Hát szóval tegnap elbuszoztam terepfutni, ami egy kicsit bizarr koncepció nekem, de végülis 9 perc alatt odaértem a tett helyszínére (általános alternatíva még az odaautózás...). És nekiestem. Annyira nem sütött a nap - nesze neked napszemüvegteszt -, de pont jó volt a hőmérséklet, és egyszer már úgy egy kilométer erejéig jártam is erre télen, úgyhogy legalább az eleje ismerős volt. Zenét betettem, nem tudom, miért, talán hogy átmenetet biztosítson a betonosból? Voltak szép leszaladások és emelkedések, kicsit egy ponton túl zavarni kezdett, hogy nem ismerem az utat, bizonytalan voltam többször, néha a Runkeepert kellett néznem, hogy jó irányban haladok-e, de végülis sikerült kitalálni. Gyönyörű volt, rengeteg fehér virággal, aminek nem tudom a nevét, és ibolyával. A végefelé a bal sarkamat éreztem, elkezdte törni a cipő, nem igazán értem, miért, de nagyon örülök neki, hogy nem a félmaratonon jött ki. Addig még biztosan kell benne futni egyszer-kétszer.
Annak ellenére, hogy sokkal lassabbnak vártam és nem vagyok hozzászokva, kihoztam egy betonos időre a 8,8 km-t, 5:49-es átlaggal végignyomtam. Jó, ez még nem volt very hilly, szóval nincsenek illúzióim a versenyre nézve, de nem bántam, hogy ez most így sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése