább a tejkaramellás zacskón szokott meg-megakadni a szemem a spájzban, de a méteres Milkát például szemrebbenés nélkül otthagyom, a gondolat se fordul meg a fejemben, hogy bontani kéne.

Tornafronton: nem olyan sok, szerda este 60 felülés, 30 guggolás, 35-35 hátrairányú lábemelés vagy hogy a tökömbe hívják. De egyébként arra jó, hogy ismét érzem a hasizmaim meglétét.

Folyadékfronton: tea és tejeskávé minden mennyiségben. Próbálok néha vizet is inni.

Fogyásfronton: no change.

Laktózérzékenység fronton: valamelyik nap hoztam tejfölt. Olyan igazi, 30%-os tejfölt (tejföl, vaj, tejszín terén nincs fogyókúra, vagy nem eszi őket az ember, vagy rendeset eszik, slussz). Na azt meg kellett kóstolnom, nem bírtam ki, nem nagyon éreztem hatását. Ma meg ettem rizskoch-t, mert ipari mennyiségben gyűlt fel a közeli lejáratú családi tejmennyiség (tízesével szoktuk venni) annak eredményeként, hogy én most csak laktózmentest iszok. Meglátjuk, remélem, már nem lesz hatása. És akkor ha a tejet nem is, de óvatosan a tejtermékeket megpróbálom visszahozni, a vajjal kezdve, mert ez a szójaműanyag valami tragikus.

Torna restart

A jutalom/nemjutalom kérdése meg is oldódott tegnap, amikor is a céges Mikuláspartin gondosan a sós apróságok között kezdtem nézegetni és kiválasztottam egy pici kifliszerűséget, amiről a harapás után derült ki, hogy szilvalekvárral töltött :). Úgyhogy akkor ez meg is volt, ezen túlmenően semmi, csak az önuralom. Na jó, meg némi habzóbor, végtére is alkoholtilalom nincs (arra a kéthavonta megkívánt egy pohár borra vagy sörre felesleges).

Úgy egy hete előkerült a centi is, meg az infarktus vele együtt. Bár súlyban nincs jelentős változás - ma reggel mondjuk ismét egy picit közelebb kerültem az ötös kezdőszámhoz - a centik mostanra javultak. Nem áltatom magam, nyilván nem a csokimegvonás miatt, hanem azzal egyidejűleg a kajára is jobban figyelek, de kell ez, mert ma végre megint kényelmesebb a nadrág, jobban érzem magam a bőrömben és a hasam is javult (főleg, hogy végre nincs öthónapos terhesre puffadva a laktózérzékenység miatt, nagyon figyelek, semmi sajt!).

Este pedig kicsit aktivizáltam magam, nincsenek illúzióim, ez csak olyan kis kedvcsináló volt magamnak, nem ettől leszek karcsú, fitt, feszes, erős hős, de lenyomtam (szenvedtem) 10 db fekvőtámaszt, 50 felülést, 20 guggolást. Szeretném végre ezeket is visszahozni, főleg, hogy a futás nehézkessé vált. Felpróbáltam az új kék ruhámat és hát a seggem nem úgy néz ki benne, ahogy szeretném. Nota bene: nagyjából mindenhol másutt viszont rendben van :), és ez is fontos.

Még mindig

Ma éjfélkor meglesz az egy hét édességmentesség :). Lekvár van csak, szombaton ettem egy darab fél befőtt őszibarackot, tegnap meg némi meggybefőttet, de szilárdan állok a vártán. Érdekes, a hétvégét valahogy már egész jól bírtam, pedig tobzódunk a csokimikulásokban és egyebekben. Most töprengek, hogy kihagyom a jutalmat, és viszem tovább a műsort újabb egy hétig.

A futás most is elmaradt, egyszerűen olyan frontok vannak, hogy szombat délután két órára eldőltem aludni, utána meg nem bírtam beindítani a szervezetemet mozgásképes állapotba. Vasárnap meg egész nap szólóban nyomtam a kiskutyákkal. Ha a ház felsöprése számít, akkor elég sok kalória elégett :) (ezeket mondjuk mindig faszságnak tartottam).

Amúgy meg szombat este csak sikerült megismételnem a sajtos akciót, de - ég és föld, kérem, ég és föld! - reggel vettem szójamargarint (WTF?), úgyhogy nem elég, hogy rosszul lettem, de még a szendvics is baszomszar ízű volt :D. Aki hülye, az haljon meg és a szájíze is legyen gyatra! Na de egyébként biztató jel, hogy kisebb mértékű volt a rosszullét (lehet, hogy a szervezetem is megsajnált a kenős műanyag miatt), tehát lehet, hogy enyhül az intolerancia.

Jó hír, hogy kollégáktól megtudtam, van tízes jegy is a konditerembe, a héten beütemezem (fizetésnap közeleg!). Nem jó ez a mozgásmentesség, édességmoratórium ide vagy oda, a plusz 2,5 kg nem akar lemenni és a közérzetem is teljesen más.

Az ördög maga

Zselés szaloncukor.

*fogcsikorgás*

Nem engedtem a csábításnak.

*fogcsikorgás*

És valami érdemi is: nem jegyeztem fel, hogy a novemberi összfutás (szánalmas) 26,4 km, az idei negyedik leggyengébb hónap.

Darwin-díj

Miután boldogan laktózmentes tejeztem egész nap, sallala, minden rendben, este csináltam szendvicset és rábasztam egy nagy szelet sajtot. Sőt. Meg is ettem.

Na mennyi idő kellett az idiótájának, hogy felpuffadva, hasfájósan-bélfacsarodósan nyöszörögjön utána éjfélig? Bingó, félóra.

NCH: 3 nap (és 9 óra 25 perc :) ). Kitart, rendületlenül. Valami célt kéne már belőni, szerintem megnézem, hogy egy hétig menjen a történet, utána adunk egy minijutalmat, aztán folytatjuk újabb egy hétre. Így azért mégis belátható és remélhetőleg tartható lesz.

Minijutalomhoz a Mikulás ilyet hozott, ha a fentieket sikerül megvalósítani, akkor ez kéthavi csokiadagom :).

NSH

A.k.a. No Sweets Hero* :). Két teljes nap (sőt, már majdnem 2,5!) eltelt abszolút nulla bevitt édességgel, kérem, pedig itt alacsonyan szállnak a Túró Rudolfok, a dame blanche-ok, a csokoládés keksztekercses akármik. De nem és nem, nem nyúlok hozzájuk, tényleg nagyon tudatosan kell figyelni, hogy ne kapja fel az ember őket reflexből a kávé mellé. És most ugye, hogy koncentrálok rájuk, erősebb a hiányérzet kissé, mert tudatában vagyok a nemfogyasztásuknak. Mondjuk azt nem állítanám, hogy lekaparom a falat, de érzem a pótcselekvés hiányát.

Jó hír, hogy a laktózmentes tej bejönni látszik, puffadás és rosszullét tegnap már nem volt.

Amúgy a bőrömnek is szüksége van az átrendeződésre, mert a képemen csak jönnek elő újabb és újabb ragyák a menzesz múlta után is, és a combom felső része meg a fenekem problémás-pöttyös egy ideje még.

Na de NSH üzemmód továbbra is on. Ja és ha már lendületben vagyok, igyekszem minimalizálni a kenyérfogyasztást is, abonettezek.

*Update: ezt inkább átírtam No Choc Herora később, mert az töretlen, édesség - keksz, süti - időnként azóta becsúszik.