Először is: alapvetően kisimultam. Az új munka normális tempót diktál egyelőre, megbarátkoztam az alapokkal, fejlődni van hova, de már nem generál bennem emelt stresszmennyiséget. Ebből fakadóan a kajálásom normalizálódni látszik úgy a mennyiségeket, mint az összetevőket tekintve. Nincs büfénasi, nincs desszert ebéd után. Lejöttem a kockacukorról is :). Lassan kezdek visszaállni a müzlireggelire. Sokáig - két hónap - eltartott, de úgy tűnik, ahogy rendeződik az életünk, kialakul a napi rutin, úgy sikerül nekem is a visszaállás oda, ami jó volt.
A verseny viszont nagyon megborított. Utána olyan rohadt éhes voltam, hogy egész este kajáltam, meg még másnap is, aztán a mérlegre állva az infarktus kerülgetett. Nyilván ez részben leszaladt, de utána jött a menstruáció, meg anyósom főztje pár napon át, a mozgás meg kiesett, úgyhogy megint nem túl szép szám jelent meg a mérlegen, és amikor paszentosabbak a 36-os szoknyák, akkor tudom, hogy most oda kell figyelni. Kezd alakulni a dolog, 2,5 kg pluszban vagyok a legjobb súlyomhoz képest, a relatív jó hír, hogy a hasam ennek ellenére nem néz ki vészesen.
A folyadékbevitelem teljesen korrekt, minden bögre tejeskávé mellé csinálok egy nagy bögre mindenmentes gyümölcsteát a cégnél, és általában nem is felejtem el meginni :). Otthon is tea zár, ez a hidegben jobban megy, mint nyáron a vízfogyasztás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése