Visszarázódás, visszarázódás. Tegnap elment végre futni, bő egy hét után, már nagyon ideje volt. Annyira szép idő támadt délutántól, hogy nagyon töprengtem rajta, hogy felcserélem a következővel és most nyomok 8 km-t, mivel ki tudja errefelé, hogy a következő nap nem hoz-e jégesőt vagy orkánt vagy bármit a kettő között a teljes időjárási skálán, de aztán úgy voltam vele, hogy sok volt a kihagyás, okosabb, ha ezt a könnyű 4,82 km-t hagyom a menün.
És alapvetően jól döntöttem, mert ez is kicsit szenvedősre sikerült, valamiért mostanság a térdem belső-felső oldala fájdulgat futás közben, lehet, hogy a guggolás nem tetszik és így jön ki? Nem volt vészes, meg amúgy isteni volt melegben-napsütésben futni (3. alkalom rövidujjúban idén! :) pezsgőbontás!), ráadásul még muslincamentes is volt a tó körül, de jobb volt így. 5,75 km lett a vége 38:41 alatt, a tempóból (6:44 min/km) látszik, hogy nem volt minden szuper.
És juj, szépen pofozódik a statisztika :), all time personal best rekordokról küldött értesítést a Runkeeper: 51,2 km-rel ebben a hónapban futottam a legtöbbet, 5:40:57 perc összesen, a kalória tökmindegy, súlyt (hahhahahaha!) úgyse adok meg :). Ez azért klassz érzés, bár meg kell mondjam, jó lenne szép fokozatosan feltornázni havi 100 körülre, de ezt már elfogadhatónak tartom. Most először mentem el a legtöbbször (8) egy hónapban futni tavaly szeptemberrel megegyező módon, szóval a heti kettő átlagnak sem akaródzik egykönnyen összejönnie és ez így nem fasza.
Aztán szorgos voltam és nyomtam 10 perc porosodásnak indult weight loopot is, a végefelé megint éreztem a dekoncentrációt, nem tudom, mi van velem, de biztos, ami biztos, abbahagytam. Főleg, hogy várt rám még 150 guggolás - 3x50 sikerült! - és 100 felülés, amit két részletben nyomtam le. És beugrott, hogy úgy húsz éve volt egy elég hosszú időszakom, amikor minden este csináltam 100 felülést. A divat körbejár vagy hogy :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése