Úgy döntöttem tegnap, próbálkozzunk meg egy óvatos kocogással, azon szent elhatározás kíséretében, hogy lassan, kímélő üzemmódban, a cél az legyen, hogy az előírt 45+5 percet sikerüljön lefutni. Alaposabban is melegítettem be lábra, térdre, figyeltem, hogy van-e gond, de úgy éreztem, elindulhatok. Az öt perc lassú bemelegítő kocogás után ugyanúgy folytattam. Éreztem a pontot a jobb térdemben, de csak ilyen jelzésszerűen, nem volt vészes. Amikor 10 percnél meghallottam a 8:05-ös átlagtempót, hát nem állítom, hogy boldogság töltött el, de tudtam, hogy most ez van. A 15. perc azért megkönnyebbülést hozott, hogy eddig ment, nem akar meghalni a térdem, bár kicsit erősebben éreztem. Nagyon nem mertem eltávolodni a lakástól, hogy ha mégis gebasz van, akkor haza tudjak jutni, de nem szeretem ezeket a "helyben tötyörgős" futásokat, nekem az jön be, hogy ha x táv vagy y idő van előírva, akkor x/2-t vagy y/2-t futok tőlünk távolodva, aztán ott visszafordulok és muszáj hazamenni, ugye. Ez a környéken körözés ez mindig oda visz, hogy lassabban telik az idő/kilométer, az ember többet nézegeti a telefont, hogy na mi van már, mennyi van még hátra és az nem olyan jó futásélmény. De nem mertem távolra nekilódulni. Aztán úgy 3 km után megpróbálkoztam az erdővel, hátha a puhább talaj jobban fog esni. Erre elkezdtem a bal térdemet is érezni... De ott már azért egy stabil, egyenletes és kicsit gyorsabb tempót bírtam. 35 perc után megkockáztattam a gyorsítást és nem akart megválni tőlem a térd még mindig, úgyhogy folyamatosan javuló tempóval a végén kihoztam az 50 perc alatt 6,65 km-t (7:32-es átlaggal). Kicsit éreztem utána a térdemet, igyekeztem alaposan lenyújtani, meg ma is érzem valamennyire, de nem vészes.
Csináltam megint száz felülést egyben, és utána megpróbálkoztam a húzódzkodással. Emberem instruált, segített, hogy hogy legyen szabályos és sérülésmentes. Kétszer (hopp!) picit el tudtam magam emelni a földtől, utána viszont székről meg fürdőszobai fellépőről próbáltam párszor, de ezek nekem nem jönnek be. Szerintem marad az, hogy húzom magam a földről, amennyire megy, ha meg nem, akkor nem, de ez a segédeszközösdi nekem nem segít, csak összezavar, hogy most akkor hogyan. De jól érzem a karomat is, meg a hasam felső részét, ahogy feszül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése