Fast as lightning

Tütürütüttütütütüüü... Önmagam számára is meglepően a mai 7 km + 5x100 m repülő a leggyorsabbam lett a 7-9 km-es távon. 7,7 km-re jött ki 43:09 min alatt, 5:36-os átlagtempóval. Pedig sípcsont sajdogálással indult, de valahogy szép lassan, magam számára is észrevétlenül feltornázódott. Érzem is a feszültséget még a lábamban, de megörültem a jó eredménynek.

Tegnap meg erősítést toltam, kar-mell, szépen alakul, szépen alakul a forma :). Gyere csak, tavasz, gyere. Jók leszünk együtt.

Hétvége

Jó volt a szombati pihenőnap, a lábnapra ráküldött pénteki 10K után az izomlázat ki kellett nagyjából heverni. A vasárnapi 14K kezdetét is éreztem, de aztán egész jól sikerült. 1:21:53 min alatt ment le, ami 5:51-es tempót takar, de a legrosszabb kilométerem is csak 6:18 volt, a legjobb meg 5:16, tereptől függően. Új útvonalat találtam, tetszett. Sütött a nap, de hideg volt. Néha úgy éreztem, mondjuk 12 km-nél, hogy elég, de aztán tényleg egész ügyesen bekapcsol már az autopilot meg a zene is segít. 

Bónusz: a mérleg naaaagyon régóta a legalacsonyabb számot mutatta futás után. Ójesz.

I could say 'bella, bella' even 'sehr wunderbar'

A pénteki 10K - részleges napfogyatkozás után - egész jól sikerült, annak ellenére, hogy a csütörtöki lábnap eredményeként diszkrét, ámde kiválóan érezhető izomláz kapott el hátsó comb-fenék vonalon. Már korábban kinéztem a héten, hogy merre fogok menni, és ez az új útvonal meg is valósult. Jó volt. Sütött a nap ezerrel, hülye ez az idő most, induláskor simán kellett a két hosszú ujjú felső, visszafelé 6 km-nél már baromira melegem volt. 2 km lassú, 2 gyors, 2 lassú, 2 gyors, 2 lassú volt a menün, az eleje kicsit nyüszögős volt, de lassan kezdtem, bemelegítéssel is bajlódtam picit előtte, úgyhogy egészen sikerült összeraknom, a második 2 km gyors még pörgősebb is lett, mint az első. És jó volt futni, végre, megint, zene is volt, az is klasszul összeállt a futás ritmusával. Tegnapi kedvencem.

(awwwwwwww....)

Erősítések

Egyre jobban mennek. Úgy látom, ez a heti kettő szépen állandósult, ezt egészen jól tudom tartani és meg is dolgoztat rendesen. Tegnap hát-váll napot tartottam, 43 percen át, ma szerintem láb jön, a futást inkább holnapra tolom, borult az idő, péntekre meg napsütést jósol. A karizmom meg a vállam szépen alakul, tricepszen van még mit dolgozni, az kicsit lötyögősebb. De túljutottam az őszi meg januári hullámvölgyön, amikor nem volt hozzá kedvem, megint érzem az eredményeket és a motivációt. És építem fel, bővítem, emelem a súlyokat, ez már az advanced level program. Jó lesz.

Hm

Nem esnek jól mostanság a futások. Merev a lábam. A tegnapi váltós 7 km (1 km lassú, 1 km gyors) első 3 kilométere kínszenvedés volt, még úgy is, hogy az első gyorsot hoztam 5:33-ra. Annyival nem lett jobb később se, bár a 6. km-t kitoltam 5:13-as tempóval. Fura, hogy a diszkomfort ellenére mennyire működik a testem. Holnap elvileg 10K-t kéne nyomnom... Vasárnap meg 14-et. Azon morfondíroztam, hogy hátha az úszás nem tesz jót, merevít, rosszul csinálom, mert a végén a vádlimat szoktam érezni és az okoz problémákat mostanság. Megpróbálok a lábtempón változtatni a kapott tanácsnak megfelelően. Meg persze a bemelegítés... Meg a lenyújtás...

Az kajárúl és társairúl

Naszóval március 1-jén elkezdtem magam újra mérni, mármint centivel. Tegnap már odáig is eljutottam, hogy bevigyem az elmúlt három hét adatait a régi táblázatomba, ahol 2012. novemberétől 2013. augusztusáig rögzítgettem a számokat, a Curvesnek hála mondjuk jóval több is megvan, bár sokszor nem egyformán mértünk. Hát nincs akkora boldogság, 2013. augusztusához képest komoly centik vannak mindenhol pluszban, hol több, hol kevesebb, combnál mondjuk egy, csípőnél négy is megvan... Ez a nem örömteli, de tragikus eltérések mondjuk nincsenek. Súlyt egészen jól tartom hetek óta.

A jó hír, hogy csináltam megint meztelen fotókat, és tavaly ilyenkorhoz képest látványos különbségek vannak feszességben és körvonalakban. A fenekem tényleg kezd biztatóan kinézni, juhú! 

Úgyhogy ezek bónusz motivációt adnak most a kajához. A csokit továbbra is sikeresen kilőttem, szerintem megvan a három hét. Az édesség még ingadozik, de igyekszem, ma lesz a harmadik napja, hogy mentes vagyok, ami még karcsú, de tekintve, hogy hétvégére esett az első kettő, ami mindig nehezebb, biztató kezdetnek tekinthető. Sütöttem répás-túrós egészséges muffinszerűséget, hát ritka szar lett :), van még mit fejleszteni rajta. A kenyérmennyiség is erősen lecsökkent, megint vettem tömör rozskenyeret meg teljes kiőrlésű tortilla lapot. Több a zöldség is otthon. Nem tökéletes, jobban kéne előre tervezni, az még most nem megy, de remélem, végre irányba álltam.

"Pihenőhét"

Jó, hát legalábbis futás szempontjából az volt, 20 km-nél kevesebbet csak sérülés után futok már :). 5, 7, 8 km ment le a héten, so-so. Az 5 km-es mondjuk full napsütésben, egy capri, két hosszúujjú, semmi sapka, már egészen tavaszfíling volt! :) Még bónusz (meglepi) nézőközönség is akadt... Nem véletlenül húztam meg 5:31-es tempóval... 

Aztán volt két erősítés, úgy érzem, ez lesz a reális, hogy tartsam, meg - mivel múlt héten a verseny miatt kihagytam az úszást - kicsit rátoltam a medencében a távra. És olyan jól sikerült, hogy amellett, hogy 1,5 km jött össze mellen, még az idő is rekord lett, 41:55 min, 27:57-es tempó! Csak erősödök, gyorsulok.

She moves, she moves

:D

Nem bírom letörölni a széles vigyort az arcomról! A mai nap az ötcsillagos volt.

Először még a hétről: nem igazán lettek jók a futásaim, sem a 8K kedden, sem az 5K + 5 repülő csütörtökön. Szombaton elmentem 2,5 km-re átmozgató futásra, miután egész nap a brutál két nappal korábban becsapódott menzesz miatt fetrengtem a fájdalomcsillapítók ellenére, az is szar volt, éreztem, hogy megint merevednek a vádlijaim. Mg, Ca, izomlazítóval masszázs, de nem vettem a fáradságot a tésztafőzésre se, ott egy kicsit feladtam a vasárnapot. 

Nem esett jól reggel a -3 fokban végzett kocsipucolás se. Az ájfón reggel 10-re 7 fokot hazudott, amikor kiszálltam a helyszínen fél 9-kor, az autó hőmérője -2-t mutatott, a telefon szerint 5 volt. Pluszban. Erős dilemma volt, hogy mi legyen az öltözet, de végül a nap sütött, úgyhogy amíg lehetett, igyekeztem fedett helyen lenni, bíztam az adidas climacool aláöltözetben, ami a héten már bizonyított és hosszúnadrág + két réteg ruha mellett döntöttem, baseball sapkában a kötött helyett, és utolsó pillanatban végül a kesztyűt is visszadobtam a táskába. Jó döntés volt mindegyik, elég gyorsan melegedett.

Utoljára ősszel futottam versenyen, a 30K-n. Talán ez zavarhatott meg, hogy régen kellett sokféle ritmushoz szokni, de az első 2-3 km nagyon fura volt. Mintha a fejem meg a testem két teljesen eltérő koordinátarendszerben mozgott volna. Nem éreztem a saját ritmusomat, bár próbáltam egyenletesen futni és a légzésre figyelni, az egész mintha automatizálódott volna. Voltak már autopilot üzemmódos flow futásaim, de azok jólesősek voltak. Ez meg valahogy disszonáns volt. A gondolataim se igazán voltak összhangban, amennyire lehetett, igyekeztem a légzéssel foglalkozni. A vádlim nem okozott problémát szerencsére, a hasam se. A telefont nem voltam hajlandó megnézni menet közben. Nem akartam nyomást gyakorolni magamra. Egyszer hallottam egy 5:22-t, annak nem örültem, hogy ki fogok csúszni az 5:23-as eddigi pb-ből, de whatever. 5,5 km-nél hagyott el a 49:59-es iramfutó. 8 km-től jött egy csúnya emelkedős rész, azzal megkínlódtam, de nagyon, belenyugodtam, hogy hát akkor ennyi volt. A végére megint összekaptam magam, szerencsére lejtősebb volt, és a cél előtt nem sokkal elővettem végre a telefont. 

És majdnem ott esett ki a kezemből, hogy 5:07 a tempóm! 

10,32 km lett a vége 52:47 min alatt, és igenigenigenigen, 5:07 min/km átlagtempóval :)))). Idézném magamat: sunshine, happiness, kibebaszott királylány vagyok :D. Hatalmas büszkeség volt, hazáig vigyorogtam, toltam a kis Peugeot-t 145-tel az autópályán a napsütésben. 

Így történt:

Ha nincs az az emelkedő... De mindegy is, legalább marad kihívás a következő versenyre - vérszemet kaptam! :D

Két évvel ezelőtt, majdnem napra pontosan, 6:17-tel gyűrtem le életem első 10K versenyét. Messzire jutottam azóta. Sok munkám van benne, de ezeken a napokon jön ki a legjobban, hogy mennyire megérte.

Mert futni jó

Pár napja vacsoránál kérdezte főnök, hogy "de miért futtok?". Kolleginával egyszerre válaszoltuk: "mert futni jó!" :). És tényleg. Most ez van bennem, hogy kifejezetten élvezem a futást. Flow.

Sokat simított rajtam az elmúlt időszakban. Nyugodt vagyok. Tudom, mit akarok és kábé azt is, hogyan. Várom a nyarat, amikor (várhatóan) átlogisztikázom az életemet, már nem félek semmitől.

És addig is futok, futok, futok. Ma jön egy 8 km, benne 5 km versenytempó, aztán utána a héten már csak kisebbek, mert vasárnap 10K verseny. És iszonyúan várom, pörög az agyamban a motiváció, ráadásul megkaptam a "kilövési engedélyt" is az 53:57-es personal best megdöntésére :). Jó lesz, úgy döntöttem, főleg, hogy 10 fokot és napsütést ír vasárnapra az időjós. Úgyhogy fingers crossed, caprira és két réteg felsőruhára hajtok :).

Goodbye February, hello March

Először akkor kicsit jobb kedvvel zárjuk le a februárt.

Futottam 87 km-t, ami egész jó ahhoz képest, hogy lábprobléma merült fel. Úszás: 3,9 km, 100 méterrel több, mint januárban. Kicsit gyorsulok, legalábbis pénteken már - jó, a 25 méteres medansziéban és nem annyira pontos időmérés mellett - a fél kilométert már 14:12 min alatt úsztam le. Futásban is gyorsulok. A szombati 7 km 4. (!) gyors kilométerét - jó, lejtőn, de akkor is :) - 4:57-es tempóval nyomtam. Ójesz :). Tegnap pedig a 12 km-t 1:08:01 min alatt, 5:40-es tempóval, a 9-15. kilométeres távok között a második leggyorsabb idővel teljesítettem. És tavaszodik, nincs kabát, nincs kötött sapka, kezd megint flow élmény lenni a futás! :) Erősítések megyegetnek, úgy tűnik, a heti 2 lesz a reális cél. Jógából meg egyelőre havi 1 jön össze.

És akkor a kajáról annyit, hogy a február vége szétesett. A kávé is sokasodott, a kajában is volt binge eating, kicsit több alkohol is befigyelt, mint ami ildomos lenne. Hiába, stresszevő vagyok... De az elmúlt napokban megkezdtem már az átállást. Több napja - nem számolom - nem ettem csokit, az édességet vágom vissza és odafigyelek a kajára. Tegnap pedig nagyon hosszú idő óta először megmértem a derekamat, hasamat, csípőmet és combomat. Not happy. Úgyhogy akkor most rákapcsolunk. Megfogjuk. Felépítjük. Annyi erőfeszítést teszek a mozgásba és közben elbaszom a kaját. Nem mehet ez így tovább. Főleg, hogy a fenekem végre mintha kezdene felfelé mozdulni és ami ott felesleg, az kajától van. Szóval most. Most. Most.