Benchmarking, a la Enikő. Maradtam a gyaloglásnál, maradtam annál, hogy 20 perc oda, 20 perc vissza, maradtam a szupcsi gyalogló felszerelésemnél, mai időjáráshoz passzítva mínusz napszemüveg, plusz sapka. És egy hét alatt úgy feljöttem, mint a talajvíz :D. A 40 perc alatt lenyomtam 4,83 km-t, szédítő 8:17 min/km átlagtempóval! :D Na de legalább már inkább 8, mint 9, mondtam én múlt héten, hogy ez a mélypont, és ami még jobb hír, hogy egyrészt nem fájt-húzódott utána semmim, nem szenvedtem, másrészt meg jött a gyaloglás a maga természetességével, tiszta flow élmény volt, szépen elsimított, nemigen gondolkodtam, csak mentem, aztán jöttem. Jövő hétvégén megpróbálkoznék azzal, hogy mindkét nap gyalogolok, de nyilván Murphy úgy hozza, hogy valószínűleg egyedül leszek a kölykökkel, tehát nem várható ilyesmi.
Rágcsa nincs, holnap lesz egy hete, és ami szintén jó, hogy nem csokizom. Az a két hónap kihagyás úgy tűnik, tényleg sikeresen megszakította a függőséget, a kényszert. Édességet néha eszem - birsalmasajt, cukormentes cukorka, müzliszelet, ilyesmik -, de minimális mennyiségben. Mostanság érzem, hogy itt is lassan múlik a kényszer része, nyilván még stabilizálni kell, de már nem nagyon van az a tipródás, amikor húzok a spájz felé, hogy hmmmm, ott a vaníliakrémmel töltött keksz, vagy a szekrényhez a chipsért.
Súly rendeződni látszik - a mozgásmentes körülményekhez képest -, úgy tűnik, megint a menzesz szívatott meg el elnyúló felvizesedéssel.
Amúgy eléggé hiányzik az intenzívebb mozgás, nem gondoltam volna, hogy valaha ennyire idegesíteni fog, hogy nem mehetek futni :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése