100 happy days

Izgalmas. És a legjobbkor jött szembe - amúgy nekem mindig szembejönnek azok a cikkek, linkek, amik adott pillanatban érintenek, fájnak, megélem őket, gyomorba vágnak -, úgyhogy szerintem megpróbálom majd.

Hű

Benchmarking, a la Enikő. Maradtam a gyaloglásnál, maradtam annál, hogy 20 perc oda, 20 perc vissza, maradtam a szupcsi gyalogló felszerelésemnél, mai időjáráshoz passzítva mínusz napszemüveg, plusz sapka. És egy hét alatt úgy feljöttem, mint a talajvíz :D. A 40 perc alatt lenyomtam 4,83 km-t, szédítő 8:17 min/km átlagtempóval! :D Na de legalább már inkább 8, mint 9, mondtam én múlt héten, hogy ez a mélypont, és ami még jobb hír, hogy egyrészt nem fájt-húzódott utána semmim, nem szenvedtem, másrészt meg jött a gyaloglás a maga természetességével, tiszta flow élmény volt, szépen elsimított, nemigen gondolkodtam, csak mentem, aztán jöttem. Jövő hétvégén megpróbálkoznék azzal, hogy mindkét nap gyalogolok, de nyilván Murphy úgy hozza, hogy valószínűleg egyedül leszek a kölykökkel, tehát nem várható ilyesmi. 

Rágcsa nincs, holnap lesz egy hete, és ami szintén jó, hogy nem csokizom. Az a két hónap kihagyás úgy tűnik, tényleg sikeresen megszakította a függőséget, a kényszert. Édességet néha eszem - birsalmasajt, cukormentes cukorka, müzliszelet, ilyesmik -, de minimális mennyiségben. Mostanság érzem, hogy itt is lassan múlik a kényszer része, nyilván még stabilizálni kell, de már nem nagyon van az a tipródás, amikor húzok a spájz felé, hogy hmmmm, ott a vaníliakrémmel töltött keksz, vagy a szekrényhez a chipsért. 

Súly rendeződni látszik - a mozgásmentes körülményekhez képest -, úgy tűnik, megint a menzesz szívatott meg el elnyúló felvizesedéssel. 

Amúgy eléggé hiányzik az intenzívebb mozgás, nem gondoltam volna, hogy valaha ennyire idegesíteni fog, hogy nem mehetek futni :). 

Mandula

Hejhaj, fogyni kell, a legbővebb szoknyámat húztam fel a héten és hát passzentoska volt, nem jó. Rágcsamentesség tart, ez a harmadik nap, ugye, egyelőre működik, de muszáj lesz valamit kitalálnom, mert esténként nagyon nehéz és ha rámtör, akkor kenyeret eszek, ami alsó hangon nem túl szerencsés.

És túlságosan gyorsan elfogyott fél kiló mandula a héten... Úgyhogy szortírozok, 10 szem/munkanap.

Reggeli

Először is rögzítsük, hogy gyerekmaradék- és egyéb hátráltató tényezőktől mentesen lement a tegnapi nap, úgyhogy egyelőre jó vagyok.

Aztán pár napja áttértem a zabkása reggelire kicsi Vú hatására. Messze nem rakok bele ennyi mindent és jóval egyszerűbben csinálom, mert közben két gyerek reggelijét kell összedobni, kávét főzni, satöbbi. Úgyhogy a történet úgy néz ki, hogy 2 púpozott evőkanál zabpehely meg a tálkába, felöntöm a vízforralóból annyi vízzel, hogy éppen csak ellepje, matatok pár percig, lefőzöm a kávét, amíg megszívja magát, kap egy kevés (fél deci?) laktózmentes tejet, beugrik a mikróba 30 másodpercre és egy púpozott evőkanál lekvárt. Finom is (tejbegrízszerű íze van), elég gyors is, őszintén szólva földelemekkel, satöbbi nem volt még érkezésem foglalkozni és szeretném majd kiszámolni az összetételét is ráérő szabadidőmben, de az biztos, hogy kis mennyiségű és alaposan laktató. Olyannyira, hogy tegnap némi tízóraira fél 12-kor került sor, az ebéd meg kitolódott fél háromra, addig nem is voltam éhes, úgyhogy figyelni kell, hogy hogy alakul át a kajálásom emiatt. A lekvárt szeretném majd kilőni friss gyümölcsre, ma reggel pedig a müzlinek bekevert - mandulás és tőzegáfonyás - zabpehellyel csináltam. És kiesik vele szépen egy adag kenyér anélkül, hogy hiányozna vagy éhes maradnék.

 

 

Második első nap

Nos. A gyerek veszélyes! :) Hát szóval az úgy volt, hogy a kicsi a hétvégén a képembe tömte a fél kekszét, én meg ún. jó anya módjára megadóan eltakarítottam a maradékot. Majd még kellett úgy tíz perc, mire leesett... Úgyhogy ma újra kezdem a Rágcsamentes Projektet.

 

Vasárnap álomszép idő volt, elmentem sétálni. Nos, ez így pontatlan: gyalogolni. Ott álltam tökig kérdőjelként, hogy és ilyenkor hogy a túróba öltözik az ember? Vegyek fel futócuccot, miközben nem futok? Vagy farmer-utcai cipő? Végül fashionistákat szarrá alázó módon kombináltam a kettőt, gondolván, hogy úgyse leszen itt megizzadás: lőn futócipő, skinny farmer, normál rövidujjú póló, normál sporty kardigán, technikai dzseki és napszemüveg. És nekiiindultam, pofátlanságom meg a napsütésben nem ismert határokat és elindítottam a Runkeepert. Futás regisztrálásaként. Úgy voltam vele, hogy basszameg, mégiscsak gyorsan gyalogolok és mások ilyen tempóban futnak, végülis állapotomhoz képest ez futás :D. Na, hát a végén annyira már nem vigyorogtam. 40 perc alatt sikerült 4,52 km-t megtennem, figyelem: 8:51 min/km átlaggal. Hát kérem, innen csak felfelé. Egyébként egyrészt kimelegedtem, másrészt a farmer jó sáros lett, mert fröccsent rá az útról, ami még nem annyira volt napsütés-kompatibilis, harmadrészt a testem nemigen tudott mit kezdeni ezzel a hülye helyzettel. Jöttek vissza régi emlékek, hogy tanultam én gimnáziumban gyaloglást, de igazából az a csípőmozgás nem esett jól. Próbáltam nagyokat lépni, nem jött természetesen. Kísérleteztem az apró, de szapora vádlidolgoztató léptekkel. Végül valahogy ezek kombinálódtak ilyen nyomi gyaloglássá. Mire hazaértem, nem éreztem magam annyira jól. Talán korai is volt ez a minikezdés, de úgy éreztem, ez azért annyira nem sport és valamit muszáj mozognom, mert muszáj. Megnézem jövő héten is, hátha addigra jobb lesz, lehet, hogy nem sietek ennyire, de próbálkozni kell.

 

Újabb tea, nagyon finom.

 

 

Második nap

Hű, az este volt fogcsikorgatós, végül ettem sózott vajaskenyeret kínomban és zselés szaloncukrot (nátgud), de kibírtam. Ma reggel epres fánk, kakaóscsiga és sajtos kifli borzolta az idegeimet - nem kívánnám kiszámolni, hogy mennyivel jártam jobban/rosszabbul a kacsazsíros pirítóssal és a tojáskrémes bagettel, de egyelőre az elvi győzelemre törekszem a rágcsa frontján.

 

Tegnap betoltam az utolsó adag gyógyszert, amit kellett, fasz kivan már, szétment tőle a hasam és két napja kiütésekkel is küszködök, úgyhogy lassan ideje új fázisába kapcsolni a regenerálódásnak (ami kopogjuk le, továbbra is rendben halad, csak most már kezdek türelmetlenedni). Hétvégére szeretnék beiktatni legalább egy hosszú sétát.

 

És közben töprengek, hogy hogyan tovább, ha rendbejöttem teljesen, bizgerál a súlyzós edzés, de a futást is tartanám az életemben. Valami olyasmi jár most a fejemben, hogy hétköznap kéne két rövid interval futás ebédszünetben, olyan félóra, de intenzíven, amire rögtön rányomnék valami limitáltabb időtartamú súlyzósat, alapvetően mondjuk két-két területet dolgozva át, szintén max félóra terjedelemben. Heti egy nyújtós óra (Pilates vagy jóga), az a meló miatt nagyon-nagyon kellene, kolleginák ilyentájt járnak pénteken, úgyhogy lenne is kivel becsatlakozni, csak egy nyomorult szőnyeget kell vennem, mert a régi eltűnt. És hétvégére egy hosszú futás.

 

Most pedig - jobb híján - elmegyek újabb teát vadászni :). És Szent Jakab kagylót!

 

 

Első nap túlélve

Hát nem volt könnyű, de a csokinál is így volt, főleg este jön a rágcsaigény, de se keksz, se ropi, se chips, semmi, mindezt úgy, hogy hoztam be sütit a kollégáknak. Az se. Tulképp már 1,5 nap. Mostanság amúgy tízóraira hozom szépen a kis hummuszt meg a négybe vágott répacsíkokat, nagyon jól esik és megint jön a mandula az étrendbe.

 

Egy cikk, amire bólogat a fél internet, ha arra elég lenne, hogy a Cosmo és hasonló rózsaszín szemetek faszságait egy pár ember figyelmen kívül hagyná, már jó.

 

Új tea (lassan díler leszek vagy mi):

 

 

Csönd

A csönd az nem véletlen, műtéten túlvagyok, kopogjuk le, minden rendben lévőnek tűnik, de a mozgás az egy időre felfüggesztődik, illetve óvatosan mehet csak. Egy kétórás kutyasétáltatás történt még a múlt héten, és néha meg-megpróbálkozom guggolásokkal és lábemelésekkel, de nem mondanám, hogy túlzásba lehet vinni.

 

A Waterlogged loggolás abbamaradt emiatt is, úgy gondolom, rendben vagyok, hétvégén kell arra figyelni majd, hogy többet igyak, a cégnél működik. A folyadékbeviteltől eltekintve amúgy tök száraz a bőröm és valahogy semmilyen krém, szérum nemigen akar segíteni. Köszönjük, Tél tábornok.

 

A NoChocHero projekt is véget ért, merő véletlenül, merthogy a kicsi szülinapi tortájából egészen egyszerűen ettem és két nappal később esett le, hogy Fekete-erdő volt. Hát kábé ekkorára csökkent a jelentősége az életemben, azóta egy kekszben mini csokidarabok és egy csokikrémmel töltött párna csúszott be, meg egy kanadai juharszirupkrémes bonbont kóstoltam meg (nem ízlett) de így, hogy a napi igényt, a folyamatosságot megtörtem, nem zavar. Nincs nagy kívánósság, nincs hűvégrelehet, mostantól nem tartom nyilván, de nem akarom visszahozni az életembe. Ha néha felbukkan, belefér.

 

Most indul a NoRágcsaHero projekt, amivel ehhez hasonlóan a kekszet, chipset, rágcsákat akarom kilőni az életemből. Én eléggé kenyeres-tésztás-péksütis-rágcsás vagyok, úgyhogy esélyes, hogy ez lesz a nehezebb. És persze közben figyelni kell, hogy a csoki ne osonjon vissza. De miután nem lehet mozogni nagyon, ez a legalkalmasabb idő arra, hogy megküzdjek vele.

 

Laktózérzékenység: a műtét megborított, fasza volt, mikor végre tejeskávéhoz jutottam a nyomorult cukros ovistea után, akkor jött is rögtön a puffadás. A vaj, tejföl, joghurt, sajt megy és azóta úgy tűnik, ez így visszaállt, csak a tej a laktózmentes.

 

A súlyom amúgy hála istennek kábé tartja magát, a kórházi körök után majdnem sokkot kaptam a mérlegtől, ami úgy négy kilóval mutatott többet, mint előtte a többnapi nemevés ellenére, de aztán a hétvégén ez le is csusszant, úgyhogy víz volt csak. Nagyon demoralizáló volt az egy éve nem látott számok felbukkanása.

 

Új tea.