Csütörtökön elmaradt az előírt 3 km kocogás és 20 perc nyújtás (mondjuk ez utóbbiba kissé bele is sápadtam, szerintem életemben nem nyújtottam még 20 percet...), mert egy csomót vártam megrakodva esőben a buszra, hidegben, alulöltöztem az egészet, fasz kivolt. Ezek után nem voltam hajlandó már kimozdulni, főleg, hogy másnapra, a versenyre is esőt jósolt. És 9 fokot.
Ehhez képest pénteken a 9 fokkal teljesen kiegyeztem volna. Az 5-höz képest... Átböngésztem a viamichelint kétszer is, hogy miként kell odajutni (kéne egy GPS, minden egyes új helyre rendezett verseny előtt bónuszizgalom, hogy az én remek tájékozódási képességeimmel odajutok-e időben), és ez egy eltévedéssel, egészen a terveknek megfelelően sikerült is. A kocsiban Leslie Gore száma ment a rádióban épp, úgy éreztem, ez pont jó lesz a mai napra :D.
A parkoló füves volt és vizes, éljen a goretex, már megérte megvenni :D! Nyilván ott jutott eszembe, hogy a kesztyűt - igen, igen, május 1-jén KESZTYŰT - otthon hagytam, pedig el akartam hozni. Az öltözet viszont megfelelőnek tűnt, hosszú nadrág, három réteg - igen, igen, május 1-jén HÁROM RÉTEG - felső, UA sapka, kicsit fázós voltam, de úgy gondoltam, ha ehhez hozzávesszük a futást, rendben leszek. Ücsörögtem az öltözőben, aztán 9:37-kor beálltam a vécéhez a sorba. 9:57-kor még a két darab ajtót szuggeráltam felváltva, hogy nyíljon már ki valamelyik... 10:01-kor pedig áthaladtam az időmérő szőnyegen a rajtban... Na, mennyi bemelegítés volt? Note to self: logisztikát érkezés után felmérni...
Aztán elindultunk. Nem hazudtak sem a very hillyről, sem a majestic forestről... Az eleje nem volt mondjuk vészes, még betonos szakaszok is voltak - mondjuk ezek pont terepcipőben nem estek jól - és nem volt tragikus a szintkülönbség se. Nézegettem az erdőt, jó párás volt minden, de csicseregtek a madarak és kinézett, hogy megússzuk az esőt. Gyönyörű hely. A Runkeepert egy alagút megzavarta, kijöttem kb. 5,5 km-nél, ránéztem a telefonra, amikor megláttam a 3:44-es tempót, majdnem kiesett a szemem :D, már akkor 9,8 km-t mért... Úgyhogy nem is nézegettem, teljesen felesleges lett volna, főleg csak az időt és azt próbáltam a jelzett kilométerekhez passzítva kalkulálgatni, bár nem volt kifejezett időterv. Volt belegyaloglás is, olyan emelkedőkön kellett felvergődni, hogy tipegésre se volt esélyem, nemám kocogásra, aztán voltak beszakadós völgyek, jó sarasak, meg néha előfordult egyenesebb szakasz is. A frissítést korrektül megoldották, új élmény, hogy most először próbáltam ki a mazsolát és bejött, hogy rágcsálok egy-egy édes szemet.
Fel nem foghatom, hogy lehet ilyen terepen zenét hallgatni. Nekem annyira elég volt a környezet, az erdő, nem hiányzott abszolút a fülembe semmi.
A cipőt átfűztem, 13 km-ig pöpec volt, akkor elkezdte törni megint a bal sarkamat. Mérlegeltem, mi legyen, végül csak megálltam feltolni az elővigyázatosságból bekészített ragtapaszt. Ez 2 km-ig bírta, utána a ragtapasz kezdte el törni a sarkamat... Mérlegeltem, mi legyen, végül csak megálltam leszedni ... És utána mintha mi se történt volna. Ha én ezt értem?!
All in all: jó volt. Tetszett. Többnyire élveztem. 2:16:11 min alatt beértem, a Runkeeper majdnem 25 km-t mért - muhaha -, amit aztán az editorban korrigáltam 21,22-re, így 6:25-ös tempó jön ki. Maximálisan elégedett vagyok. Meghajthattam volna jobban is, de ismeretlen terepen, nem tudva, hogy miként alkalmazkodik ehhez a bokám, a testem, nem kockázattam és jó döntés volt ez így.
Mára is lett volna 3 km és 20 perc nyújtás, de nem bírtam megmozdulni. Izomláz nincs, csak valahogy tegnap telítődtem. Majd holnap megint jöhet a futás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése