A fejlődés következő apró lépése, hogy mindkét hétvégi napon sikerült futni. Note to self: SAPKA, SÁL, KESZTYŰ és mivel úgy 30 éve kinőttem a ruhaujjba való orrtörlésből, ZSEBKENDŐ. Véglegesen beköszöntött a november ugyanis.
Szombaton gyors futásra készültem, helyzet nehezítés volt, hogy a bemelegítés abszolút elmaradt. Ez a hideggel kombinálva nem volt kifejezetten nyerő és bár a három sztenderd terep közül az egyik síkabbat választottam, sokat nem segített. Nagyon régről, húsz-huszonöt évvel ezelőttről köszönt vissza a lemerevedés érzése, a gyomor összeszorulása, a "futni szar" fíling. Aztán utána javult azért a helyzet, ahogy melegedtem be, de nem volt annyira jólesős futás. 5,16 km lett 30:17 perc alatt, 5:52 min/km.
Vasárnap olyan szépen sütött délelőtt a nap, hogy férj azt mondta, menjek el. És eszem nem tudom, mikor futottam utoljára délelőtt, de mondjuk negyed 11-re már embernek éreztem magam. Ember visszazavart sapkáért is, á, elég lesz a könnyebb (NEM). A napsüti csalóka volt, ahogy elindultam, gondoltam, nekiveselkedünk egy 10 km-nek, aztán az eleje után éreztem a hideget, lassultam is. Jó volt amúgy, napszemüvegben hasítottam a dombokat, viszont a kanyar után már nem esett annyira jól. Félóra után kezdtem alkudozni, hogy jó lesz egy 40 percecske, amennyi kifér, annyi kifér, de aztán utána meggyőztem magam, hogy ha egy kicsit bírom még, akkor összejön a 8 km. És egy kicsit bírtam még, 8,13 km lett 50:35 perc alatt (6:14 min/km). Ezzel mindenesetre már nem ez lesz a leggyengébb hónap ebben az évben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése