Nos, egyelőre igen. Illetve nem minden este, mert a tegnapelőtt pihenőnap volt (kidőltem fél 10-kor amúgy is), de tegnap lenyomtam a 130 guggolást és a 80 felülést. Egyre jobban megy a tömbösítés, 25-30-at csinálok meg a guggolásokból egyszerre, alaposan húzódnak az izmaim, érzem, hogy egyre "simább" a mozgás. A felülés meg szintén jól bedurrantja a hasamat. Lehet, hogy bohóckodásnak tűnik, de ha semmi más nem fér bele, ezt akkor is megcsinálom és hajt előre, hogy megint sikerült a picivel többet leküzdeni.
Kicsit megfázással küzdök. Most már TÉNYLEG szeretnék ma tornázni.
Ezen az íráson meg eltöprengtem abból a szempontból - amellett, hogy nagyon szép teljesítmény -, hogy vajon az én utam merre vezet. Messze nem járok még ott, ahol Györgyi, és ahogy látom, sokkal kevesebb az én "szaktudásom" (ha van egyáltalán bármi), de a pár hasonlóság (gyerekek, futás, TRX) vitte tovább a gondolataimat. Érdekes, hogy szeptemberben, amikor újra elkezdtem futni, mennyire másként volt huzalozva az agyam, most meg már van RIP mellé, van weight loop, lesz ugrálókötél és igazából ettől a triatlonos történettől sem tudtam elborzadni, hogy úristen, én ezt soha az életben :). Ettől még lehet, hogy soha az életben, de fejben már nem zárok ki ilyesmit. Meglátjuk, az enyém merrefelé kanyarog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése