Az antiszociális futó énem csapásokat szenvedett ma el. Délben elindultam futni a cégnél - immár másodszor, ez jobban működni látszik, mint a korán elindulok haza, hogy még sötétedés előtt futhassak -, mikor leszólított egy szintén sportcuccba öltözött (angol) pasi, hogy futni megyek-e. (What gave me away?) Mondom, igen. Menjek inkább vele meg a két (szlovén) kolléganővel, mert csapatban futni jobb, mint egyedül, húzzuk egymást, satöbbi. Még tettem egy halovány próbát a tempóra való rákérdezéssel, de azt mondta, hogy ha gyorsabb vagyok, elszakadhatok az eleje után nyugodtan. Úgyhogy győzött a meglepetés, mentem. Majd kiderült, hogy részben erdőzni fogunk. Ajvé. De sütött a nap és itt a cég környékén annyira nem ismerem még a futó útvonalakat, úgyhogy bevállaltam. Hát erdő volt, valóban, gyökeres lejtők és durva emelkedők, és olyan saras részek, hogy a cipőm csodás barna színt vett fel. De egész jól bírtam és a terep ellenére nagyjából tudtam tartani a futótempót, amellett is, hogy igen durva izomlázzal küzdök ma a fenekemben és a combomban a tegnapi lábnap után. 8 km lett végül, 46:36 min alatt, 5:49-es átlagtempóval. Jó hír, hogy a térdfájás nem jelentkezett, bár ma simán járás közben néha érzem, de lehet, hogy ez még a masszázs utóhatása, mert rögtön utána is megvolt.
4 kávé, No Choc Hero day 2. Pedig csokitortát is hozott kollegina.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése