Megjött tegnap a papír, amivel átvehetem 20-án a rajtszámomat. Nem állítom, hogy nem kezdem lefosni a bokámat, több okból is. Egyfelől ugye 13,5 km a nemrég frissiben lefutott maximumom. Nem bánnám, ha még az elkövetkezendő két hétben egy olyan 15-16 km-es távot ki tudnék magamból préselni, mert akkor azért nyugodtabban vágnék neki. Másfelől az edzéstervvel meglehetősen le vagyok maradva, a crosstrainingeket nem csinálom (jó, az nem olyan sok, egy-kettő talán), de most eléggé igyekszem a kétnaponkénti futást beiktatni.
Ugyanakkor elolvastam Gyöngyi félmaratoni okosítóját, és utána kicsit megnyugodtam, hogy az elmúlt egy év alapján azért elvileg mennie kéne ennek. És a másik: érzem a fejlődést, általában bőven 6:30-on belül sikerül teljesítenem, nem ritka a 6 percen belüli tempó sem. Kitartóbb lettem, gyorsabb, szívósabb, fejben már rendben van, ha 10+ km-nek kell nekiiramodni.
A statisztikám augusztusra amúgy elég szépen kezdett már alakulni, majdnem 73 km-t futottam, ami szeptemberre - kibebaszott költözés noch einmal... - lement 50 km-re.
Tegnapelőtti kör: 9,57 km 1 óra 05:03 perc alatt, 6:48 min/km átlaggal. Szarul voltam (menzesz első nap - a jó hír, hogy legalább a félmaraton alatt ez nem jelent majd problémát) és szarul is esett, látszik a tempón. Ja és amit még nem jegyeztem le eddig: a térdfájásom egészen elmúlt! És még csak fel se tűnt, hogy mikor. A jobb lább fully functional, a bal térd néha kicsit érezhető - tegnap is, de menstruációnál én mindig is térdfájós voltam -, de nem szoktak problémák jelentkezni már. És ez jó, nagyon jó.
De ettől még...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése