Édességfronton: szerdán a céges karácsonyi bulin a szemem majd kiszakadt, olyan sok volt az édesség ÉS a tejtermékes cucc (hadd ne mondjam, a halomban álló parmezánkockák milyen fizikai fájdalmat okoztak). Egy ponton engedtem a kísértésnek és ettem egy kis szelet diós bejglit, ami szerencsére jó választásnak bizonyult, mert leginkább citrom és dió íze volt :), cukrot nemigen látott és papírvékony volt a tésztája. Tegnap pedig sűrű konyhai tevékenységeim közepette elfogyasztottam 4 db babapiskótát és nyalogattam a cukros tojássárgáját is (úgy 30 éves addikció, sorry). Más kilengés nem volt, érdekes módon a csoki nem is hiányzik, még leginkább a tejkaramellás zacskón szokott meg-megakadni a szemem a spájzban, de a méteres Milkát például szemrebbenés nélkül otthagyom, a gondolat se fordul meg a fejemben, hogy bontani kéne.
Tornafronton: nem olyan sok, szerda este 60 felülés, 30 guggolás, 35-35 hátrairányú lábemelés vagy hogy a tökömbe hívják. De egyébként arra jó, hogy ismét érzem a hasizmaim meglétét.
Folyadékfronton: tea és tejeskávé minden mennyiségben. Próbálok néha vizet is inni.
Fogyásfronton: no change.
Laktózérzékenység fronton: valamelyik nap hoztam tejfölt. Olyan igazi, 30%-os tejfölt (tejföl, vaj, tejszín terén nincs fogyókúra, vagy nem eszi őket az ember, vagy rendeset eszik, slussz). Na azt meg kellett kóstolnom, nem bírtam ki, nem nagyon éreztem hatását. Ma meg ettem rizskoch-t, mert ipari mennyiségben gyűlt fel a közeli lejáratú családi tejmennyiség (tízesével szoktuk venni) annak eredményeként, hogy én most csak laktózmentest iszok. Meglátjuk, remélem, már nem lesz hatása. És akkor ha a tejet nem is, de óvatosan a tejtermékeket megpróbálom visszahozni, a vajjal kezdve, mert ez a szójaműanyag valami tragikus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése