A gyerek elrángatott korcsolyázni. Húsz év után először. Régen rettegtem ennyit... Kollegina arról győzködött pénteken, hogy ó, nem lehet ezt elfelejteni, olyan, mint a biciklizés. A lófaszt nem. Az egy óra végén már sikerült a palánktól elszakadva is korizni (halálfélelemben), a megállásokkal vannak még problémáim. De a kiscsaj nagyon lelkes, úgyhogy tartok tőle, hogy folyt. köv. Keresztedzés :).
Futás is volt tegnap, 8,3 km 47:47 min alatt (5:45-ös tempó), de nem esett jól. Hideg is volt (pedig most felöltöztem rendesen), fújkáltam az orromat, 4,5 kmnél lecsúszott a lábam a járdaszegélyről, kicsit meghúztam a bokámat, szóval a tököm tele lett a végére. 10 km lett volna az előírás, de úgy voltam vele, hogy örültem, hogy ennyit letudtam.
Ma masszázs jön és pihenő, aztán meglátjuk, mert ez a megfázás megint előjött. Most talán időben elkaptam meg nem olyan vészes, de nem kéne rontani a helyzeten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése