Tesztek

Amikor rájössz, hogy az egyik betonos futócipőd Pesten, a másik otthon maradt... De még szerencse, hogy az irodai szekrényem úgy néz ki, mint egy kisebb sportbolt :D. Úgyhogy lehetőség nyílt felavatni a terepfutó cipőt, esőben pedig a goretexet is tesztelhettem. Nem sokat futottam, mert egyrészt a rendes terepes részt az odébb van, másrészt esett szépen, harmadrészt nem esett annyira jól az előző napi masszázs után (voltak kemény részek, ahogy a két hétnyi köhögés mellékhatásait kimasszírozta), úgyhogy csak 20 percet vállaltam, ami 3,38 km távot jelentett (5:55). Még nem száz százalékos a történet... Ráadásul terepfutócipőben betonon futni, az nem finom. Ámde a vizes-sáros füves részeken tökéletesen funkcionált.

 

Aztán elmentem úszni is, szintén 20 perc, 650 méter, ami nem rossz. Elkezdtem vezetni az úszásaimat is a Runkeeperben (azt a hihetetlen három darabot :D ), de legalább jövőre ehhez is lesz összehasonlítási alap. Szóval összegezve: kicsit puding vagyok még, de ezt a náthát talán megfogtam.

 

Csoki továbbra sincs, immár három hete, pont karácsony napján lesz meg az egy hónap, ha tartom. A kávék száma is hősiesen négy (a háromhoz való elmozdulás még nem megy).

 

 

Surviving on ice

A gyerek elrángatott korcsolyázni. Húsz év után először. Régen rettegtem ennyit... Kollegina arról győzködött pénteken, hogy ó, nem lehet ezt elfelejteni, olyan, mint a biciklizés. A lófaszt nem. Az egy óra végén már sikerült a palánktól elszakadva is korizni (halálfélelemben), a megállásokkal vannak még problémáim. De a kiscsaj nagyon lelkes, úgyhogy tartok tőle, hogy folyt. köv. Keresztedzés :).

 

Futás is volt tegnap, 8,3 km 47:47 min alatt (5:45-ös tempó), de nem esett jól. Hideg is volt (pedig most felöltöztem rendesen), fújkáltam az orromat, 4,5 kmnél lecsúszott a lábam a járdaszegélyről, kicsit meghúztam a bokámat, szóval a tököm tele lett a végére. 10 km lett volna az előírás, de úgy voltam vele, hogy örültem, hogy ennyit letudtam.

 

Ma masszázs jön és pihenő, aztán meglátjuk, mert ez a megfázás megint előjött. Most talán időben elkaptam meg nem olyan vészes, de nem kéne rontani a helyzeten.

 

 

Futások

Hát a szombati első futás után azért sikerült még kettőt beilleszteni. Az elsőt a Margitszigeten, 7 km feladatos volt (1 km gyors, 1 km lassú váltakozva), 39:39 min alatt ment, ami 5:40-es átlagot jelent. Az új rekortán... Mit mondjak. A Futóblog már megírta. Nem is bírtam sokáig hallgatni a cuppogást meg valahogy a betonon egyszerűen jobb volt futni. De ez így igen hamar tönkre fog menni. Ha már nekiálltak, nem lehetett volna normálisan megcsinálni?

 

A második pedig tegnap volt, jó szar időben futottam 6,4 km-t 38 perc alatt (5:56-os tempó, a végén bele kellett azért húznom). Sapkát elfelejtettem behozni a céghez, és csak caprinadrág volt itt bent, úgyhogy ma azért kicsit érzem az orromat meg a torkomat :/. Nagyon fújt a szél és kissé esett is az eső. Arra mentem, amerre a csapattal, de most végig betonon, kicsit el is tévedtem, már kezdtem izgulni, hogy sikerül-e visszakeveredni a kiindulási pontra, szerencsére igen.

 

Csokimentesség még tartja magát - lassan három hete -, de a kajával megcsúsztam otthon is, céges vacsival is :(.

 

Most meg töprengek, hogy ebben a szar időben nem mennék ki futni, de egy óra múlva próbáljak-e meg kicsit úszni. Nem tökéletes a közérzetem.

 

 

Laktóz...

Utazás, orvosi körök ismét. Nos, a doki mégiscsak arra jutott, hogy laktózérzékenység lesz ez. Nagyon a felső tartományban jött ki az érték, bár strictly speaking a limit alatt, de minden más lényegében nulla, tehát az az esélyes, hogy ha túl sok tejterméket eszem x (ahol nyilván sem a túl sok, sem az x nem definiálható...) időintervallumon belül, akkor jön a puffadás és a rosszullét. A jó hír, hogy még azért dolgozik a lebontó enzim, vagy mi az isten, tehát nincs most épp problémám a hagyományos tejtermékektől se. A rossz, hogy a kor előrehaladtával egyre kevésbé fog. Tehát nem volt rossz ötlet emiatt se csökkenteni a tejeskávékat (négy, most az utazás miatt nem törekedtem a háromra). Meg hát oda kell figyelni a mennyiségekre. Azért még várom, hogy az ételintolerancia vizsgálat eredménye karácsony előtt hoz-e még valami bónusz meglepit. Hope not.

 

 

Első futás!

Végre back on track, óvatosan nekilódultam egy 5 km-es tesztfutásnak ma. Nem volt nagyon hideg se, úgyhogy bízom benne, hogy visszaesés nélkül sikerül megúszni. Ha holnap rendben leszek, akkor megint beteszek egy hasonlót. 28:39 min alatt sikerült (5:44 átlag), ami elég jó, a két hét kiesésre tekintettel. A Runkeeper talán most először olyan félremérést produkált, 5 perc után majdnem dobtam egy hátast, amikor bemondta, hogy 2:13-as az átlagtempóm :D. Úgyhogy leállítottam és újraindítottam, akkor is elmérte a kilométereket, de a táv az fix volt, úgyhogy a két mérés idejét összeadtam és így jó voltam. Remélem, csak a szünet neki is :).

További pozitívumaink:

1) A héten már egy félig átaludt délutánnal sikerült egy napot 3 kávéval átvészelnem, és ma ezt megismételtem. Úgyhogy óvatosan, de elkezdem az átállást a 4-ről a 3-ra.

2) Csoki november 24. óta semmi! Jippiii!

3) Elkezdtem odafigyelni az egyéb édességekre és a kenyérre is. Még semmi radikális, de figyelek és közbelépek, ha erősödik az inger, gyümölcs helyette, pár szem olajos mag.

4) Súlyvesztés megmaradt! 

December első napja

Mérséklődő köhögés, visszatérő tüsszögőrohamok, orrfolyás kicsit javult. De nem érzem, hogy záros határidőn belül mozgásképes állapotba kerülhetnék :(. On the bright side:

1) No Choc Hero day 8, és amúgy az egyéb édességek közül is maximum müzliszelet csúszik le. Ha lement ez a hét, akkor váltunk a No Sweets Hero projektre.

2) Beneveztünk az UB-ra :). Közös főnökünk számomra 3x15 km-t helyezett kilátásba és a 220 km-re 20,5 órás összidőt szabott :o. Ami azért erősen WTF, ha magamból indulok ki. Izgalmas lesz, már nagyon várom.