És akkor végre összekaptam magam (lásd még a "hű, baszki, most már Enikő szemmel tart" faktort :D ), beüzemeltem a második RIP:60 DVD-t is. Kellemes meglepetésként először is tempóváltás volt itt az elsőhöz képest, és az óvodás szintről elléptünk a normálisba. A bemelegítés pikk-pakk lement, töredék dumával, töredék "quality of movement"-tel, aztán jött a hajtáspajtás. És kihúztuk a pöcköt! Na az újabb meglepetés volt, hogy ilyen hamar destabilizáltuk az eszközt, de szerencsére nem okozott egyensúlyproblémákat. Viszont nyögtem, mint a fürdős kurva, ahogy megboldogult nagypapám szokta volt mondani. Szóval kihívás volt, egyben állapítsuk meg, hogy utálom a jumping jackeket és a burpees sem kedvenc, ezek nyírnak ki eddig a legjobban.
Még egy pozitívum: betettek egy "zsíroshasú" (muhahaha) csajt a csapatba! Ó, a szemem oly boldog volt, végre nem egy önbizalom romboló, kockákat villogtató ötgyerekes családanya, hanem egy fiatal kiscsaj, akinél nem látszott a sixpacks! :)
Note to self: mezítláb elég szar volt a lábbeakasztós rész, kidörzsölte kicsit a bokámat, most vagy nekiállok zoknit húzni ezekhez vagy letűröm a nadrágszárat vagy nem tudom. Ezt még ki kell logisztikázni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése