Not so fast and not that furious (27/80)

És akkor tegnap nyomtam egy laza 45 percest, 20-tól éreztem megint a térdemet, attól nem voltam túl boldog, de amúgy kellemes volt, szép, napsütéses időben. Az 50 perc alatt lett belőle 7,3 km, ami 6:50-re hozta ki az átlagos, arra figyeltem, hogy 7 alatt tartsam, de amúgy most nem volt érdekes a tempó.

 

Aztán lement a szokásos 100 felülés - lassan kezd a kötény egész elfogadhatóan kinézni, mindenesetre határozottan antikötényesedik, 10 húzódzkodás és kis lógás, és beiktattam 10 térdes fekvőtámaszt is.

 

Ma érzem kicsit a térdemet járás közben utóhatásként, de van az a pont, amin túl nem lehet halogatni egy napfényes júliusi napon a türkizkék tűsarkú felvételét :).

 

 

 

Fast and furious (26/80)

Wohohohoho. A csütörtöki futásom az állat lett. Utazás előtt pont jól jött ki, hogy csak egy 20 perces gyors tempójú futás volt előírva a bemelegítés után, úgyhogy nekilódultam. Mostanság a Runkeeper igen pikk-pakk rácsatlakozik a műholdra, szóval gyorsan is tudtam kezdeni a bemelegítő részt is. Óvatoskodtam a térd miatt, de úgy voltam vele, nézzük meg, nem olyan hosszú ez az idő, hogy megy a ténylegesen gyorsabb is. Tíz percnél 6:14-es átlagos mondott be Andrea. 15 percnél viszont 5:59-et. És ott vérszemet kaptam, főleg, hogy a bal térdet egyszer egy picit éreztem, de semmi több nem jelentkezett. 20 percnél 5:48 volt, tegyük hozzá, itt már ziháltam, de kegyetlenül és a lendülettel együtt azt is láttam, hogy elmértem a távot annyiból, hogy nem fogok hazaérni, ha végigfutom, de leszartam. Hát az utolsó öt perc, az már fogcsikorgós lett, és amint jelezte az én hű társam a futásban, hogy edzés vége, meg is álltam, és remegő lábakkal hazagyalogoltam még két utcányit. 

Éééééés 5:39 min/km lett az átlagom! E örö, e bódottá! 25 perc alatt futottam 4,44 km-t. És a térd bírta, és nagyon jó érzés volt, hogy erre is képes vagyok. 

Aztán 100 felülés, tíz húzódzkodás, már háromszor sikerült elemelkedni a földről, utána meg egy kicsit még lógtam is kétféle fogással a rúdon, csak tartottam a habtestemet.

Bi-bip! :)

Hosszú (25/80)

Tegnap nekiveselkedtem az előírt 9,65 km-nek. Okos tanácsokat észben tartva gondoltam itt az ideje, hogy vigyek magammal vizet, meleg is volt, ráadásul tudtam, hogy 1 óra fölött fogok végezni. Spéci felszerelésem erre nézve még nincs, úgyhogy egy 3 decis üveget félig megtöltöttem vízzel és úgy indultam neki. Asszem eléggé minimálfelszereléses futó vagyok - mobiltelefon és slussz :) -, mert egyfelől simán otthonhagytam a napszemüvegemet, másfelől meg eléggé zavart ez a plusz flakon.

 

Itt is nagyon meleg volt, napközben is, estére sem nagyon hűlt le, azon ritka nap volt, hogy nem azt néztem, hol tudok napon futni, hanem azt, hogy merre van az árnyék :). Ráadásul a páratartalom is magas volt, mert amikor szellő fújt, akkor is úgy éreztem, ragad mindenem. A futóshort már kevésbé sokkol, nem nézegettem magam annyira a kirakatokban, ámde égett anélkül is a pofám, mert mindenhol kitelepültek a népek a vendéglátóipari egységekbe, én meg ott futkorásztam közöttük. Ennek másik hátulütője az volt, hogy állandóan párás falú söröspoharak mellett haladtam el, amik rosszabbul érintettek, mint a futóshort :). Érdekes egyébként, amióta futok, szinte teljesen leszoktam az alkoholról (nem mintha előtte nagy mennyiségeket ittam volna, különös tekintettel a terhesség-szoptatás szakaszra, de akkor ugye nem lehetett, tehát nyilván kívántam volna :) ), alkoholmentes sört is vagy egy háromdecist tolok be az arcomba havonta-kéthavonta maximum, volt olyan doboz, ami egy fél évig állt a hűtőben. Ezt most nagyon kívánta a szemem.

 

Térd tíz percig nem jelzett, tíz perc után éreztem, kisebb-nagyobb mértékbe. Mára pedig nehéz a járás :/, a jobb szarakszik, azt hiszem, azért ez sok volt neki. A tempóra amúgy figyeltem, hogy ne hajtsam túlságosan, de még így is sok lehetett. 10,34 km-t futottam - all time leghosszabb eddig az életemben :) - 1:10:16 perc alatt - all time leghosszabb eddig az életemben :) - és az átlag 6:48 perc/km-re jött ki.

 

Otthon aztán lenyomtam 2x50 felülést és kicsit húzódzkodtam, inkább csak lógtam most két fogásban a rúdon.

 

 

Extrém sport

Szombaton sajátos edzésem volt: esküvői szertartás 1,5 óráját töltöttem a kápolna előtt, amikor is a kisebbik a környező fél hektár teljes flóráját és faunáját felderítette, én pedig követő üzemmódban nyomtam. 10 centis sarkúban...

 

Vasárnapra terveztem a futást, de a kölykök miatt elcsúszott az este, 8-kor meg nem álltam neki a 9,7 km-nek, mert ha térddel lassú, akkor fél 10-ig kell nyomni, túlpörgök és az életben nem alszom el. Rosszkedv volt emiatt, hogy kimaradt.

 

Most két dolog van éppen aktuális tervben, az egyik, hogy a kaját átstrukturálom. Súlyban rendben lévőnek tűnnék, de hason, seggen, combon, karon a zsírréteg csak ott terül elfele, ugye. Pékárut visszanyomni, gluténbevitelt csökkenteni, fehérjét növelni. Amúgy se tetszik, hogy mostanság sokszor észlelek puffadást. Első kísérletképpen vettem mandulatejet - jó ízű! - és megpróbálom még a tejbevitelt csökkenteni, tejtermékből inkább feldolgozott cuccokat enni.

 

A másik, hogy - futóshortos futások hatása - visszahozom megint a zuhanyokhoz a masszázst, mert az elég hatékony segítségnek tűnt a narancsbőr elleni küzdelemben. Ezt az eszközt húgomtól kaptam régen, csodás kiwizöld színben:

 

Ez egy kutyakefe/masszírozó izé :D. A képen pont a vékony szálas része látszik, a másik oldala durván rücskös, na én azzal szoktam nyomni. Tök praktikus, hogy belecsúsztatja az ember a kezét és úgy masszíroz. Biztos a kutyáknak is jó lehet (és a rohadt mázlistáknak ha van is narancsbőrük, nem látszik :D ).

 

Az meg a mai nap fénypontja eddig - leszámítva annak a Monday morning challenge-nek a sikeres megoldását, hogy dinómentes ragtapaszt találjak az extrém sport okozta károkra -, hogy a képkeresésnek hála megtudhattam, hogy az eszköz neve svédül gummikarda dubbelsidig :D. Már nem keltem fel hiába.

Alakul (24/80)

Kezd lassan rendeződni a térdhelyzet. Maradtam tegnap az alapos bemelegítésnél és nekiálltam az előírt 5+40 perc fartleknek. Az 5 perc bemelegítő lassú után maradtam még lassú tempóban, biztatónak találtam, hogy tíz perc után sem volt még csak pici érzés se a térdben. Aztán később előkerült, de inkább csak jelzésszerűen, a balban ritkábban, a jobban aztán ez állandósult, de nem ért el olyan kellemetlen szintet, mint a csigafutamos futásnál. A fartlekezést azért lájtosra vettem, az első 30 percben voltam képes arra, hogy 10-20-30 méteres kis sprinteket beletegyek, de a térd miatt most még mindig elsődleges szempont a végigfutás volt. 35 perctől kezdve azért már nehézkessé ment, nem esett annyira jól, de 45:17 alatt lefutottam 6,6 km-t, ami jelentős javulás a korábbihoz képest, és főleg a 6:51-es átlagtempó mutatja, hogy javul a helyzet. Azért érzem ma a jobb térdemet járás közben.

Napszemüveg egyébként bevált, csak szokni kell, hogy van valami az arcomon futás közben.

 

Száz felülés egyben, utána nekiláttam karikázni, de csak 5 percet csináltam, mert nem esett jól (helló, menzesz), ennyi eszem van. És tovább próbálkozom a húzódzkodással, tíz darab lett a standard, ebből egyszer sikerült magam effektíve elemelni a talajtól. Hát lesz mit gyakorolni, mire tízszer összejön, de working on it.

 

 

Napszemüveg

Nyomják a leértékeléseket mindenfelé, hosszasan töprengtem új futócuccokon, de miután mostanság elég szépen felszaporodtak a kiadások (khm, tűsarkú cipők, khm, táskák, khm, ruhák), egyelőre halasztom a beruházásokat (kell majd új futódzseki meg felsők, futózokni és nem ártana egy melegítő se, mindenből nagyon kifogytam). A napszemüveg viszont még esedékes lesz egy ideig, már kerestem egy ideje, most találtam egy budget változatot, ami nem néz ki rosszul és kényelmesnek is tűnik. Ha minden jól megy, kora este tesztelem, fingers crossed, hogy a térdem kooperáljon.

 

 

Csigafutam (23/80)

Úgy döntöttem tegnap, próbálkozzunk meg egy óvatos kocogással, azon szent elhatározás kíséretében, hogy lassan, kímélő üzemmódban, a cél az legyen, hogy az előírt 45+5 percet sikerüljön lefutni. Alaposabban is melegítettem be lábra, térdre, figyeltem, hogy van-e gond, de úgy éreztem, elindulhatok. Az öt perc lassú bemelegítő kocogás után ugyanúgy folytattam. Éreztem a pontot a jobb térdemben, de csak ilyen jelzésszerűen, nem volt vészes. Amikor 10 percnél meghallottam a 8:05-ös átlagtempót, hát nem állítom, hogy boldogság töltött el, de tudtam, hogy most ez van. A 15. perc azért megkönnyebbülést hozott, hogy eddig ment, nem akar meghalni a térdem, bár kicsit erősebben éreztem. Nagyon nem mertem eltávolodni a lakástól, hogy ha mégis gebasz van, akkor haza tudjak jutni, de nem szeretem ezeket a "helyben tötyörgős" futásokat, nekem az jön be, hogy ha x táv vagy y idő van előírva, akkor x/2-t vagy y/2-t futok tőlünk távolodva, aztán ott visszafordulok és muszáj hazamenni, ugye. Ez a környéken körözés ez mindig oda visz, hogy lassabban telik az idő/kilométer, az ember többet nézegeti a telefont, hogy na mi van már, mennyi van még hátra és az nem olyan jó futásélmény. De nem mertem távolra nekilódulni. Aztán úgy 3 km után megpróbálkoztam az erdővel, hátha a puhább talaj jobban fog esni. Erre elkezdtem a bal térdemet is érezni... De ott már azért egy stabil, egyenletes és kicsit gyorsabb tempót bírtam. 35 perc után megkockáztattam a gyorsítást és nem akart megválni tőlem a térd még mindig, úgyhogy folyamatosan javuló tempóval a végén kihoztam az 50 perc alatt 6,65 km-t (7:32-es átlaggal). Kicsit éreztem utána a térdemet, igyekeztem alaposan lenyújtani, meg ma is érzem valamennyire, de nem vészes.

 

Csináltam megint száz felülést egyben, és utána megpróbálkoztam a húzódzkodással. Emberem instruált, segített, hogy hogy legyen szabályos és sérülésmentes. Kétszer (hopp!) picit el tudtam magam emelni a földtől, utána viszont székről meg fürdőszobai fellépőről próbáltam párszor, de ezek nekem nem jönnek be. Szerintem marad az, hogy húzom magam a földről, amennyire megy, ha meg nem, akkor nem, de ez a segédeszközösdi nekem nem segít, csak összezavar, hogy most akkor hogyan. De jól érzem a karomat is, meg a hasam felső részét, ahogy feszül.

 

 

 

 

Húzódzkodás

Vasárnap nagyobbikkal játszótereztünk és ismét meggyőződhettem arról, hogy milyen hihetetlenül erős és ügyes a kiscsaj (és ezt sokszor mondjuk is neki, hogy tudja, ez fontos, legyen kis sportos jószág). Mindig csont nélkül végigkapaszkodik a mászókán, nagyon kis formás-izmos karjai vannak és ha kinyújtózik, megfeszíti a hasát, akkor kockás :). Szerintem nagyon szép teljesítmény ez közel ötévesen, és imád lógni a rúdon, sőt, előre-hátra hintázik rajta. Amikor feltettem, felkapaszkodtam mellé. És sokkal előbb - igen hamar - lehuppantam, mint ő. Úgyhogy elkezdtem szemezni otthon a húzódzkodórúddal. Nem tudom magam felhúzni, karban mindig is gyenge voltam, de megpróbáltam úgy, hogy lábujjhegyről húzom. Emberem azt mondta, szokták székről is az elején, hát majd kísérletezek.

 

Igyekszem felnőni a lányomhoz :). Este pedig megpróbálkozom a futással újra.

 

 

Kókuszgolyó saga, vol. 3.

A kényszerpihenő alatt foglalkoztam tovább a Nagy Projekttel :), a korábbi változathoz képest növeltem benne az almát, csökkentettem az aszalmányokat és a tönkölyös keveréket, kicsivel nedvesebb lett és több kekszport vett fel külső buroknak, de a lényeg, hogy még csökkent a kalória, a zsír és a szénhidrát tartalom, miközben a fehérje változatlan marad, ízre nekem pedig jobban bejön a kevesebb barackos változat. Előre a golyónkénti 40 kcal alá!

	Kalória (kcal)	Fehérje (g)	Szénhidrát (g)	Zsír (g)
250 g alma	87.5	1.0	1.0	17.5
50 g aszalt barack	137.5	1.8	30.0	0.3
130 g aszalt szilva	351.0	2.6	83.2	0.5
70 g aszalt vörösáfonya	241.5	0.2	57.4	0.6
30 g háztartási keksz	135.0	2.2	22.8	3.6
90 g darált tönkölyös keverék (180 g tönköly pehely, 40 g mandula, 75 g pekándió)	379.4	13.7	30.7	18.5
Összesen (620 g)	1331.9	21.4	225.1	41.0
1 golyó (18,8 g)	40.4	0.7	6.8	1.2
18,6 g étcsoki (75-80%)	109.2	1.4	7.8	8.4

Fásli mellé

Térd kenve, fáslizva napok óta, sántikálás elmúlt, de ha busz vagy villamos után futkorászok egy-egy rövidet, az nem tetszik neki. Ma töprengtem azon, hogy kockáztassak-e egy kocogással, de nem merek még. Tegnap gyalogoltam 1,5 órát és utána azért rendesen ki voltam vele purcanva. Maradt a has: 20 perc karika, 100 felülés. 

Ajvé

Big ajvé. Tegnap - négy teljes nap pihenő után, térdkímélő üzemmód, semmi challenge - elindultam futni. 45 perces etap volt betervezve, direkt lassúra akartam most is venni. 12 perc és 1,66 km után, először, amióta újra futok, megálltam. És alig bírtam tovább menni :(. Még szerencse, hogy pont úgy csalinkáztam, hogy viszonylag közel jártam a lakásunkhoz, mert az a kb. 150 méter megtétele - végigbicegése - is kínszenvedés volt. Egyszerűen a jobb térdem bemondta az unalmast. Ez elejétől éreztem, hasonlóképpen, mint vasárnap, csak erősebben, de nem volt jele annak, hogy egyszer csak úgy belesugárzik a fájdalom, hogy járni alig tudok.

 

Hazaérve egy kicsit elfeküdtem, aztán azért megcsináltam 20 perc weight hoopot, a bal lábamra nehézkedve. Éjszakára fásli, krém, most nappalra fásli, mára  már enyhébb bicegéssel. Legalább járni tudok.

 

A challenge-nek ezzel ofisöli vége, az tuti, legfeljebb felüléseket nyomok, de szerintem ez tett be a térdemnek. Tizenkorom óta voltak vele problémák, ezek szerint a guggolás - vagy ilyen mennyiségben a guggolás - továbbra is nemszeretem feladat. Vagy rosszul csináltam a kivitelezést. Pedig a seggem állagán tényleg sokat javított, úgyhogy ezt azért még nem akarnám az átmeneti gyógyuláshoz szükséges időn túl teljesen feladni.

 

Ami most nagy kérdés, hogy mennyi. És mivel tudnám elősegíteni.

 

 

Sense of belonging

A tegnapi futás egyik fénypontja egyébként az volt, amikor szembejött egy pasi futó és megvolt az az összenézős, szemmel jelzős-biccentős-kicsit elmosolyodós kontakt, ami azok között mindig létrejön, akik ezt komolyan gondolják. És ez rengeteg plusz energiát ad, nem tudom, hogy más sportnál is van-e, de egy csomó ideig jó érzés marad utána, nem tudom jobban megfogalmazni, hogy "na ő is meg én is", valahogy hozzátartozunk egy láthatatlan közösséghez és ezt jelezzük egymásnak.

 

A nap kérdése most fogalmazódott meg bennem: mi a tökömért nyomtam én tegnap 130 felülést amikor "csak" 115 volt a penzum?

Kókuszgolyó saga, vol. 2.

És azért a pihenést ki is használtam aktívan, nekifutottam másodszorra is a kókuszgolyó projektnek :). Mer nincs jobb dolgom.

 

Először is kávédarálóval ledaráltam a tönköly pelyhet, a maradék mandulát és volt még némi pekándió is otthon, ment az is bele. Ez a készlet több adag golyóra is elég lesz, szépen dobozban tárolgatom. Aztán rákészültem a bevonásra is, mert kókuszreszelékért még mindig nem jutottam el - talán módosítani is kéne a nevét :D -, úgyhogy a kávédarálót ráeresztettem némi háztartási kekszre is.

 

Ezután jött az alma és az aszalt gyümölcsök összerobotgépezése. A kis öreg masina ezzel már egész jól megbirkózott, majd porciózgattam, hogy formázható masszát kapjak, amiből golyókat gyúrtam - pontosan 33 darab jött ki, itt már éreztem, hogy jó vagyok - és meghempergettem őket a kekszmorzsában, amiből amúgy elég kevés tapadt rájuk, és mentek a hűtőbe. Ebben a körben meggyel nem foglalkoztam a belsejébe, a cél a korrekt golyóbis volt.

 

Miután az akcióval sikeresen telepakoltam a mosogatót és elbasztam némi időt, plusz halomban áll otthon az aszalt gyümölcs, mivel nyilván nem használtam fel a félkilós kiszerelések, mosogatás közben sanda gondolat lopakodott az agyamba. Mi van, ha ennyi baszakodás után két kocka étcsoki kalóriaszegényebb és a fehérje-szénhidrát-zsír tartalma is kedvezőbb, mint egy nyomorult golyóé?

 

Úgyhogy papír, ceruza, számológép (okés, Excel), és matekoztam egyet. Mer nincs jobb dolgom.
 

	Kalória (kcal)	Fehérje (g)	Szénhidrát (g)	Zsír (g)
200 g alma	70.0	0.8	0.8	14.0
100 g aszalt barack	275.0	3.5	60.0	0.6
100 g aszalt szilva	270.0	2.0	64.0	0.4
100 g aszalt vörösáfonya	345.0	0.3	82.0	0.8
15 g háztartási keksz	67.5	1.1	11.4	1.8
100 g tönkölyös keverék (180 g tönköly pehely, 40 g mandula, 75 g pekándió)	421.5	15.2	34.1	20.6
Összesen (615 g)	1449.0	23.0	252.3	38.2
1 golyó (18,6 g)	43.8	0.7	7.6	1.2
18,6 g étcsoki (75-80%)	108.0	1.4	7.7	8.3

 

Éééés nyerteeeem! Lenyomtam az étcsokit! :) Na hát így állunk pillanatnyilag, ízre nekem túl sok volt benne az aszalt barack, és szerintem a pekándiót ki fogom lőni, mert sokkal magasabb a szénhidrát tartalma, mint a mandulának (bár a zsír meg feleakkora, de viszonylag kevés olajos magvat eszek, így ezt a jótékony kategóriába betudom). A kókuszreszelék viszont jóval kalóriadúsabbnak tűnik, mint a darált keksz, kérdés, mennyi kell belőle, de egy kísérletet megér, ha már úgyis lendületben vagyok. Meg hát mégiscsak kókuszgolyó a nyomorult neve.

 

Stay tuned!

 

22/80, D20

Pénteken pihenőnap volt, teljesen, mert a hülye villamosok miatt késtem a gyerektől, és futottam öt percet a megállótól az iskoláig és fájt a térdem. Szombaton pihenőnap volt, mert bealudtam hatkor a kanapén és negyed kilenckor ébredtem.

 

Vasárnap viszont már nem volt kegyelem. Először is úgy döntöttem, nem a futás után nyomom a challenge-et, hanem jóval előtte. Délután négy körül szépen megcsináltam a 130 felülést és utána a 180 guggolást, amiből is 80 ment egybe, ez volt eddig a legtöbb, a többi húszasával-harmincasával.

 

Aztán hétkor elengedtek futni. 8,04 km volt az előírás, egyfelől igyekeztem térdre egy kicsit jobban bemelegíteni, másfelől meg határozott ukászt kaptam magamtól, hogy semmi másra nem koncentrálhatok, mint arra, hogy a lehető legtérdkímélőbb üzemmódban csináljam végig. Idő leszarva, tempó leszarva, térd ne fájjon. Úgyhogy a lassú bemelegítés után maradtam lassú futótempóban, amiről aztán utóbb kiderült, hogy annyira nem is volt lassú. A térdemet éreztem, érdekes módon inkább a balt (múltkor a jobb volt nehezebb eset), de inkább csak olyan jelzésértékkel, hogy na, nem ugrálunk, kisanyám, mert akkor rákapcsolok. Próbálgattam technikákat váltogatni ilyenkor, nyújtani a lépteimet, gördülni, mint egy Sherman, talppárnáról rugaszkodni, meg ilyenek, és alapvetően működött is. Közben a várost bambultam, férfi selyemöltöny a kirakatban, toll a földön, kacsák a szökőkút mellett, tapas étterem, temető, satöbbi.

 

Ja, és magamat az összes létező üvegfelületben. Ugyanis kitört a nyár, úgyhogy felvettem a nemrég erős optimizmusban rekvirált futóshortomat. Majd szörnyedtem, ahogy szembesültem a skinny fat élő illusztrációjával. Meg a maradék narancsbőrömmel, oké, genetika, értem én, de egyfelől amióta lefogytam, azóta sokat javult, eltűnt a klasszik karfiol, sokkal enyhébb formában van jelen felső combon és seggen, másfelől meg oldalról így sose nézegettem magam. Hát most pótoltam, majdnem egy órán át, nem állítom, hogy kedélyjavító hatása van. Ugyanitt: a vádlim oldalról, a tükröződésekben is jól néz ki, hogy ne csak nyafogjak.

 

És az a vicces, hogy a) ezzel a tempóval meg hozzáállással, ha nem is flow élmény volt, de kellemesnek mondható, b) sokkal gyorsabban telt az idő meg a kilométerek, c) a vége egészen vállalhatóra sikerült. 8,93 km-t futottam 1:03:37 perc alatt (7:08 perc/km átlagtempóval). És a múltkorihoz képest ez a plusz 4 perc ennyivel többet adott. Úgyhogy azt hiszem, most egy ideig nem görcsölök a tempón meg az időn, mert jót tesz.

 

Bónusz: végre a súlytöbblet nagyrésze is lement, +80 dekánál járok, ami akár sima kis hízásnak is belefér, de már nem ez az eszement puffadás, amivel szemben tehetetlen vagyok. Nagyon rosszul éltem meg, ahogy több hónap kemény munkája egyik pillanatról a másikra eltűnni látszott és olyan számok jelentek meg a mérlegen, amiket nagyon rég nem láttam.

 

 

21/80, D19,5

Megint csak este 8-kor tudtam nekilódulni, de most legalább tudtam, hogy időben hogy fogok végezni, mert 40 perc fartlek volt az előírás. Ráadásul a Runkeeper is kivételesen kooperatívnak bizonyult, vagyis a lakástól már volt GP kapcsolat, a szokásos 5-7 perc "searching..." baszakodás helyett, úgyhogy időhatékony kezdéssel lódultam neki, bár nem túl erős bemelegítés után, siettem, hogy ne legyen nagy időveszteség. A bemelegítő 5 percet, ahogy kitaláltam, normál futással nyomtam és elsőre úgy tűnt, igazolódik is a teória, hogy esetleg a "mezítlábas" futás nem tetszett a térdemnek, de aztán 10 perc környékén ugyanott kezdődött a fájdalom. Nem túl erős, ámde kifejezetten zavaró. A fartlek így eléggé soványkára sikeredett, arra koncentráltam, hogy futni sikerüljön nagyjából, és néha vettem egy mély levegőt és nekilódultam olyan 20-30 méteres sprintekre, majd visszalassultam.

 

Fura, hogy mennyire más időre futni és nem távolságra. Utóbbinál valahogy mindig van egy olyan érzésed, hogy ráhatással bírsz arra, hogy előbb befejezd, hiszen ha gyorsabban futsz, előbb vége van. Ez akkor jó, ha valami miatt nyűgös a futás és nem állnak össze ideálisra a körülmények, "szabadulni" akar az ember, de a korábbi szabadulás csak plusz erőfeszítéssel lehetséges, szóval jól van ez kitalálva :). Időnél ez nem működik, a 40 perc az 40 perc, az meg _annyira_ nem motivál, főleg nem nyűgös futásnál, hogy 40 perc alatt 5, 6 vagy 7 kilométert fut le az ember, hiszen az idő van előírva, nemde? Úgyhogy alapvetően nem bánom, hogy ebből a típusú futásból van kevesebb az edzéstervben. 6,39 km lett a vége egyébként a 45 perc alatt, az átlag tempó messze-messze a legnyomorultabb mostanság: 7:08 perc/km.

 

A térdfájás miatt erősen töprengtem a challenge-en, hogy mi legyen vele. Ha erőltetem és lenyomom a guggolásokat, lehet, hogy csak rontok a térdem helyzetén. Ha meg nem, akkor kimaradás van. Végül úgy döntöttem, fontosabb, hogy helyrejöjjön a térdem és csináltam egy "feles" napot: lenyomtam 120 felülést. Ember rámnézett és mondta, hogy lassabban gyűrjem és kicsivel jobban emelkedjek meg - hát éreztem is, tényleg sokkal hatékonyabbnak tűnt (és persze fárasztóbb volt :) ).

 

Súly! A kardinális kérdés! :) Reggelre lement 80 deka, úgyhogy most járok +1,5 kilónál, ami szerintem igazolja, hogy jól gondoltam én ezt, víz az oka, nem túlkaja. Remélem, lemegy ez a maradék is egy-két nap alatt vagy legalább a jórésze. Szeretem, ha nem hatossal kezdődik az a szám.

 

És rájöttem, hogy tök véletlenül amerikaiba öltöztem tegnap: kék nadrág, fehér-piros hosszúujjú. És fekete dzseki, csak hogy gyászoljam a korán elhalt idei nyarat...

 

 

Kókuszgolyó saga, vol. 1.

Anyósom küldött bio tönköly pelyhet (ez még mindig a "könnyesre röhögöm magam, ahogy gépelem" kategória), no mondom, ha már challenge-ben pihenőnap, akkor legyen full extrás nyugi, se torna, se futás, kicsit pihenjen, regenerálódjon az a térd, és csináljunk golyókat. Boltban vettem aszalt szilvát, barackot, vörösáfonyát; itt a Vadnyugaton meggy csak egy formában van: befőttként (Made in Hungary, kecskeméti export). És mert az nekem kell, vettem befőttet is.

 

Hazamenvén - gyerekek lefektet, satöbbi után - nekiálltam. Rohadtul utálom az "egy marék, kis kübli, két hangyafasznyi" és társai definiálatlan mértékegységeket, gondoltam, most majd jól lemérem, kiszámolom a kalóriaértéket, sallala, utána lesz jó. Kiderült, hogy kaptam zacskózott aszalt szilvát is, úgyhogy azzal meg vörösáfonyával kísérleteztem, és a bio tönköly pehely (muhaha) mellé némi mandulát is szórtam. Majd kivonultam a hálószobába (alvó kölyköktől legtávolabb) és nekiálltam robotgépezni. Hát az eredmény egy ponton túl üresen kipörgő motor lett, ámde nem annyira finom állagú massza. Szegény gép vagy nyolcéves is megvan, tompa pengékkel már, és erősen úgy tessék-lássék pépesített, ráadásul a különböző halmazállapotokkal - mandula, alma, aszalt baszok, pehely - együtt se tudott megbirkózni. Az arányok nem stimmeltek, túl nedves lett az egész massza, ráadásul a pehely maradt pehelynek és a mandula is csak erősen darabos formát nyert. Úgyhogy igazából úgy nézett ki, mint valami nedves madáreledel :D. Golyóféléket formáztam belőle azért, mindegyik kapott egy szem meggyet a közepébe és görgessük meg jól a... ehhe, faszomba, kókuszreszeléket nem vettem... Úgyhogy fázós-csupaszon bevonult 15 nagyobbacska gombóc a hűtőbe, mert akkor már kábé tök mindegy is volt.

 

Reményeim, miszerint mára talán a pehely éjszaka megszívja magát vagy valami és esetleg a hűtés szilárdít az állagon, hiábavalónak bizonyultak :D. De továbbra is finom, úgyhogy hamarosan újra próbálkozom!

 

BTW a +2,8 kg-ból reggelre 0,3 lement, és továbbra is vizesedéses puffadásra gyanakszom (főleg, hogy a centit is előkaptam este és mindenhol +1-2 centivel vastagabb vagyok), a lányok nagyon dolgoznak odabent.

 

 

D19

Homlokráncolás van ezerrel. Először is lenyomtam a Meztelen Igazság fotózást - a teljes munkaidőbe való visszatérés nehézségei: este kell kattintani, homályos végeredmény -, és vegyes benyomások vannak. Nyilván nem profi kép az eredmény, csak mobillal lövök párat és megpróbálok ugyanúgy beállni, több-kevesebb sikerrel, de mintha a hasam nagyobb lenne. A lógóssága továbbra is csökkenni látszik és egyébként ha megfeszítem, a felső rész már szépen kezd kirajzolódni, de az a benyomásom, hogy úgy az egész jobban előreáll. A fenéknél nem láttam drasztikus változást, mintha laposodott volna kicsit - ez meg nem lenne cél. Szóval a tököm se tudja, fejvakarás, szájhúzás. Kellemes mellékvonalként viszont észrevettem, hogy a vádlim formásabb lett - mondjuk ennyi futás után már akár :), de őszintén szólva eddig nem különösebben figyeltem, mert nagy problémák sose voltak vele -, hogy valami pozitívumot is mondjak.

A 110 felülés lement két részletben, a 160 guggolás háromban.

A súly az teljes rejtély. Ma reggelre közelítem a +3 kg-t és bizony ruhában is érzem. És nem és nem zabálok. Most még peteérésre gyanakszom kicsit, hogy netán amiatt felvizesedtem volna, mert az ujjaim se stimmelnek, de ez nagyon nem tetszik. Ha a héten nem indul meg lefelé, akkor megnézem ismét a kalóriaszámlálást, hogy van-e valami olyan rejtett bevitel, ami nem tűnik fel.

20/80, D18

Megint sikerült beiktatni egy futást tegnap, bár ideálisnak nem mondanám a körülményeket, a nagyobbik este nyolckor feküdt le, úgyhogy negyed kilenc körül tudtam elindulni és 8,02 km volt az előírás, szóval tudtam, hogy ez így sok lesz estére. Hideg is volt és ez az újfajta térdfájás nagyon korán jelentkezett, már a bemelegítésnél. Most azon töprengek, hogy talán ez a "naturális" futás nem tetszik a lábamnak a guggolásokkal kombinálva? Számíthat az az öt perc az elején? Mindenesetre legközelebb a bemelegítést is hagyományos módon csinálom. A végét próbáltam megnyomni, hogy egy órán belülre sikeredjen és össze is jött, de annyira nem esett jól. 8,79 km lett a vége 59:30 perc alatt (na? :) ), az átlag jelzi, hogy ez nyűglődős volt: 6:46 perc/km, bár 5 másodperccel azért csak jobb, mint a múltkori azonos táv.

A város még mindig tud újat mutatni, nyolc év után is találtam egy olyan erdőrészt, ahol még soha eddig nem jártam. Szeretek itt futni, ez egy jó hangulatú "futóváros", mondjuk érdekes, hogy inkább a női szembefutók jeleznek, a férfiak nem szoktak. De szeretem a légkörét, szeretem a sok zöldet (mínusz meztelencsigák, fuj), szeretem az emelkedők relatív hiányát :), és bár mindenki mindig nyíg, hogy ennyit esik, annyit esik, azt kell mondjam, az eddigi 54 futásból talán ha kettő-három ment esőben.

Utána kidöglöttem, de lendületből lenyomtam a 105 felülést két részletben és a 155 guggolást sokkal több részletben, izomlázat éreztem a vádlimban, úgyhogy húsz-harmincasával sikeredett. Plusz 15 perc weight hoop.

És még mindig változatlan a súly és még mindig nem értem. Most már szépen visszaálltam a müzlire, nem érzem, hogy zabálnék vagy hogy a megszokottól lényegesen több kalóriát vinnék be, de ez a plusz két kiló ez most itt van. Azt nem gondolnám, hogy ez izomnövekedés lenne, mert a centik is megugrottak mindenhol egy picit. Nem nagyon, de nem tetszik, főleg, hogy nem tudom azonosítani az okát.

19/80, D17

Visszarázódás, visszarázódás. Tegnap elment végre futni, bő egy hét után, már nagyon ideje volt. Annyira szép idő támadt délutántól, hogy nagyon töprengtem rajta, hogy felcserélem a következővel és most nyomok 8 km-t, mivel ki tudja errefelé, hogy a következő nap nem hoz-e jégesőt vagy orkánt vagy bármit a kettő között a teljes időjárási skálán, de aztán úgy voltam vele, hogy sok volt a kihagyás, okosabb, ha ezt a könnyű 4,82 km-t hagyom a menün.

És alapvetően jól döntöttem, mert ez is kicsit szenvedősre sikerült, valamiért mostanság a térdem belső-felső oldala fájdulgat futás közben, lehet, hogy a guggolás nem tetszik és így jön ki? Nem volt vészes, meg amúgy isteni volt melegben-napsütésben futni (3. alkalom rövidujjúban idén! :) pezsgőbontás!), ráadásul még muslincamentes is volt a tó körül, de jobb volt így. 5,75 km lett a vége 38:41 alatt, a tempóból (6:44 min/km) látszik, hogy nem volt minden szuper.

 

És juj, szépen pofozódik a statisztika :), all time personal best rekordokról küldött értesítést a Runkeeper: 51,2 km-rel ebben a hónapban futottam a legtöbbet, 5:40:57 perc összesen, a kalória tökmindegy, súlyt (hahhahahaha!) úgyse adok meg :). Ez azért klassz érzés, bár meg kell mondjam, jó lenne szép fokozatosan feltornázni havi 100 körülre, de ezt már elfogadhatónak tartom. Most először mentem el a legtöbbször (8) egy hónapban futni tavaly szeptemberrel megegyező módon, szóval a heti kettő átlagnak sem akaródzik egykönnyen összejönnie és ez így nem fasza.

 

Aztán szorgos voltam és nyomtam 10 perc porosodásnak indult weight loopot is, a végefelé megint éreztem a dekoncentrációt, nem tudom, mi van velem, de biztos, ami biztos, abbahagytam. Főleg, hogy várt rám még 150 guggolás - 3x50 sikerült! - és 100 felülés, amit két részletben nyomtam le. És beugrott, hogy úgy húsz éve volt egy elég hosszú időszakom, amikor minden este csináltam 100 felülést. A divat körbejár vagy hogy :).