Nos. A gyerek veszélyes! :) Hát szóval az úgy volt, hogy a kicsi a hétvégén a képembe tömte a fél kekszét, én meg ún. jó anya módjára megadóan eltakarítottam a maradékot. Majd még kellett úgy tíz perc, mire leesett... Úgyhogy ma újra kezdem a Rágcsamentes Projektet.
Vasárnap álomszép idő volt, elmentem sétálni. Nos, ez így pontatlan: gyalogolni. Ott álltam tökig kérdőjelként, hogy és ilyenkor hogy a túróba öltözik az ember? Vegyek fel futócuccot, miközben nem futok? Vagy farmer-utcai cipő? Végül fashionistákat szarrá alázó módon kombináltam a kettőt, gondolván, hogy úgyse leszen itt megizzadás: lőn futócipő, skinny farmer, normál rövidujjú póló, normál sporty kardigán, technikai dzseki és napszemüveg. És nekiiindultam, pofátlanságom meg a napsütésben nem ismert határokat és elindítottam a Runkeepert. Futás regisztrálásaként. Úgy voltam vele, hogy basszameg, mégiscsak gyorsan gyalogolok és mások ilyen tempóban futnak, végülis állapotomhoz képest ez futás :D. Na, hát a végén annyira már nem vigyorogtam. 40 perc alatt sikerült 4,52 km-t megtennem, figyelem: 8:51 min/km átlaggal. Hát kérem, innen csak felfelé. Egyébként egyrészt kimelegedtem, másrészt a farmer jó sáros lett, mert fröccsent rá az útról, ami még nem annyira volt napsütés-kompatibilis, harmadrészt a testem nemigen tudott mit kezdeni ezzel a hülye helyzettel. Jöttek vissza régi emlékek, hogy tanultam én gimnáziumban gyaloglást, de igazából az a csípőmozgás nem esett jól. Próbáltam nagyokat lépni, nem jött természetesen. Kísérleteztem az apró, de szapora vádlidolgoztató léptekkel. Végül valahogy ezek kombinálódtak ilyen nyomi gyaloglássá. Mire hazaértem, nem éreztem magam annyira jól. Talán korai is volt ez a minikezdés, de úgy éreztem, ez azért annyira nem sport és valamit muszáj mozognom, mert muszáj. Megnézem jövő héten is, hátha addigra jobb lesz, lehet, hogy nem sietek ennyire, de próbálkozni kell.
Újabb tea, nagyon finom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése