Hogy az elmúlt 11 napot miként sikerült... egy mélyütéses teljes összeomlás után, na azt most így visszatekintve magam se értem. Jó, erős vagyok, még akkor is, ha szétesek, össze tudom magam újra rakni, de ez most annyira out of the blue ért, hogy szinte sokkolt. A mozgáson is tükröződött az egész. A múlt hét futásai a "fájdalmasan szar"-tól az "elviselhető"-ig terjedtek, az úszás rövid volt (0,5 km), a héten a két erősítés izomlázat okozó, a tegnapi futás hányingeres (túl kevés idő telt el a vacsorához képest és túl gyorsan kezdtem bele), szóval ha csak azt nem tekintjük sikerélménynek, hogy csináltam az edzéstervet, túl sokat nem tudok felmutatni.
Lélekvidámítónak talán az a szám jöhet, hogy ebben a hónapban máig - és ez pont a hónap fele - 65 km-t futottam. Tekintettel arra, hogy a hétvégére 25 jut és lesz UB is, ha nincs sérülés, szerintem túlszárnyalhatom a tavaly szeptember 155 km-es havi rekordot.
Aztán próbálom feltartani a fejem a magasba. Bizakodni, cselekedni, lépni, nem szétesni. Mozogni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése