Április

Hazaút után, a szokásos kajás megborulás most még inkább szar volt - anyám laktózérzékenységre egyszerűsítette például a problémáimat, ami apámat nem zavarta abban, hogy 8 db franciakrémessel állítson be (az előző napi 4 után), amit ők a cukruk miatt nem ehetnek... A bőrömet csapta szét az egész alaposan, és nyilván súlyban is szépen jött fel. Faszkivan már. Ráadásul közbejött némi egészségügyi probléma és 5 nap teljes mozgásról letiltás, ami aztán végképp nem volt bekalkulálva. Bónuszban a nagyobbik leánygyermek is úgy érezte, hogy egy szép keddi reggelen mind a 23 kilójával rám kell vetődnie és sikerült neki frontálisan telibe vernie a sípcsontomat. Egy hétig sajgott utána, nagyon tartottam attól, hogy a csonthártyám bánta, furán fájt a lábszáram mentén végig.

Na mik voltak márciusban? Havi statisztika: 6 erősítés, 123,1 km futás (kicsit visszapótoltam a februárt), az úszás csak 2,5 km-re sikerült. Jóga nem is volt. 

Április mostanáig: az erősítés kiesett eddig, futás 39,7 km, úszás 1,8 km. A lábam azért még nem teljesen százas, ráadásul a bal térdemet is bevertem, nyafnyafnyaf. A héten viszont már szépen visszaállok mindenre, ma 9 km futás volt, váltott 1 km lassú, 1 km gyors, 52:43 min, 5:51-es átlagtempó. 

Aztán módosultak tervek is, meg masszív jövőbeli változások várhatóak hamarosan. 

Hosszú volt. 15 nap. Számoltam. Minden reggel úgy keltem: 1/15, 2/15, 3/15... iszonyú lassan telt az idő. Most megint hosszú időszak jön, más okból, még hosszabb, még rosszabb. Zenével futok minden alkalommal, mosatom vele a lelkemet - hol sikerül, hol nem. Az úszás érdekes módon annyira nem megy és nem is annyira fizikailag, mint fejben. Mintha most nem tudnék a csenddel és a gondolataimmal kettesben maradni. Nincs simítóhatás...