Célegyenes

Hát akkor lassan ráfordulás van a célegyenesre, múlt héten hétköznap egyszer se jött össze a futás, de szombaton nekiduráltam magam. 17 km volt meg a fejemben, hogy ezt le kéne tudni, hogy a lelkemnek jobb érzés legyen. Két órát aludtam előtte délután, benyomtam egy kávét, kicsit horgoltam, aztán összeraktam magam és nekiálltam, egy félliteres flakonban 2,5 deci vízzel kísérőnek :). Idegesítően lötyögött :), de nagyon hasznosnak bizonyult. Lendületesen nekikezdtem, aztán eszembe jutott a múlt heti, amikor az első negyedóra után ziháltam és szétestem fejben, úgyhogy behúztam a kéziféket és 6:00 fölötti időre álltam be. Jó döntésnek bizonyult. Végig sikerült egyenletesen futni, 6:06-6:11-es átlaggal, emelkedőtől és időmúlástól függetlenül. Fejben végig végtelen nyugalom honolt, zenfutás a helyes kifejezés, nagyon rendben volt, gyorsan teltek a percek, nem volt pánik, nem volt nagy szenvedés azon túl, hogy azért 14 km magasságából már nehéznek éreztem a combjaimat. Egy kis távolságon éreztem némi fájdalmat a térdben, de szerencsére elmúlt, volt, hogy az ínszalagom húzódott, boka volt diszkomfortos, de ezek ilyen rövid ideig tartó kisebb kényelmetlenségek voltak. A víz áldás volt, 12 km-ig kihúztam vele, apró kortyokkal, nagyon kellett. Ééééés a vége: 18,51 km 1 óra 54:57 alatt, 6:13-as átlagtempóval. Nem akartam meghalni a lépcsőnkön, mint múlt héten, bár baromira elfáradtam, és a gyomrom is imbolygott utána esit, de messze nem úgy, mint múlt héten.

 

És büszke voltam magamra, hogy bő egy év alatt eljutottam idáig.

 

Most már csak három rövid futást akarok erre a hétre, szombat pihenőnap, aztán hajrá. Úgy érzem, rendben lesz, ha fejben rendben leszek.

 

A súlyom pedig visszament ötössel kezdődőre :), ami nagyon biztató. Az édességeket visszanyestem, próbálok a mennyiségekre és főleg a kenyérre is jobban figyelni kicsit. Nem fogyózom így verseny előtt, nyilván, csak odafigyelés van, de ez az egy kiló mínusz kifejezetten jót tett a közérzetemnek.

 

 

Egyebek

Hát egy ébresztő jellegű (magamnak) bejegyzés még.
RIP:60 - nincs (fúratni kell kampót a plafonba, az itteni ajtók alkalmatlanok rá :/)
Karika - nincs
Ugrálókötél - egyszer kipróbáltam, de nincs
Felülés - nincs
Bármi más torna - nincs
Kutyakaparós masszírozás - nincs
Meztelen Igazság - nincs
Húzódzkodás - nincs
Myfitnesspal - nincs

Szóval van még itt mit összekapni.

Megagigahosszú

Álomkóros péntek és szombat után nekifutottam (haha) a vasárnap délutánnak. Azt tudtam, hogy hosszú lesz, a kérdés az volt, hogy pótolom a kimaradt 12,9 km-t vagy nekiesek a 14,5 km-nek. Úgy döntöttem, legyen az utóbbi, és belőttem 15 km-re bemelegítéssel együtt, azzal, hogy ha bírom, megkísérlem a lelkem miatt feltolni 16-ra, mert így két héttel a félmaraton előtt a fejemnek kell, hogy ennyi ment.

 

Az öt perc lassú bemelegítő futás valahogy nekem nem annyira akar összejönni :). Nekiálltam kocogni és mivel az öt perc után ugye bemondja a következő - 14,5 km-es - etapot, ezért sose hallom, hogy mennyire volt gyors vagy lassú az eleje. Amikor 10 percnél jött az első infó, hogy 5:21-es az átlagtempóm, akkor azért már kezdtem is érezni. Egyfelől kicsit lassítani is akartam, másfelől meg amikor 20 percnél is bőven 6:00 alatti ezreseket futottam, akkor kezdett az agyam hátuljában felcsillanni a vérszem. És lőn vérszem, és valahogy nagyon mentek a lábaim. Nem mindig bírtam tüdővel, de azért mindig sikerült a nagyon lihegősből visszahúzni.

 

Fejben hullámoztam erősen. A kikapcsolás, a zen nem ment, a testem valahogy tudta a dolgát, a láb tudta a dolgát, a ritmus jött, minden működött, leküzdöttem az emelkedőket, suhantam a lejtőkön, de fejben valahogy nem stimmelt minden. Túlságosan tudatos voltam, túlságosan sokat foglalkoztam a kilométerekkel, az idővel, mennyi van még hátra, ez hányad része a félmaratoni távnak, satöbbi. 12 km-nél közel jártam ahhoz, hogy feladjam, de aztán csak sikerült továbbrugdosni magamat. Elfutottam még a háztól távolódan két kilométert, így kénytelen voltam visszatérni :) (továbbra is az demoralizál a legjobban, ha érzem, hogy közel a haza).

 

A vége pedig 16,31 km 1 óra 36:06 perc alatt, ééééééés 5:53-as tempóval! Azért ott volt egy büszkeség - van olyan, hogy utólagos flow? :) -, miután tüdőimplantációért hörögve közel négykézláb felmásztam a ház előtti öt lépcsőfokon. A gyomrom volt sokáig - még ma reggel is - felkavarodva, bár rengeteget ittam utána, azt hiszem, hiányzott, hogy már menet közben is frissítsek. Úgyhogy most elkezdtem kulacsos megoldásokat keresni; úgy érzem, az övet nem nekem találták ki, marad az, hogy a telefont pattintom fel karra és a kulacs lesz egy kis 3 decis körüli kézi.

 

De most már lassan elhiszem, hogy képes leszek rá.

 

 

Hajhaj

Megjött tegnap a papír, amivel átvehetem 20-án a rajtszámomat. Nem állítom, hogy nem kezdem lefosni a bokámat, több okból is. Egyfelől ugye 13,5 km a nemrég frissiben lefutott maximumom. Nem bánnám, ha még az elkövetkezendő két hétben egy olyan 15-16 km-es távot ki tudnék magamból préselni, mert akkor azért nyugodtabban vágnék neki. Másfelől az edzéstervvel meglehetősen le vagyok maradva, a crosstrainingeket nem csinálom (jó, az nem olyan sok, egy-kettő talán), de most eléggé igyekszem a kétnaponkénti futást beiktatni.

 

Ugyanakkor elolvastam Gyöngyi félmaratoni okosítóját, és utána kicsit megnyugodtam, hogy az elmúlt egy év alapján azért elvileg mennie kéne ennek. És a másik: érzem a fejlődést, általában bőven 6:30-on belül sikerül teljesítenem, nem ritka a 6 percen belüli tempó sem. Kitartóbb lettem, gyorsabb, szívósabb, fejben már rendben van, ha 10+ km-nek kell nekiiramodni.

 

A statisztikám augusztusra amúgy elég szépen kezdett már alakulni, majdnem 73 km-t futottam, ami szeptemberre - kibebaszott költözés noch einmal... - lement 50 km-re.

 

Tegnapelőtti kör: 9,57 km 1 óra 05:03 perc alatt, 6:48 min/km átlaggal. Szarul voltam (menzesz első nap - a jó hír, hogy legalább a félmaraton alatt ez nem jelent majd problémát) és szarul is esett, látszik a tempón. Ja és amit még nem jegyeztem le eddig: a térdfájásom egészen elmúlt! És még csak fel se tűnt, hogy mikor. A jobb lább fully functional, a bal térd néha kicsit érezhető - tegnap is, de menstruációnál én mindig is térdfájós voltam -, de nem szoktak problémák jelentkezni már. És ez jó, nagyon jó.

 

De ettől még...

 

 

 

 

Szeptemberi futások

Szeptemberben hatszor jutottam el futni, egy hét kiesett a munkakezdés miatt - hazamentem, lerogytam, töltöttem egy sört és bambultam ki a fejemből egy órán át minden nap, iszonyú mennyiségű információt kellett befogadnom -, meg majdnem kettő betegség miatt, hát ennyire futotta. Szó szerint :).

 

(38) Szept. 1. 7,3 km 44:55 perc alatt (6:09 min/km)

(39) Szept. 8. 7,34 km 46:31 perc alatt (6:21 min/km)

(40) Szept. 10. 7,52 km 43:23 perc alatt (5:46 min/km)

(41) Szept. 24. 7,86 km 50:01 perc alatt (6:22 min/km)

(42) Szept. 27. 6,46 km 35:16 perc alatt (5:28 min/km - personal best!) - a spártai hősöknek dedikálva, nagy főhajtással, embertelen, amit ezek műveltek, Lubics Szilvi másodszor is megnyerte a nők közében, 28 órán át futott... Én meg amúgy azt éreztem, hogy tök lassú vagyok, hogy sok volt a kiesés, nem volt annyira sima ügy. Ehhez képest meglepődtem, mikor a Runkeeper - amiről ne felejtsem el leírni, hogy az új lakhelyen nagyon pöpec, pikk-pakk bejön a műholdas kapcsolat - megaszonta, hogy ez volt az elmúlt év leggyorsabb futása.

 

 

(43) Szept. 29. 13,51 km 1 óra 25 perc alatt (6:18 min/km) - ez elvileg korábban jött volna az edzéstervben, de ezt halogattam, egyrészt a betegség miatti kimaradás miatt, másrészt meg kissé már beszartam a számtól, de végül sikerült lenyomni.

 

És itt jönnek a logisztikai nehézségek. Egyrészt háromnegyed 8-kor már szinte sötétben érek haza, a faluban ugyan van világítás, de nem egy boldogság ez, ráadásul a bicikiútjaim kiesőbbek, nem akarok sötétben futni. Magában a faluban ha minden nyomorult zsákutcát végigfutok kétszer, akkor is maximum 7,5 km-t tudok összehozni (teszteltem). Szóval 10 km fölött probléma ez, mert ha hazaesek optimista esetben fél 6-ra, munkásabb napon negyed 7-re, akkor vagy a gyerekeimet nem látom tíz percnél tovább, vagy nem megyek el futni, mert lényegében azonnal indulni kéne. A még nem próbált változat az lenne/lesz, hogy behozom a futócuccomat a munkahelyemre, van zuhanyozó, és akkor délben elmegyek ebéd helyett futni, csakhogy azért az is macerás, mert ha 10+, akkor átöltözés-futás-zuhany alsó hangon 1,5 óra, nyilván hajat kell mosni, a hátközépig érőt megszárítani, újra sminkelni... De ha ennyivel tovább maradok bent, akkor megint nem sokat látom a kölyköket lefekvés előtt...

 

 

Augusztusi futások

Haladjunk, haladjunk, térjünk vissza a régi kerékvágásba. Nem fogok külön-külön posztokat írni az egyes futásokról, mert elég sok volt - EZ legalább működős maradt, ez az én nagy pirospontom, és egyben kapaszkodóm is volt. Kipucolt fejben, sokszor segített.

 

Más itt futni, még keresem az útvonalakat, de az látszik, hogy ha erdőben szeretnék, oda valahogy autóval kéne eljutni, ami számomra bizarr lenne, úgyhogy leginkább régi, nem túlságosan használt, mára bicikliúttá átminősített egykori egysávos betonutakon szaladgálok. Már ha nem torkollik legelőbe.

 

Két futás volt még költözés előtt:

 

(34) Aug. 13. A Flow Futás. Ez megmaradt, mert kifejezetten örülősre, jóra sikerült, annak ellenére, hogy még életemben nem futottam ennyit. És nem csak hogy ennyit, de ilyen sokáig 6 perc alatt! 12,07 km lett 1 óra 10 perc alatt, ami 5:53 min/km átlag! a vicces az, hogy nem is gondolkodtam vagy rágódtam rajta túl sokáig, hogy úristen, neki kell lódulnom ennyit futni, csak elindultam és csináltam. Aztán amikor a 20. percnél is még 6 perces átlagok alatt voltam, akkor elkezdtem figyelni rá és tartani a tempót. 35 percnél se gondoltam, hogy ez menni fog tovább. 45 percnél már villant a szemem és azt mondtam, basszameg, ez muszáj lesz végigcsinálni. És tök jó volt!

 

(35) Aug. 17. Az utolsó ottani futásom, amit nem az utolsónak szántam, de a terveket elsöpörte a pakolás, a fáradtság, a segíteni kijött anyám logisztikája és minden más. 8,10 km 47:11 perc alatt, 5:49-es átlaggal.

 

És a költözés utániak:

 

(36) Aug. 23. Az Első. Az egyetlen általam "ismert" (= amikor a házat kerestem, végiggyalogoltam retúrban) útvonalon próbálkoztam, kis kitérővel, kísérletezéssel, a templomtorony szemmel tartásával :). Látszik a fáradtság, látszik a visszaesés, ja és új élmény, hogy már nem csak a járdasziget jelenti az emelkedőt, hanem vannak dombok! És bizony lihegek is, mint a napszúrta kutya. 8,79 km volt 55 perc alatt, 6:15-ös átlag.

 

(37) Aug. 27. Új útvonal, dombos ez is, fáradt-kinyuffadt-kidobozolós-tökömtelevanos futás. 7,93 km 50:03 perc alatt, 6:19-es átlag.

 

 

Nehéz

Visszaállni. Még itt is. Nagyon kizökkentem a rendes ritmusból, minden szinten. Most megpróbálkozom egy összegzéssel.

A költözés előtt pár nappal bónusz személyes feszültségből úgy lefogytam pikk-pakk egy All Time Mélypontra - jó, biztos nem all time, valamikor tizenvége lehettem tán ennyi kiló utoljára -, az egyébként egy igen precíz bizonyításának tűnt annak, hogy a fogyás a konyhában dől el. Egyszerűen nem kívántam a kaját, úgy összeszorult a gyomrom és a hasam bizony szépen kezdett apadni. Aztán jött a költözés, közben csökkent a személyes feszültség, és a kaja gyors, főleg szénhidrátban gazdag lett. A munkakezdéssel fokozódott a szénhidrátigény, a már említett kockacukor és csoki és chips, de annyi volt a stressz, hogy simán megettem egy nap egy tábla csokit. Feljött rám két kiló az elmúlt hetek alatt, de ettől sokkal több is lehetett volna, idegi alapon egy csomót leégettem szerintem. Bemutatnám az új céges "almáslepényt", ami sokkal rosszabb: cukros-mandulás croissant, csokis töltelékkel.

Tanulság: a büfét kerülni kell, mint a pestist. Mert akkor az ember már hozzácsap egy kis habos cappuccinot is... Ja már koffein, a mandulatejről leszoktam, mert itt kurva drága :/, pofátlanok nagyon. Majd meglátjuk, ha rendeződnek a kezdeti hepehupák és beállunk egy normális ritmusra, nem kezdő készleteket halmozunk fel, satöbbi, hogy akkor belefér-e. Kéne. Sima tejből itt a munkahelyen sokkal többet öntök a kávéba - ami a régi szar automatás helyett advanced levelben napi egy Nespresso [hello, George], a továbbiakban pedig nescafe [nincs hello senkinek].

A myfittnesspal-ról nem volt már időm írni költözés előtt. A lényeg: elég hasznos, csak a célokat nemigen lehet beállítani, mert a munkához köti a kalóriaarány, az meg nekem napi 8 óra ülő, úgyhogy hangosat kacagtam, amikor kihozta arra a beállításra, hogy két kilót szeretnék leadni két hónap alatt, hogy akkor lehet rágcsálni 1200 kalóriát per nap. Na persze. Kicsit macerás volt megtalálni, hol lehet átállítani manuálisan, de át lehet és onnantól kezdve használható. Nagyon sok kaja van benne, nekem precízebbnek tűnik, mint a Kalóriabázis, és külföldön sokkal jobban használható. Persze ez is kimaradt az elmúlt hetekben, de szépen vissza fogom állítani, mert azonnal tudatos módba kapcsolja az agyat. Nekem kellenek a számok.

Folyadékilag a vízről szinte teljesen leszoktam napközben a munkahelyen, ez nem annyira jó, de most már vettem sima gyümölcsteát, ezzel azért jelentősen javult a folyadékháztartásom, olyan napi két kisebb bögrével iszok itt, otthon meg egy naggyal, ami úgy olyan 7-8 decit takar. A tejeskávék felett.