A strandon az is jó

Na, a tegnapi úszás nagyon kis patent lett. Leválasztott gyorsabb sávba mentem, mondjuk pont gyorsabbá nem váltam, sőt, kicsit lassabb is lett, mint a legutóbbi, szerintem megint későn ettem előtte, meg a végére begörcsölt a lábfejem, így csak 1,1 km lett a tervezett 1,2 km helyett (átgondolva: végülis mi lett nagyon kis patent? :D ), de a fejemnek nagyon jót tett. Jó ritmusban úsztam, nem volt "mikor lesz már vége?" fejben nyafogás, csak úsztam, úsztam, úsztam és simultam közben. És ezzel meglett a legjobb hónapom úszás szempontjából: 5 km.

Dicséret, futás, bugyik

A masszőr megdicsért, hogy továbbra is tök jó állapotban van a testem, és meglepő módon a vasárnapi futást követő fájdalom sem volt vészes a kezei között, nem volt az a betonmerevség, csak kis izomláz. Jó, ma is éreztem futás közben azért, merevebb is voltam, de nem volt tragikus. 6 km egyenletes futás, plusz repülők, így 6,7 lett a vége, 38:25 min alatt (5:44).

Ami pedig a bugyikat illeti, nemrég a H&M-ben jártam és bedobtam pár pamutot a kosárba. 36-ost, ofkorz, mert az a méretem. Pár = 15-20 db? Mer olyan cuki volt a kék is meg a rózsaszín is, a fekete és a fehér alap, juj, a bordó, satöbbi. És ugye hármasával meg ötösével osztogatják. Csípő meg sima is kell, nyilván.

Na ezek után azzal szembesülni, hogy szűköcske, az 5% elasztán az nettó hazugság, és kétszer meg kell gondolni, hogy futásra felvegye-e az ember... Morgós. Viszont ezek a pamutok, amiket kényelmes (LENNE, basszameg, LENNE) ehhez hordani. Úgyhogy most ez is egy célkitűzés. Csökkenteni a seggem méretét, hogy kényelmesen beleférjek a bugyijaimba :D.

Futás, futás, úszás, futás

Avagy a hét.

Kedden 8K volt a menün, 3 km fartlekkel középen. 45:34 min, 5:42-es átlag. Egész jó volt.

Csütörtökön szintén 8K, középső 4 km gyorsítóval. Hogyaszondja az első gyorsítót 5:20-ról indítsam. Aha. Végülis egész jól sikerült 5:22-re belőni, de a következő kettő nyilván emelkedőre esett és 5:26 meg 5:25 lett, a negyediket sikerült 5:18-ra behúzni. És valahogy nem is esett igazán jól. 45:11 min, 5:38-as átlag.

Pénteken úszás, 1,1 km mellen, 32 perc alatt. Jó volt, pedig kicsit tartottam attól, hogy túl későn toltam be a délutáni répa-hummusz kombinációt. De nem szúrt az oldalam, nem kínlódtam, hogy mikor lesz már vége, simultam, sokat járt az agyam. Remélem, megmarad ugyanígy a későbbiekre is.

Vasárnap pedig 12K. Behúztam 1:04:53-ra, 5:24-es átlagtempóval, e örö, e bódottá, PB! Ezt megelőzően januárban hoztam össze ugyanerre a távra egy 5:40-es legjobbat, szóval igen jelentősen sikerült javítanom. És a 7. kilométertől gyorsultam, ihaj, nem is akárhogyan:

Nem is volt igazán problémám, nyilván lihegtem, mint állat, de fejben eléggé egyben voltam. Mindenesetre nem bánom, hogy ma pihenőnap és masszázs :), érzem a vádlim alatt végig az izmaimat.

Tegnap

16 km volt előírva, 1:34:13 min alatt le is ment (5:53-as átlag). Jó napsütéses meleg idő volt, kicsit bántam is menet közben, hogy caprit húztam és nem futóshortot. Vizet vittem, szokás szerint letettem egy pad alá és a 8 km-es kör első megtétele után magamhoz vettem. Most olyan rendben lévő futás volt ez, néha éreztem a fáradtságot, de nem is néztem a telefont, csak futottam, viszonylag egyenletes tempóban. Új napszemüveg remek, végre nem párásodik - valahogy az úszószemüveget is le kéne cserélni, mert az már a második hossznál teljesen homályos, hiába húzom szorosabbra. 

Ma reggel azért éreztem a lábamat, három hete nem futottam ilyesmi távot.

A centik visszaálltak, a bőröm is helyrejött, érdekes módon a kilók nem akarnak nagyon mozdulni. 

Péntekre

1 km mell, 28:55, sok-sok kavargó gondolat.

Finy Petra: A simogatás térképe

Szeretek uszodába járni
Az emberek itt mintha cseppfolyósabbak lennének
Meg talán a gondok is hígabbá válnak nem tudom
Csak az öltözőben dermed minden keménnyé

A múltkor egy félmellű nő vetkőzött mellettem
Csak akkor derült ki hogy műtve volt
Amikor kibújt a szivacsos melltartójú
Fürdőruhájából és a push-up
Már nem takarta a bőrt
Ijedten a melleimhez kaptam
És eszembe jutott a férjem
És a kézmozdulatának az íve

Vajon hogy változna meg a simogatás térképe
A testemen ha nekem is

(Nő a tükörben-től. Örök hála. Mindenért.)

Terep (az első igazi)

Hát szóval tegnap elbuszoztam terepfutni, ami egy kicsit bizarr koncepció nekem, de végülis 9 perc alatt odaértem a tett helyszínére (általános alternatíva még az odaautózás...). És nekiestem. Annyira nem sütött a nap - nesze neked napszemüvegteszt -, de pont jó volt a hőmérséklet, és egyszer már úgy egy kilométer erejéig jártam is erre télen, úgyhogy legalább az eleje ismerős volt. Zenét betettem, nem tudom, miért, talán hogy átmenetet biztosítson a betonosból? Voltak szép leszaladások és emelkedések, kicsit egy ponton túl zavarni kezdett, hogy nem ismerem az utat, bizonytalan voltam többször, néha a Runkeepert kellett néznem, hogy jó irányban haladok-e, de végülis sikerült kitalálni. Gyönyörű volt, rengeteg fehér virággal, aminek nem tudom a nevét, és ibolyával. A végefelé a bal sarkamat éreztem, elkezdte törni a cipő, nem igazán értem, miért, de nagyon örülök neki, hogy nem a félmaratonon jött ki. Addig még biztosan kell benne futni egyszer-kétszer.

Annak ellenére, hogy sokkal lassabbnak vártam és nem vagyok hozzászokva, kihoztam egy betonos időre a 8,8 km-t, 5:49-es átlaggal végignyomtam. Jó, ez még nem volt very hilly, szóval nincsenek illúzióim a versenyre nézve, de nem bántam, hogy ez most így sikerült.

New friend

A narancssárga jött velem haza (a bótban csak ilyen színben volt), már kicsit verem a fejem a falba, neten nyilván jóval olcsóbb... de majd veszek feketét is, olcsóbbért és a kettőt átlagolom :). Megyek is mindjárt tesztelni. Némi dilemmázás után úgy döntöttem, hogy a mai 8K-t terepen futom, ha már egyszer, ugye.

Vinnyogva

Made my day.

Whistler mamája for prez.

"Very hilly, through a majestic forest."

Szóval az április 25-re tervezett félmaratonommal kapcsolatban elkezdtem kutakodni, hogy mi a tökömért nem akarnak reagálni a nagyívű google docs regisztráció beküldése után. Aztán megtaláltam, hogy végre tettek fel tájékoztató anyagokat az oldalukra, ami eddig sem volt lenyűgözően információdús. Google Translate barátommal kibogoztuk a lényeget, amiből az derült ki, hogy hát ez kurvára nem aszfaltos verseny lesz, 80% terep. Pontosítok: 80% terep masszív  hegyvidéken. Na itt azért már erősen fejvakartam. Elkezdtem körbeturkálni Európa szóba jöhető részein, hogy mivel lehetne kiváltani, de 250 kilométeres körzeten belül csak egyetlen másikat találtam. Ami ugyan közelebb van és május 1-jén, de szintén terepfélmaraton. Lásd cím. Viszont UB előtt már nincs más időben, ami beleférne. Úgyhogy az lesz, hogy elmegyek erre a májusi 1-jeire, de nyilván nem a personal best álmokkal (két órán belüli és társai), hanem kvázi szórakozás jelleggel. 

- Azért néha rácsodálkozom magamra, hogy kivé lettem: szórakoztató terepfélmaraton?! WTF?! :) - 

A pb célos betonos félmaratonra meg keresek majd az UB után egy versenyt, valamikor június végefelé. Aztán tovább úgyse látok nagyon a várható változások miatt. De ahogy főnökasszony mondta volt: "mindig csak a következő frissítőállomásig kell eljutni". Hát így. 

Április

Hazaút után, a szokásos kajás megborulás most még inkább szar volt - anyám laktózérzékenységre egyszerűsítette például a problémáimat, ami apámat nem zavarta abban, hogy 8 db franciakrémessel állítson be (az előző napi 4 után), amit ők a cukruk miatt nem ehetnek... A bőrömet csapta szét az egész alaposan, és nyilván súlyban is szépen jött fel. Faszkivan már. Ráadásul közbejött némi egészségügyi probléma és 5 nap teljes mozgásról letiltás, ami aztán végképp nem volt bekalkulálva. Bónuszban a nagyobbik leánygyermek is úgy érezte, hogy egy szép keddi reggelen mind a 23 kilójával rám kell vetődnie és sikerült neki frontálisan telibe vernie a sípcsontomat. Egy hétig sajgott utána, nagyon tartottam attól, hogy a csonthártyám bánta, furán fájt a lábszáram mentén végig.

Na mik voltak márciusban? Havi statisztika: 6 erősítés, 123,1 km futás (kicsit visszapótoltam a februárt), az úszás csak 2,5 km-re sikerült. Jóga nem is volt. 

Április mostanáig: az erősítés kiesett eddig, futás 39,7 km, úszás 1,8 km. A lábam azért még nem teljesen százas, ráadásul a bal térdemet is bevertem, nyafnyafnyaf. A héten viszont már szépen visszaállok mindenre, ma 9 km futás volt, váltott 1 km lassú, 1 km gyors, 52:43 min, 5:51-es átlagtempó. 

Aztán módosultak tervek is, meg masszív jövőbeli változások várhatóak hamarosan. 

Hosszú volt. 15 nap. Számoltam. Minden reggel úgy keltem: 1/15, 2/15, 3/15... iszonyú lassan telt az idő. Most megint hosszú időszak jön, más okból, még hosszabb, még rosszabb. Zenével futok minden alkalommal, mosatom vele a lelkemet - hol sikerül, hol nem. Az úszás érdekes módon annyira nem megy és nem is annyira fizikailag, mint fejben. Mintha most nem tudnék a csenddel és a gondolataimmal kettesben maradni. Nincs simítóhatás...