Csütörtökön a szerdai erősítő edzés után volt némi izomláz, de nem volt tragikus, mindazonáltal úgy döntöttem, ezt a hetet még vegyük kicsit lazábbra, nem árt a fokozatosság, úgyhogy ez lett a második pihenőnap.
Pénteken megvolt a jóga, hát azért rendesen megmozgatott és másnap éreztem is a hasamat a plankhegyek után. Jó volt, örülök, hogy sikerült visszatérni, folyt. köv. Dilemmáztam, hogy menjek-e még aznap futni, de nem mentem végül.
Szombat - futónap. Méghozzá délelőtt, ami azért nem annyira az én időszakom. 8 km volt az előírás, 8,11 km lett belőle, 45:58 min alatt, ami 5:40-es tempót takar. Elvileg volt benne 3 km fokozó, gyakorlatilag az időeredményben nem látszott, pedig igyekeztem megnyomni, csak hát a dombok... A dombok nem szerettek engem.
Vasárnap - futónap. Annyira nem örültem neki, hogy két egymást követő napon is futás a hétvégén, de ezekkel a távokkal azért boldogulok. Egyrészt elcsalinkáztam kicsit odébb a szokásos útvonal egyik leágazásaként, ami tetszett. Másrészt meg úgy bekezdtem, hogy ihaj, amikor 1,5 km után 5:14-es tempót láttam a telefonon, csak pislogtam, hogy mi a tököm. És bírtam. Olyannyira, hogy a legrosszabb kilométerem is 5:40-es átlaggal ment. A végén már nagyon ragaszkodtam a mutatott 5:23-as átlagtempóhoz és ki is bírtam. Úgyhogy a 10 kilométert 53:26 perc alatt toltam le. Ami annyira personal best, hogy ezt megelőzően pontosan ugyanerre a távra szeptember 26-án volt a personal best (Spárta, Spárta), amikor is 57:14 perc alatt futottam le, 5:43-as átlaggal.
Dombon ülő fűcsomó legyek, ha értem, mi a tökömtől táltosodtam meg ennyire, de nagyon élvezem. És remélem, megmarad a lendület. Mert nagyon élvezem és büszke vagyok magamra és és és és és.
Ja és a kávét a hétvégén is napi 4-en tartottam, pedig az nagyobb challenge, mint hétköznap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése