Röviden

Vasárnap - egy hét kihagyással a verseny után - voltam megint futni, 6,83 km 49:55 alatt (7:19 min/km), szenvedős volt, nem hittem volna, de pont ugyanott húzódott-merevedett Achilles-ín fölött, mint a versenyen. Úgyhogy annyira nem esett jól, ezt azzal kompenzáltam, hogy főleg az erdőben futkároztam. Eredetileg olyan 5-6 km-t akartam, de aztán elbambultam és ahol kijöttem az erdőből, hirtelen nem tudtam, hol járok :D. És hát nyilván odébb, mint terveztem, haza meg mégiscsak futva lehet a leggyorsabban jutni.

Súlyban megint mínuszrekord, -70 dkg az utolsó mélyponthoz képest, lassan változik az első számjegy, na akkor pezsgőbontás.

Ma pedig megjött az új barátom :). Egyelőre a szagát próbálom túlélni, mintha naftalinban úszna az egész lakás, gondolom, hamarosan elmúlik. Összeraktuk, férj próbálgatta, milyen is ez. Én már tudom :).

(+)

Huh, jól elcsúsztam a héten, de egy gyors beszámolót csak rögzíteni kell.

Szóval életem első 10 kilométeres versenyén minden király volt. Előző nap ebédre steak volt, krumplival, vacsorára sajtos-tejfölös tészta, és ittam, mint a gödény :). Akartam volna még egy könnyed 4-5 km-t futni, de a kölykök amortizálták az agyamat, fizikailag meg fáradt-álmos-nyűgös voltam, úgyhogy kimaradt. Aznap reggel vajas-lekváros kenyér, második tejeskávé 10 órakor és sok víz. Rohadt hideg volt (-1 fok körül), és éjszaki szél fújt, 20 perccel indulás előtt a tömeg miatt beálltam a rajthelyre és később ezt aztán éreztem is a vádlim alsó részén, hogy lemerevedtem kicsit. Az első 2 km-en a tömeg miatt nem is nagyon lehetett volna hasítani, de ezt nagyon tudatosan el is döntöttem, hogy nem szabad az elején rohanni, különben szívás lesz a vége. Úgy a 3. km-től vettem fel egy egyenletes tempót, ami jól esett és ezzel mentem sokáig. A telefont, órát nem néztem, úgy döntöttem, nem foglalkozok idővel, nem stresszelem magam, az a lényeg, hogy jól sikerüljön. 5 km-nél volt egy kis mélypont, szerintem inkább pszichésen ("úristen, még pont ennyi hátra van"),  de egybeesett egy kis emelkedővel, úgyhogy az addig egyenletes lélegzésem kicsit felpörgött, figyelni kellett, hogy visszaálljon normálra. 8 km-től éreztem, hogy nagy gond nem lesz, és óvatosan elkezdtem nyújtani a lépteimet. 9 km-nél még jobban gyorsítottam, a célegyenes utolsó kétszáz méterén meg még jobban felpörgettem. Nagyon klassz élmény volt, 100% flow, fülig vigyorral értem be a célba. És büszke voltam magamra, hogy sikerült, hogy szeptember óta a nulláról ezt felépítgettem.

A cél után sajnos egy dolog nem sikerült: a lenyújtás (inni azonnal tudtam inni izotóniás italt, meg ettem kicsit később banánt is), nem volt hely, nagyon sáros volt a terep és mire az átöltözős helyre értem, éreztem, hogy iszonyúan lemerevedtem. A villamosról hazáig már alig bírtam gyalogolni, óvatosan nyújtogattam egész délután, este, meg izomlazító krémet is használtam, úgyhogy másnapra nem lett olyan katasztrofális a helyzet, mint vártam volna. Szerdán egy könnyed Curves torna fért bele az életembe, az se volt egyszerű az izomlázzal, de remélem, lassan megint visszaállok a normál kerékvágásba.

És írtam RIP:60 ügyben megrendelést :) - jöhet a következő lépés is!

10K

1 óra 2 perc 35 másodperc (6,15 min/km). És tökéletes flow élmény, minden stimmelt, minden jó volt, annyira feltöltött, hogy ugrálnék legszívesebben (ha tudnék és nem nyögnék minden mozdulatra, mint egy fürdős kurva, ahogy drága nagyapám mondta volt :D ). Alszom rá egyet és leírom holnap az egészet. 

Flower power

Na, ma akkor csak pozitív leszek. Úgy mentem el futni, hogy jár a jó a testemnek, szeretnék összehozni egy olyan futást, amit élvezek. Kikapcsoltam Andreát, az audio cues dominát, nem néztem órát, nem néztem tempót, nem néztem kilométert, csak futottam, nagyrészt az erdőben, bambultam a virágokat, olyan tempóban, ahogy jól esett és addig, amíg jól esett. A vége pedig egész vállalható is lett: 6,2 km 43 perc alatt (7:01 min/km), és nincs nagyhalál, nincs hasfájás, nincs rosszullét. Folyadékszint egész nap okés. Ez nem volt egy rossz nap, kellett már egy jó mozgásélmény, főleg, hogy hétvégére havat mondanak és mínuszokat. 

Azbeszt

Pedig nagyon pozitív akartam ma maradni, napsütés, hóvirágok, meleg, tök szép volt minden. Kivéve...

(+)

1) Futás terv szerint ami a napot illeti. Bemelegítés jobb lett, mint vasárnap és most nyugdíjas tempóval akartam menni egy nyolcast. Hát az jól sikerült, mármint a tempó nyugdíjassága... 8,2 km 57 perc (6:59 min/km átlag), de nagyon meg kellett küzdenem, hogy 7:00 alatt tartsam. A jó, hogy tudtam azért tempókat váltani és a végén egy kicsit meghajtani. 

2) Palackot kétszer megtöltöttem bent, délután is figyeltem az ivásra, még most is.

(-)

1) Szar volt megint a futás. Jobb, mint vasárnap, de még mindig nehéz, húzódott a lábam, éreztem az izomlázat. Note to self: ne verseny előtti héten menjünk munkába új tűsarkúban... Nem segített a letört sarok se, főleg az emelkedőkön. Tejeskávé után 1 óra 10 perc sem elég, és keveset ittam előtte, félpályánál dehidratáltnak éreztem magam. Ami érdekes volt, hogy az első 20 percben azt hittem, kikapcsoltam a Runkeeper audio cues-t, merthogy a versenyen se lesz nálam a telefon. Nagyon furcsa volt "vakon" futni, idő- és távolságérzékre hagyatkozva. Asszem ezt még a hátralévő két futásra rendszeresíteni kell, hogy szokjam. Futás után meg nagyon kinyuvadtam, főleg a hasam kínzott. 

I will survive

Élek :), ami a meglepő, hogy reggel egyben ébredtem és nem akartam atomjaimra esni. Talán az elmúlt bő félév már adott egy olyan edzettségi szintet, hogy egy szar futást is túl tudok élni. Kis izomláz van combban, seggben, vádliban, de semmi komoly. A mai mindenesetre pihenőnap volt.

(+)

1) Új szám a mérlegen, sallallala, az utolsó legalacsonyabb számhoz képest -20 dkg. Life is beautiful :D.

2) Bobble a cégnél, tudományos megfigyelésem a mai napra az, hogy itthon jobban működött a csap mellett a konyhában. Egyszer megtöltöttem, bevittem az íróasztalhoz és ippeghogy elfogyott délután 1-ig, mert - akár csak a pohár víznél - nehéz felállni és kimenni öt lépést a folyosóra, majd bekanyarodni az akár 5 méterre is lévő konyhába :). Mindenesetre így is a szokásosnál pont fél literrel ittam többet, de valahogy úgy kell időzíteni ezt az utántöltést, hogy a fél 11-es cappuccinoval essen egybe. Tea volt egy bögre pluszban, úgyhogy azért alapvetően a mai napi mennyiség is kipipálva.

3) Találtam RIP:60 helyi beszerzési forrást, most fontolgatom, hogy várjak-e még majdnem két hetet (= fizetés) vagy rendeljem meg máris.

(-)

1) Tej-kara-mella, iza-biza-bella, te ennivalóóó...

Finally

Hát ez sem volt egy maximális sikertörténetes nap, de történtek jó dolgok is. Például

(+)

1) FUTÁS! Még szerencse, hogy csak utána néztem meg a Runkeeperben, hogy mikor futottam utoljára, mert a szívemhez kaptam volna (február 4, fő az őszinteség). Azt tudtam, hogy nagy hajtást nem lehet csapni, így is lett, de a pozitívumokat hosszasan nem tudom sorolni, úgyhogy maradjanak a száraz tények: 6,3 km 42 perc alatt (6:39 min/km átlag).

2) Vízben baromi jó voltam ma, bobble rulez, kora délutánra megvolt az 1 liter, aztán még itt van most is mellettem egy feles, plusz a tejeskávék meg egy nagy bögre tea, úgyhogy a mai azon ritka napok egyike, amikor megvan a 2 liter folyadékbevitel.

3) Plusz mozgás: 2 óra gyalogolás.

4) Nem volt nasi (egy pici kekszet leszámítva). Az utóbbi egy-két hétben egy kicsit elengedtem magam édességfronton, úgyhogy ideje már összekapni magam megint.

(-)

1) Ilyen elbaszott futásélményem talán szeptember-október magasságában volt utoljára. Murphy minden szinten. Nem közvetlenül két óra mászkálás utánra kellett volna tenni. 45 percnél többet kellett volna várni indulásig a tejeskávé után. Tisztességesebben kellett volna bemelegíteni. Nem kellett volna elhinni, hogy egy hét után végre elmúlt a RIP:60 izomláz (az első 300 méteren kiderül, hogy basszameg, itt van ez még). 2 kilométernél már kutyául szenvedtem, de próbáltam tartani a tempót, sőt, gyorsítani. Az erdőt ott is hagytam, mert a legenyhébb emelkedő láttán hörögtem. Még jött elő köhögés is. 4 kilométernél elkezdett fájni a bal térdem és a jobb Achilles-inam. 5 kilométernél kipattant a melltartóm csatja (itt már majdnem röhögtem). És hát gyanítom, hogy a lenyújtás sem lett 100%-os, mert hallottam már a lépcsőházban, hogy vinnyog a gyerek. Ahogy kiengedtem, megfájdult a gyomrom a túlerőltetéstől (legalábbis feltételezem, attól). Hát holnap majd meglátjuk, hogy mennyire leszek roncs. Na ez a bloody movin' :).

Beautiful friendship

Nyilván kitaláltam, hogy na, akkor március 1-gyel kezdem a naplózást, jaj, de szép kerek lesz, tavasz meg anyámkínja, sallala. Kár, hogy végül sikeresen megfeledkeztem róla, meg hulla fáradt voltam, úgyhogy nesze, március 2, vállvonás, az igazi kezdet úgyis megvolt szeptemberben. Listázzunk. 

(+)

1) Megjött a rajtszám a jövő vasárnapi 10K-ra. Nem állítom, hogy nem fostam le a bokámat; nem merem visszanézni, mennyit futottam februárban, de a betegség miatt nem túl sokat. Mindenféle időeredmény álmoknak mindenesetre ünnepélyesen búcsút intettem, a cél a túlélés, optimista verzió szerint a tisztes helytállás.

2) Beüzemeltem a bobble-t. Ember fejcsóvál, hogy csak marketing faszság, nincs kizárva, de egyelőre - meglehet, csak az újdonság varázsa miatt - többet iszom, mert szembeöltik, és nekem ez a lényeg. Hétfőn beviszem munkahelyre. Ízben nem érzek különbséget; víz - víz.

(-)

1) Ma sem voltam futni, szét vagyok esve.

2) Nass.