Wohohohoho. A csütörtöki futásom az állat lett. Utazás előtt pont jól jött ki, hogy csak egy 20 perces gyors tempójú futás volt előírva a bemelegítés után, úgyhogy nekilódultam. Mostanság a Runkeeper igen pikk-pakk rácsatlakozik a műholdra, szóval gyorsan is tudtam kezdeni a bemelegítő részt is. Óvatoskodtam a térd miatt, de úgy voltam vele, nézzük meg, nem olyan hosszú ez az idő, hogy megy a ténylegesen gyorsabb is. Tíz percnél 6:14-es átlagos mondott be Andrea. 15 percnél viszont 5:59-et. És ott vérszemet kaptam, főleg, hogy a bal térdet egyszer egy picit éreztem, de semmi több nem jelentkezett. 20 percnél 5:48 volt, tegyük hozzá, itt már ziháltam, de kegyetlenül és a lendülettel együtt azt is láttam, hogy elmértem a távot annyiból, hogy nem fogok hazaérni, ha végigfutom, de leszartam. Hát az utolsó öt perc, az már fogcsikorgós lett, és amint jelezte az én hű társam a futásban, hogy edzés vége, meg is álltam, és remegő lábakkal hazagyalogoltam még két utcányit.
Éééééés 5:39 min/km lett az átlagom! E örö, e bódottá! 25 perc alatt futottam 4,44 km-t. És a térd bírta, és nagyon jó érzés volt, hogy erre is képes vagyok.
Aztán 100 felülés, tíz húzódzkodás, már háromszor sikerült elemelkedni a földről, utána meg egy kicsit még lógtam is kétféle fogással a rúdon, csak tartottam a habtestemet.
Bi-bip! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése