Bizsergés

Nagyon idegesít, hogy vasárnapig még nem mozoghatok semmit. Benne van a boogie a lábamban, futnék, mennék erősítésre, időtlen idők óta nem jártam jógán se... És van egy olyan új terv is, hogy néha szeretnék úszni egy kicsit. Jövő héten be akarom tervezni a Decathlont, ahol elég olcsón árulnak dresszt, sapkát, szemüveget, az egész cakklipakli kábé 4000 Ft-ból kijön. Aztán az a terv, hogy heti 3 futás, heti 3 erősítés, átfedéssel, és egy jóga/egy úszás váltva, megtartani a heti két pihenőnapot. Plusz havonta egy masszázs, az nagyon helyrehozott és kell. Azt hiszem, megpróbálom előre beírni majd ezeket a naptáramba, hogy erősítsem az ismételt kiépítést. Sokszor ment ez már nyáron, aztán sajnos a munka időnként megborította, de kopogjuk le, azon a fronton nem állok rosszul, kicsit tudok előre dolgozni, így hátha nem kell szoros határidők miatt lemondani az edzésről.

 

De most először hadd teszteljem már az új cipőmet!!!

 

 

Stats

És egyébként nagyon kis patentre kijött az utolsó futással a statisztika: 180 futás, 1300 km a pillanatnyi összteljesítmény :). Most vasárnapig tart a kényszerpihenő, aztán remélem, semmi egészségügyi hókamóka nem jön már közbe, idénre pont elég volt. Készülnek a jövő évi futótervek, nyár közepéig vázolódik a következő etap.

 

Az új barátom pedig ő, egyelőre teszteletlen:

 

És valószínűleg veszek belőle még egyet, merthogy van tiszta feketében is:

 

Summa

Kényszerpihenő alatt akár beszámolót is írhatok.

A 30 km mellé egy tényezőt nem számoltam: hogy tényleg 30 lesz. Celsius fokban is. Minden logisztikai nehézség - fél egykor estem ágyba, iszonyú fárasztó napom volt a futás előtti, fizikailag is, plusz folyamatosan glutén- és laktózmentesen kajáltam, hogy ne jöjjön vissz a puffadás-émelygés - ellenére úgy álltam oda a rajthoz, hogy na, jókedv, vidámság, fussunk, fussunk, szaladjunk. Az iPod is a "The best is yet to come"-ot keverte nekem a rajthoz, hát nem minden fasza? Dilemmáztam, de végül edzői utasítást követve az 5:20-as tempóhoz álltam be, és egész szépen, az első 5-6 km-en tudtam tartani az 5:30-35-öt. Ami ezért nem szokásom. Ott már kezdtem érezni, hogy ebben a hőségben ez nem lesz egyszerű. Sokat figyeltem a telefont, hogy mi a tempó, akkor még optimistán úgy éreztem, hogy ha kilométerenként eldobok egy századot, akkor ezzel a kis lassulással még akár a 3 órán belüli idő is összejöhet.

 

Muhaha.

 

Mindenesetre az első 10 km-t még 5:40 körül futottam le, bőven egy órán belül, felteszem, 10K-ra personal best-tel, de őszintén szólva nem emlékszem, hogy mi volt az időeredmény. De akkor már tudtam, hogy itt fel fog gyorsulni erősen a lassulás (szép képzavar). És iszonyú lassúnak éreztem a tempóban, meg a kilométerek is nagyon-nagyon lassan növekedtek. Pszichésen ez borzasztóan igaz volt (kösz, hogy utóbb írtátok meg :D ) - nem volt jó Pesten futni. Ami azt illeti, Budán se. Pontosan tisztában voltam a távokkal, a metrómegállókkal, a villamosmegállókkal, és hát a Lágymányosi-hídnál tudni, hogy gyűrjük az Árpád-hídig... na asszem az mélypont volt.

 

A hibáknál ne feledjük az új, kompressziós futózoknit - mentségemre legyen mondva, hogy én 15 fokból jöttem és két napja nem száradt meg a szokásos, de ettől még nem segített, hogy hőség, lihegés ÉS még a talpam is hülyén bizsereg. Bónuszban a sarkánál kikopott futócipő is úgy döntött, érzi, hogy ez az utolsó utunk együtt, bosszúból feltöri a sarkamat.

 

Az időeredményt két óránál adtam fel. Arra még futotta az erőmből, hogy behúzzam a 20 km-t 1:58-ra, ami szintén personal best. De onnantól a vánszorgás már 7:00 min/km fölötti tempót jelentett, amit néha, lejtősebb szakaszokon kínkeservesen lehúztam 6:40 körülre. Amit szintén én csesztem el, az az, hogy túl sokat ittam a frissítőállomásokon. Tudtam, hogy sok, de egyszerűen muszáj volt abban a rohadt melegben. Sok víz, sok izoital, még kólát is nyomtam, aztán arra megint sok víz és kővel a hasamban küzdöttem. Nem volt jó. A végére a derekam is megfájdult. Az utolsó 5 km életem leglassabb 5 kilométere volt, kínkeserves, szinte a százmétereket is számoltam fejben. A telefont ekkor már nem néztem, úgy döntöttem, nem frusztrálom magam az idővel.

 

3:15-re értem be. Sokat bőgtem. Menet közben fogalmazódott meg benne, hogy elfutottam az elejét, hogy fejben nem tudtam magam tartani, hogy a meleggel nem tudtam megbirkózni jól - hogy én hibáztam. Csak azt járt a fejemben, hogy nesze, bazdmeg, alázat. Aztán később olvastam a futótársak beszámolóit, hogy a hőségben mindenki szétesett, 30-45 nemkívánt percek kerültek a kitűzött célokra, utána jobb lett. Ja és a Runkeeper szerint 30,78 kmt futottam (plusz bemelegítésként 1,5 kmt).

 

Mindenesetre az áprilisra álmodott maratont szépen halasztom. Nem kell sietni, ráadásul ahhoz januártól heti 4x kéne futni, ami addig biztosan nem fog beleférni, amíg olyan korán sötétedik. Azt hiszem, szeretnék még egyszer nekilódulni ennek a 30 km-es távnak, jobb élményekkel távozni.

 

Gasztroenterológiai vizsgálatokra előjegyeztek, a doki szerint laktózérzékenység lehet, küszöbértéktől függően néha átlépem, amit bír a szervezetem, néha nem, ezért nem tudom, mikor és mitől borulok meg. Amúgy azóta ehetek mindent (bár tejből laktózmentest nyomok), nincs rosszullét.

 

Szom

Pár hete kezdődtek a problémák. Ebédre ettem egy barna színű (who knows) zsemlét a menzán a saláta mellé. Meg a szokott tejeskávék. Felpuffadtam, rosszul lettem. Ugyanaznap ettem többek között egy adag friss bagettet vacsorára, nagyon hosszú idő óta először. Felpuffadtam, émelyegtem, rosszul lettem. Mivel akkor is ettem sajtot, a laktózprobléma visszatértét se tudtam kizárni, úgyhogy laktózmentes tejre váltottam. Talán még egy hasonló kör volt, arra figyeltem, hogy se menzazsömle, se fehér kenyér ne legyen, meg amúgy is módjával, a tej maradt laktózmentes, sajt-egyebek rendes. Tegnap este megint puffadás-émelygés a következőket követően: két tükörtojás, egy fél szelet rozsos kenyér, sok paradicsom, két mini karika kecskesajt, két szelet sonka. Napközben volt vagy négy tejeskávé (laktózmentes tejjel) és feta sajt a salátámban, ami miatt most sajnos nem a tejtermékek állnak a gyanú középpontjában. Ma reggel pedig zabkása és laktózmentes tejeskávé - megint puffadás és émelygés, de enyhébb, mint este. És szépen követhetően 1,5-2 órával kaja után jön elő. Cöliákia gyorstesztet csináltam úgy másfél hete, az negatív lett, de ugye nem 100%-os. Úgyhogy most a(z egyre inkább tele lévő) tököm se tudja, mi van, mert ettem az elmúlt időszakban pl. rozskenyeret is és volt problémamentes zabkása is, szinte minden nap.

 

Jövő héten megyek gasztroenterológushoz, kezdjük el futni a köröket a vérvételtől kezdve. És nagyon nem vagyok boldog.

 

 

Just 30

10 napon belülre kerültünk a 30 kilométerrel kapcsolatosan. Fosok. Ami jó, hogy le tudtam futni egy félmaratont 3,3 km "bemelegítő" futás után és utána, ha fogcsikorgatva is, de lement még 2 km - így jött össze a 26,5 km eddigi maximumom. Fejben tudom, hogy ez alapján meg az eddigi három hónap edzéseire építve menni fog a 30 is. És Budapest laposabb részein futunk, ami mondjuk üdítő változatosság lesz :D. A vasárnapi félmaratont pedig szintén viszonylag sima terepen végig jól bírtam, tény, nem is hajtottam (ez volt a főnöki utasítás), a 2:15 nem sokkal marad el a hajtós félmaratonjaimtól. Fejlődök, ezt érzem. Érdekes és elgondolkodtató, hogy a vega egy hónapom időszakában tett futásaim továbbra is tartják a gyorsasági rekordokat, az is tény viszont, hogy akkor rövidebbeket futottam, úgy könnyű gyorsnak lenni :). És azért tudtam ilyeneket is produkálni - 30 másodperces sprintek, közte ugyanennyi lassabb szakaszok:

És nemrég megfutottam életem legjobb 10K-ját 57:14 min alatt - a Spartathlon jó motiváció :) -, 05:43-as átlagtempóval és még csak meg se akartam bele dögleni. Szóval van sok pozitívum, amit összegyűjtögettem az elmúlt hónapokban. De basszameg, a 30 kilométer az mégiscsak 30 kilométer :).

 

 

A little less conversation, a little more action

Azt hiszem, nem nagyon érdemes két és fél hónappal ezelőtti dolgokat visszaolvasni, jobb, ha nem akarok mindenre kiterjedően ennyit összeszedni, csak summázok.

Futás:

Megvolt vasárnap a 4. félmaratonom. Október 11-én irány a 30K. Huh. Izgulás van, a legtöbb, amit futottam, az 26,5 km volt. A szeptemberem igen zúzósan telt, összesen 155 km (!) futás áll mögöttem, augusztusban közel a harmada, igaz, ambuláns műtét miatt két hét kiesett. Az idei eddigi futásaim összesen: 596,2 km, tehát úgy néz ki, a januárban kitűzött 700 km simán meglesz :). Kezdenek a 10 km körüli távok is simulni, jól esni, ugye minden viszonyítás kérdése, a 26,5-hez képest a 21 is sokkal kezelhetőbb mentálisan :D, és persze fizikálisan is. Szóval a futással megvan az összhang. A heti négyet túledzettség miatt visszavettük heti háromra, és a masszőr is sokat segített, ebből sikerült kimászni.

 

Erősítés:

Nyáron kaptam meg az első 3 hónapos adag után a következő etapot. Ez sokkal zúzósabb és úgy érzem, nagyobb szintet léptünk, mint korábban. A futás fókuszba kerülésével kissé csökkent itt a lendület, meg nehezebben tudom ezt már beépíteni a munkaidőmbe úgy, hogy tovább tart egy-egy kör, mint korábban. Most próbálom visszahozni heti 3-ra, bár lehet, hogy heti 2-vel fogom váltogatni (tehát 2-3-2-3), hogy ne legyen túledzettség. 50 kg lábbal kitolva? :) Karban nagyon látványos a fejlődés, hasnál is alakul, és a fenék is emelkedni látszik végre :).

 

Jóga:

Hát szegénykém nyár óta mostoha, leginkább ő esik ki, a fixált pénteki időpont miatt. Szintén szeretném visszahozni.

 

Kaja:

Van végre két étrendem is, már csak követni kéne őket egy olyan időszakban, amikor semmit nem borít meg semmi... A mennyiségi csökkentést kábé sikerült kivitelezni, sokkal kevesebb a kenyér, a krumpli, tészta szinte teljesen kiesett, több a zöldség. Eszem néha halat is, ami nálam baromi nagy szó!

 

Kávé:

Sokkal kevesebb tej, egy liter a cégnél már kitart 5-6 napig, de a cél - napi 3 kávé - még nem valósult meg.

 

Hát így. Alakulok. Csiszolom. Eredményeknek örülök!