Tegnap - különös tekintettel a becsapódott menstruációra (és most már tudom, miért nem tűnik lemenni a felkapott súly - mert ez már víz) is az izomláz mellett - nem éreztem magamban elég erőt ahhoz, hogy sprintelgessek. Ráadásul a hazatértemkor a dzsuniorok is felélénkültek, úgyhogy háromnegyed 8-kor volt végre időm elindulni. Emiatt inkább átugrottam két edzést és egy könnyű 4,8 km-t választottam, ami helyes döntésnek bizonyult. A bemelegítéssel meg egy kis ráhagyással 5,67 km lett belőle 37:37 perc alatt (6:38-as átlagtempó), pont kereknek éreztem tegnapra.
Aztán hősiesen folytattam a kihívásosdit, most próbáltam beállni az ágy mellé, hogy ez a leülés imitáció jó legyen, meg figyeltem arra, hogy a térdem ne menjen kijebb, mint a lábujjaim, és mintha jobb lenne, kis pattogás volt a jobb térdemben, de messze nem az a fegyverropogás, ami eddig, és volt, hogy többet csináltam egyszerre tíznél a 75-ből. A felüléseket (45) meg egybe lenyomtam, hero, hero, hero :). A karikázást a japán napokra tekintettel kihagytam.
Ma meg javulni látszik végre az izomlázam egy fokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése