Pénteken elmentem futni. Nem kellett volna. Ennyire alulöltözötten. Rohadt hideg volt, én meg oly ügyes voltam, hogy összekombináltam a derékban lecsúszós hosszú nadrágomat és a derékban felcsúszós felsőmet... és nyilván nem vettem alá semmit, fölötte pedig a pulóver kevéskének bizonyult. És a sál is elment volna, a sapka mellett. Lefutottam ugyan a 8 km feladatost 46:08 min alatt (5:46-os átlagtempó), de végig rángattam a ruhámat és éreztem, hogy ebből baj lesz. S lőn. Megfázás ezerrel, amire rásegített a másnapi huzatos karácsonyi vásár is, úgyhogy a szombat délutánt már ágyban töltöttem és a vasárnapot is nagyjából. Vasárnapi futás nyilván kiesett. Köhögök, C-vitamin, satöbbi. Szomor.
És ha nem lenne elég mindez, a kisebbik gyerek is beteg, nálunk tölti az éjszakákat, tehát kialvatlan is vagyok. Adjuk össze a kettőt és kábé meg is van a NCH elbukásának oka: simán gondolkodás nélkül betoltam egy szem szaloncukrot tegnap... Úgyhogy ma day 1, kezdem elölről. Kávé rendben van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése