November utolsó napja

Egyre nehezebb pozitívnak maradni, az is erősen kérdéses, hogy jövő héten tudok-e futni :(. A mai nappal ugye lezárul ez a hónap, összesen 9 futás és 70,5 km van mögöttem. Hát nem így terveztem. Péntek este óta még szarabbul vagyok, de talán köhögésileg az volt a mélypont, a torkom ki akart már szakadni a helyéből. Mára csillapodott, cserébe dől a takony belőlem, hurrá.

 

Mi tartja bennem a lelket?

1) -2,5 kilónál járok és ha jól sejtem, még nincs itt a vége, a gyomrom eléggé tropa a gyógyszerektől. Utálom a teát is.

2) Alakul a csapatnevezés az Ultrabalatonra!

3) Rendeltem terepfutócipőt, bár a december 14-re tervezett terepfutás - a családi logisztikai akadályokon túl - egyre inkább távolinak tűnik... Legalábbis nem érzem jó ötletnek, hogy ha jövő héten se tudok futni (ne így legyen!), akkor azon a héten kezdjem újra és fussak neki (szó szerint :) ) egy 10K terepnek elsőre. Így néz ki a drága (a pink az annyira nem hiányzott, de ez van, neutrálisból nincs akkora választék):

 

 

 

 

Legyünk pozitívak...

... és ne foglalkozzunk azzal, hogy továbbra is köhögök, mint egy tüdőbajos, ráadásul érzem is, hogy mélyről jön és nem akaródzik neki felszakadni. Foglalkozzunk azzal, hogy egyrészt No Choc Hero day 5, méghozzá különösebb megerőltetés nélkül, másrészt azzal, hogy lepattant rólam két kiló és újra olyan számot kezd mutatni a mérleg, amit szeretek (tegyük hozzá, hogy lement a menzesz is, tehát megszabadultam a víztől, de ez már azon túlmutat). Két derékban nagy nadrágot átadtam kolleginának, akitől kaptam cserébe egy erősen passzentos farmert - a múlt héten még két centi hiányzott a begomboláshoz, most már megvan :). Hát legalább ennyi. Gyönyörűen sütött ma a nap, úgy mennék futni :(.

 

 

 

 

Eh

Tényleg jól szétküldtem magam, még mindig dögrováson vagyok. Nézzük a jó oldalát: fogytam egy kilót :). De ez a mélyről jövő nyomorult köhögés... ez már múlhatna. Nem is látom, hogy lesz itt még a következő edzés - egyáltalán milyen -, vasárnap lesz egy 6K Mikulásfutás, amire beneveztem, azt megkockáztatnám, ha addigra normalizálódik a helyzet, meg talán egy pici erősítést vagy úszást csütörtök-péntek magasságában.

 

Szülinapomra egyébként kaptam Equa Bóbitás kulacsot, ezt használom az erősítésnél és tök jó, ez a letekerős nekem jobban bejön, mint a Bobble.

 

 

Meltdown

Pénteken elmentem futni. Nem kellett volna. Ennyire alulöltözötten. Rohadt hideg volt, én meg oly ügyes voltam, hogy összekombináltam a derékban lecsúszós hosszú nadrágomat és a derékban felcsúszós felsőmet... és nyilván nem vettem alá semmit, fölötte pedig a pulóver kevéskének bizonyult. És a sál is elment volna, a sapka mellett. Lefutottam ugyan a 8 km feladatost 46:08 min alatt (5:46-os átlagtempó), de végig rángattam a ruhámat és éreztem, hogy ebből baj lesz. S lőn. Megfázás ezerrel, amire rásegített a másnapi huzatos karácsonyi vásár is, úgyhogy a szombat délutánt már ágyban töltöttem és a vasárnapot is nagyjából. Vasárnapi futás nyilván kiesett. Köhögök, C-vitamin, satöbbi. Szomor.

 

És ha nem lenne elég mindez, a kisebbik gyerek is beteg, nálunk tölti az éjszakákat, tehát kialvatlan is vagyok. Adjuk össze a kettőt és kábé meg is van a NCH elbukásának oka: simán gondolkodás nélkül betoltam egy szem szaloncukrot tegnap... Úgyhogy ma day 1, kezdem elölről. Kávé rendben van.

 

 

Izomláz

Ma is brutális izomlázzal küzdök, a combom meg a seggem úgy fáj, hogy ihaj, kissé robotos a mozgásom, nyilván a tegnapi ráfutás sem segített annyira. Erősítés volt ma (hát-váll), aztán úsztam 16 perc alatt 20 hosszt, vagyis 500 métert mellúszásban. Remélem, ez utóbbi kicsit kilazítja az izmaimat, mert holnap megint futni kéne.

 

Kávé 4, No Choc Hero day 3. Utóbbit egyelőre gond nélkül bírom, előbbit már megszoktam, teljesen beálltam erre. Úgyhogy lassan rá kell erősíteni a kaja vonal megfogására, mert nagyon nem tetszik, amit a mérleg mutat.

 

 

Terep

Az antiszociális futó énem csapásokat szenvedett ma el. Délben elindultam futni a cégnél - immár másodszor, ez jobban működni látszik, mint a korán elindulok haza, hogy még sötétedés előtt futhassak -, mikor leszólított egy szintén sportcuccba öltözött (angol) pasi, hogy futni megyek-e. (What gave me away?) Mondom, igen. Menjek inkább vele meg a két (szlovén) kolléganővel, mert csapatban futni jobb, mint egyedül, húzzuk egymást, satöbbi. Még tettem egy halovány próbát a tempóra való rákérdezéssel, de azt mondta, hogy ha gyorsabb vagyok, elszakadhatok az eleje után nyugodtan. Úgyhogy győzött a meglepetés, mentem. Majd kiderült, hogy részben erdőzni fogunk. Ajvé. De sütött a nap és itt a cég környékén annyira nem ismerem még a futó útvonalakat, úgyhogy bevállaltam. Hát erdő volt, valóban, gyökeres lejtők és durva emelkedők, és olyan saras részek, hogy a cipőm csodás barna színt vett fel. De egész jól bírtam és a terep ellenére nagyjából tudtam tartani a futótempót, amellett is, hogy igen durva izomlázzal küzdök ma a fenekemben és a combomban a tegnapi lábnap után. 8 km lett végül, 46:36 min alatt, 5:49-es átlagtempóval. Jó hír, hogy a térdfájás nem jelentkezett, bár ma simán járás közben néha érzem, de lehet, hogy ez még a masszázs utóhatása, mert rögtön utána is megvolt.

 

4 kávé, No Choc Hero day 2. Pedig csokitortát is hozott kollegina.

 

 

Az vállakrúl

Tegnap masszőrnél is voltam, komolyan, iszonyú áldás ez a deep tissue massage, rengeteget segít, nagyon hálás vagyok az ajánló kolleginának. Kaptam dicséretet, hogy nagyon sokat lazultak a vállaim, valószínűleg az úszás jótékony hatása, és tényleg, ott alig fájt. Úgyhogy azt mondta, whatever you do, keep on doing it!

 

A bal térd viszont valamit jelez megint. Egy ponton szoktam érezni olyan 5K körül futásnál. Kis nyomás. A csaj kimasszírozta a lábamat, a térdhez vezető izmok nagyon befeszültek, a millió dolláros kérdés az, hogy az izom feszül, féloldalasan terhelődik (mondjuk nem nyújtom le rendesen) és emiatt van a térdprobléma vagy pont fordítva. Most próbálok majd többet nyújtani meg akarok rendelni szivacsrollert, aztán meglátjuk.

 

Ma voltam láberősítésen, hű, baszki, érzem a combjaimat rendesen. Kicsit úsztam volna utána, de vízibalett volt a medencében, úgyhogy ez holnapra marad.

 

Kávé négy. Itt a következő lépés: a csoki kilövése. As of today.

 

 

Well played, tequila. Well played.

Lássuk a leltárt.

Szerdán délben volt egy mell-hát erősítés. Majd este egy tequilaparty. No comment.

 

Csütörtökön 7 km feladatost futottam, 6 km + 5 repülő. Hát. Dehidratált-másnaposan nem olyan egyszerű :). Azért megvolt 40:26 min alatt, az 5:46-os tempó még így is összejött.

 

Pénteken jóga, jó volt.

 

Szombaton 6 km, amiből 3 km gyors tempójú, 34:13 min, összesen 5:42-es átlag, jó dombos terepre sikerült összehoznom.

 

Vasárnap jött volna 8 km, de elfelejtettem, hogy férj elutazik, kölykök rám maradnak, úgyhogy pihenőnapnak lett elkönyvelve.

 

Ma pedig pótoltam délben, nem esett olyan jól, szemerkélő eső meg új terep, végül 8,2 km lett, 47:48 min alatt, 5:50-es átlagtempóval, néha kicsit küzdeni kellett, hogy 5:55-ről visszahúzzam.

 

Kávé napi 4 db, rendületlenül. Másnaposan is!

 

 

 

Getting there

Tegnap úszás volt, hát valóban, szemüvegben némileg egyszerűbb az élet. (Lepődjünk meg.)

 

950 métert sikerült letempózni 30 perc alatt, közeleg az 1 km!

 

A kávé tegnap neuralgikus volt, merthogy három esett délelőttre és csak egy délutánra, igen közel álltam egy ötödikhez, de végül sikerült megfogni. Tanulság: a 2-2 működőképes, ennél kell maradni. Még a héten erre koncentrálok, aztán utána jöhet az édességmegszorítás. Hiszen közeleg a Mikulás és tavaly is ekkor kezdtem el a projektet. Ha már önszívatunk, időzítsünk jól!

700!

Éééés megvan a 700. km, pontosabban rögtön 704,5 km. Tehát az idei egész éves célkitűzést sikerült november elejére elérni, feltehetőleg év végére ez lesz egy szép 800 km körüli szám. Tök jó :).

4 napos összegzés

Csütörtökön a szerdai erősítő edzés után volt némi izomláz, de nem volt tragikus, mindazonáltal úgy döntöttem, ezt a hetet még vegyük kicsit lazábbra, nem árt a fokozatosság, úgyhogy ez lett a második pihenőnap.

 

Pénteken megvolt a jóga, hát azért rendesen megmozgatott és másnap éreztem is a hasamat a plankhegyek után. Jó volt, örülök, hogy sikerült visszatérni, folyt. köv. Dilemmáztam, hogy menjek-e még aznap futni, de nem mentem végül.

 

Szombat - futónap. Méghozzá délelőtt, ami azért nem annyira az én időszakom. 8 km volt az előírás, 8,11 km lett belőle, 45:58 min alatt, ami 5:40-es tempót takar. Elvileg volt benne 3 km fokozó, gyakorlatilag az időeredményben nem látszott, pedig igyekeztem megnyomni, csak hát a dombok... A dombok nem szerettek engem.

 

Vasárnap - futónap. Annyira nem örültem neki, hogy két egymást követő napon is futás a hétvégén, de ezekkel a távokkal azért boldogulok. Egyrészt elcsalinkáztam kicsit odébb a szokásos útvonal egyik leágazásaként, ami tetszett. Másrészt meg úgy bekezdtem, hogy ihaj, amikor 1,5 km után 5:14-es tempót láttam a telefonon, csak pislogtam, hogy mi a tököm. És bírtam. Olyannyira, hogy a legrosszabb kilométerem is 5:40-es átlaggal ment. A végén már nagyon ragaszkodtam a mutatott 5:23-as átlagtempóhoz és ki is bírtam. Úgyhogy a 10 kilométert 53:26 perc alatt toltam le. Ami annyira personal best, hogy ezt megelőzően pontosan ugyanerre a távra szeptember 26-án volt a personal best (Spárta, Spárta), amikor is 57:14 perc alatt futottam le, 5:43-as átlaggal.

 

Dombon ülő fűcsomó legyek, ha értem, mi a tökömtől táltosodtam meg ennyire, de nagyon élvezem. És remélem, megmarad a lendület. Mert nagyon élvezem és büszke vagyok magamra és és és és és.

 

Ja és a kávét a hétvégén is napi 4-en tartottam, pedig az nagyobb challenge, mint hétköznap.

 

 

Bónusz jó hír

A cöliákia teszt negatív. Örülünk, Vincent. Csak akkor felmerül a kérdés: most mi a tököm van?

Visszatérés a konditerembe

Először is: az Asics jól vizsgázott esőben is. Az úszás után még délután elmentem az előírt 7 km-es futásra is, nem mondom, hogy zuhogott, de azért szemerkélésnél kellemetlenebb volt. Kaptam szülinapomra Nike Dry-fit zoknit, ezzel toltam és éppen csak a végére ázott be. A 7 km-t 40:41 perc alatt teljesítettem, ami 5:48-as átlagtempót jelent, hurrá, még mindig tart a hat percen belüliség.

 

Ma reggel némi izomlázat éreztem a fenekemben, úgy tűnik, az úszás új izomcsoportokat dolgoztatott meg. És hosszú idő óta először (szeptember vége talán?) visszatértem a konditerembe. Egy kicsit visszavett kar-váll edzést csináltam, mert sok kimaradt; ha fogcsikorgatósan is, de ment.

 

Bónusz: tegnap is 4 kávé, ma is 4 kávé :). Az a lényeg, hogy preventív intézkedésként az utolsó után gyorsan elviszem a tejet a folyosó túlvégén lévő hűtőbe :).

 

Úszáshoz amúgy kaptam némi perspektívát: aki hasonló idő alatt hasonló mennyiséget úszott, az büszke a teljesítményére. Szóval lehet, hogy én értékelem alul magam?

 

 

Da förszt

Na, miután az agyvérzés szélén felfedeztem, hogy sikeresen otthon hagytam a fitnesszcipőmet és hát körömcipőben nem annyira látom magam a konditeremben, úgy döntöttem, hogy akkor helycserés támadás, ma lesz az úszás-futás nap. Úgyhogy lőn úszás, 875 métert sikerült 30 perc alatt abszolválnom, 50-50 méter mell és hát váltva. Tanulságok:

1) Vagy én bénáztam el, vagy a szilikonos úszósapka csak az én hajamtól védi a medencét, de fordítva nem, tehát a hajszárítás időtartamát bele kell számolni...

2) Ha már vettél nyomorult úszószemüveget, ides lányom, akkor használd és ne hagyd a táskában "á, talán nem is kell" felkiáltással, mert kell. One word: klór...

 

Egyébként jólesett, nem volt túl hideg a víz, lihegtem néha, nagyon másfajta mozgáshoz vagyok szokva. To be continued.

 

 

A gasztrovonalról

Közben lefutottam pár kört. Laktulóz és laktóz negatív, a cöliákia teszt eredményére még várni kell, de őszintén szólva meglepne, ha egyszer a gyorsteszt negatív lett. Innentől kezdve kissé fejvakarás van, megnézhetem a 250+ élelmiszerre az intoleranciát, de az csak a lassabb reagálású fehérje alapján mutat ki, a gyorsra nem, szóval kérdés, hogy lenne-e értelme. De ha már utánajárásban vagyok, akkor megnézetem majd.

 

Most, hogy ismét rakom össze magam, kajában is igyekszem. A hónap projektje a napi 4 kávé fixálása (az 5-6 helyett...). Aztán ha ez stabilizálódott, megpróbálom levinni háromra. Az egy hét otthonlét szétnyírta a bőrömet, úgyhogy már alig várom, hogy visszaálljak a saját kajámra. És persze nem ártana fogyni...

 

 

Úszás

Hát a rákészülés mindenesetre megtörtént, lett két kiciócó úszódresszem, ez a lila meg ez a fekete. Plusz sapka és szemüveg. Fejemben volt, hogy ma elmegyek úszni, de a tegnapi nap után még annyira szét voltam esve, hogy letettem róla. A hetet mindenesetre leírtam és próbálom magam tartani hozzá:

- hétfő: pihenőnap

- kedd: erősítés

- szerda: úszás és futás

- csütörtök: erősítés

- péntek: jóga és futás

- szombat: pihenőnap

- vasárnap: futás

Az erősítés még visszafogottan, ott sok kimaradt, több, mint egy hónap :(, vissza kell építeni. Az úszást meg lájtosnak gondoltam, megnézem, mire megyünk egymással. 

Bónusz mai hősiesség: 4 kávéval letudtam a napot. Kevés tejjel!

Run DMC

Hah, futás! Vasárnap nem bírtam tovább, edzésterven kívül elmentem egy kis 4,15 km-es kocogásra, amit 5:41-es tempóban lesuhantam. Aztán utána követtem a heti edzéstervet, mindegyik futás bőven 6 perces ezreseken belül volt, jellemzően 5:47-5:48-as tempóval. A Mecsekben is! Nem tudom, hogy a kényszerpihenő, az új cipő, a rövidebb távok, vagy ezek együtt mind, de állat jól érzem magam és nagyon hasítok. Cipő királyságos, kényelmes, simulós, pöpec.

 

A mecseki futás különösen jól sikerült, az egy igazi flow élmény volt és azt hiszem, viszonylag régen használtam ezt a kifejezést futással kapcsolatosan. Voltak jó futások, de ez volt olyan, ami tényleg áramlós-szuper volt. Sütött a nap és bár hűvös volt, de nem vészesen hideg. Teszteltem egy újonnan átvett (de használt) futószettet, ez volt az első beépített melltartós felsőm, rendben van. Kaptam Tchibo termofelsőt is, az is bevált, szintén első kézmelegítős izés, nagyon praktikus. És szimplán jó volt futni, még ha hegynek felfelé nem is volt olyan könnyű, lefelé pedig necces volt 3:30 körüli tempóval száguldani a Hunyadin, amikor ötméterenként feltúrták a járdát, gázvezetékesdi miatt.

 

Az októbert végül 75 kilométerrel zártam, ami a két hét kihagyással együtt nem is rossz. Tegnap pedig megvolt az első novemberi futás is, 8,15 km 47:11 min alatt, 5:47-es tempóval, bár utazás és összesen kb. 3 óra alvás után nem esett valami jól. Ámde így is lenyomtam.