(+)
1) FUTÁS! Még szerencse, hogy csak utána néztem meg a Runkeeperben, hogy mikor futottam utoljára, mert a szívemhez kaptam volna (február 4, fő az őszinteség). Azt tudtam, hogy nagy hajtást nem lehet csapni, így is lett, de a pozitívumokat hosszasan nem tudom sorolni, úgyhogy maradjanak a száraz tények: 6,3 km 42 perc alatt (6:39 min/km átlag).
2) Vízben baromi jó voltam ma, bobble rulez, kora délutánra megvolt az 1 liter, aztán még itt van most is mellettem egy feles, plusz a tejeskávék meg egy nagy bögre tea, úgyhogy a mai azon ritka napok egyike, amikor megvan a 2 liter folyadékbevitel.
3) Plusz mozgás: 2 óra gyalogolás.
4) Nem volt nasi (egy pici kekszet leszámítva). Az utóbbi egy-két hétben egy kicsit elengedtem magam édességfronton, úgyhogy ideje már összekapni magam megint.
(-)
1) Ilyen elbaszott futásélményem talán szeptember-október magasságában volt utoljára. Murphy minden szinten. Nem közvetlenül két óra mászkálás utánra kellett volna tenni. 45 percnél többet kellett volna várni indulásig a tejeskávé után. Tisztességesebben kellett volna bemelegíteni. Nem kellett volna elhinni, hogy egy hét után végre elmúlt a RIP:60 izomláz (az első 300 méteren kiderül, hogy basszameg, itt van ez még). 2 kilométernél már kutyául szenvedtem, de próbáltam tartani a tempót, sőt, gyorsítani. Az erdőt ott is hagytam, mert a legenyhébb emelkedő láttán hörögtem. Még jött elő köhögés is. 4 kilométernél elkezdett fájni a bal térdem és a jobb Achilles-inam. 5 kilométernél kipattant a melltartóm csatja (itt már majdnem röhögtem). És hát gyanítom, hogy a lenyújtás sem lett 100%-os, mert hallottam már a lépcsőházban, hogy vinnyog a gyerek. Ahogy kiengedtem, megfájdult a gyomrom a túlerőltetéstől (legalábbis feltételezem, attól). Hát holnap majd meglátjuk, hogy mennyire leszek roncs. Na ez a bloody movin' :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése