18/80 = RIP60 for runners, D15

Hát először is a tegnapi napról: a 2,5 órányi folyamatos mászkálással körített iskolai nyári vásár úgy kiütött, hogy este 9-kor eldőltem és úgy maradtam, egy fél felülés nem sok, annyi nem jött össze...

Na de ma! A két kiskutya szerencsére időben lefeküdt, kajálni is sikerült előtte időben, álmos se voltam, úgyhogy nem volt végre semmi akadálya a tornának. Mivel a Runkeeper crosstraininget írt elő, stílszerűen két legyen egy csapásra projekt keretében a torna egyben futóedzésnek is megfelelt :), a téma miatt pedig a RIP60 for runners DVD-t vettem elő. Ez annyira nem bizonyult izzasztónak - ami nem jelenti azt, hogy ne lett volna megerőltető, csak nem úgy, hogy dől rólam az izzadtság. Kicsit sok volt a magasságállítás és mivel új gyakorlatok voltak, ez nem ment olyan flottul, az meg kifejezetten meglepetésként ért, amikor out of the blue beleraktak egy kettlebell-es gyakorlatot. Ami szép meg jó, épp csak kettlebell nincs itthon. Úgyhogy jobb híján, hirtelen felindulásból megragadtam a nem épp csekély súlyú kézitáskámat :D, és ez lett a kettlebell dublőröm. Amúgy érdekes volt, nyilván én szakmailag nem tudom megfogalmazni, hogy miben volt más, mint a "sima" RIP, de nagyon átmozgatott, az ugrálós squatok elég gyilkosnak bizonyultak. 

És a tegnapi alvás után úgy döntöttem, a kiesést helycserés támadással oldjuk meg, vagyis a D16-os pihenőnapot akkor tegnap letudtam, ma pedig a D15-ös 140 guggolás/95 felülést csináltam meg a RIP után. A guggolás térdropogásmentesen megy már, harmincasával az elején, félpályától húszasával, a felüléseknél féltávnál szusszantam egyet. 

Testsúlyilag nem valami fényes a helyzet, valamiért visszatért a +2 kg-os állapot, márpedig nincs almástáska. Jó, reggelente sajnos kalácsozás van, mert anyósom szerencsére két hatalmas példányt küldött, a kölykök meg nem bírják ilyen tempóban enni, nem akarom, hogy ránkszáradjon és kidobjuk, úgyhogy egy hete (!) ezt reggelizzük mind a négyen... (Miért, miért? ... ) De ezt leszámítva nincs radikális változás szerintem, ennyi elég lenne a pluszhoz? Most mindenesetre nagyon odafigyelek. És végre ma a nyomorult kalács is elfogyott, reggel jöhet a müzli!

D14

Ember tervez, torta végez. Ma nyári hókamóka van az iskolában és bevállaltam egyet, azzal ment ez az estém... Úgyhogy maradt a "bohóckodás": 135 guggolás + 90 felülés. Ráadásul ma ott fogok keccsölni 2,5 órán át, feltehetőleg lesz mit ledolgozni...

"Most minden este bohóckodsz?"

Nos, egyelőre igen. Illetve nem minden este, mert a tegnapelőtt pihenőnap volt (kidőltem fél 10-kor amúgy is), de tegnap lenyomtam a 130 guggolást és a 80 felülést. Egyre jobban megy a tömbösítés, 25-30-at csinálok meg a guggolásokból egyszerre, alaposan húzódnak az izmaim, érzem, hogy egyre "simább" a mozgás. A felülés meg szintén jól bedurrantja a hasamat. Lehet, hogy bohóckodásnak tűnik, de ha semmi más nem fér bele, ezt akkor is megcsinálom és hajt előre, hogy megint sikerült a picivel többet leküzdeni.

Kicsit megfázással küzdök. Most már TÉNYLEG szeretnék ma tornázni.

Ezen az íráson meg eltöprengtem abból a szempontból - amellett, hogy nagyon szép teljesítmény -, hogy vajon az én utam merre vezet. Messze nem járok még ott, ahol Györgyi, és ahogy látom, sokkal kevesebb az én "szaktudásom" (ha van egyáltalán bármi), de a pár hasonlóság (gyerekek, futás, TRX) vitte tovább a gondolataimat. Érdekes, hogy szeptemberben, amikor újra elkezdtem futni, mennyire másként volt huzalozva az agyam, most meg már van RIP mellé, van weight loop, lesz ugrálókötél és igazából ettől a triatlonos történettől sem tudtam elborzadni, hogy úristen, én ezt soha az életben :). Ettől még lehet, hogy soha az életben, de fejben már nem zárok ki ilyesmit. Meglátjuk, az enyém merrefelé kanyarog.

D11 noch einmal

Úgy döntöttem, úgy korrigálok, hogy a 11-es számú napot újra lefuttatom, immár helyesem: 110 squat, 70 crunch. És mindösszesen ennyire futotta erőmből tegnapra, a kétgyerekes otthon töltött három naphoz képest a félmaraton laza sétagaloppnak tűnik egyelőre :).

 

Daddy on board again, úgyhogy ha ma netán sikerülne kialudnom magam, vissza is állhatnék futásra, RIPre, satöbbi.

 

 

 

D10-11

Hátööö. A matek sose volt erősségem :). Szóval tegnapelőtt szépen megcsináltam a 95 guggolást és 65 felülést, tegnap a 100 guggolást és a 70 felülést, majd most gyanút fogtam, hogy tán ma pihenőnap jön, és azt látom, hogy nem stimmelnek a számok :D, guggolásból el vagyok maradva, felülésből többet csináltam :). Na mindegy, majd visszaterelgetem valahogy a mederbe a dolgokat.

Ez az egyedülanya-háztartás történet maga a lobotómia, és fizikailag sem egyszerű, főleg, hogy a kicsi megint fogzik, 5 órányi alvások jutnak egy nap, úgyhogy a hétvégén ennyi mozgásra futotta. Ma reménykednék egy RIP-ben, de majd meglátjuk, a kiskorúak hogyan tesznek keresztbe.

Jó hír: megy ki a szervezetemből a víz, megy ki a túlsúlynak látszó izé. Túlsúly :). Szóval úgy tűnik, sikeres a visszatérés az almástáska-korszak előttre.

15/80, D9

Lusta férj, fél egészség :), avagy ha ő nem megy el edzésre, akkor elfutok én :). És lőn, tényleg, ráadásul a két kis malac korán ki is dőlt, úgyhogy hajrá bemelegítés utáni 8 km. Eső után nem akartam erdőzni, ezért városi futást csaptam, de nem lett a legjobb. Hideg volt, fújt a szél, balettoztam a meztelen csigák között (fujjj), és egy idő után ugyanúgy megfájdult a térdem, mint tegnapelőtt. Ez most nem esett jól, hirtelen nem is tudom, mikor futottam utoljára 8 km fölött és 1 órán (ha egy picivel is, de) túl. Mindenesetre a vége 8,83 km lett 1:00:35 alatt (6:51-es átlaggal, látszik is, hogy nem ment jól). Aztán utána kilihegtem magam és lenyomtam a 60 felülést és a 90 guggolást, utóbbi azért már küzdelmes volt, este lefekvés előtt éreztem is a combomat rendesen; bekentem izomlazítóval és ennek köszönhetően azért mára alig van izomlázam. 

És megfőtt a húsleves is :). 

14/80

És ahogy terveztem, tegnap meg is volt a sprintes futás. Azért az este kissé fejvakarósra sikerült:

 

- háromnegyed 6-ra hazaértem, kicsit fürdettem, etettem, ő fél 7-kor kidőlt;

- a nagy viszont pörgött, úgyhogy egy idő után elkezdtem mellette főzni a holnapi ebédet, húslevest terveztem meg joghurtos krumplilepényt, krumplit pucoltam, reszeltem, összeraktam, ezzel 8-ig elvoltam, gondoltam, futás alatt megsül, a húslevest meg odarakom, ha hazaértem;

- negyed 9-kor tudtam elmenni futni, a gyerek akkor kezdett kidőlni;

- 5 perc bemelegítés, 6x3 perc sprint, közte-utána 3-3 perc lassú futással 6,56 km lett 42:53 perc alatt (6:32 km/min átlaggal), nem esett jól, a vége térdfájósra sikerült, lehet, hogy pszichésen már eleve úgy állok hozzá, hogy a 3 perces sprintek nagyon hosszúnak tűnnek, ez a legkevésbé kedvelt edzésterv, ezért talán a negatívum átcsap a teljesítményre is;

- nyújtottam, kifújtam magam, majdnem negyed 10-kor nekiálltam weight hoopozni, 13 percig ment, aztán zuhany.

 

Háromnegyed tízkor meg a tököm se áll neki húslevest főzni. Hát így.

 

(+)

Átléptem a 300 km-t szeptember óta, hurray :).

 

(-)

A mai futás kérdőjeles, ember is el akar menni edzésre. A folyamatos egyensúlyozás, ugye. Kérdés, hogy ha ma nem, akkor holnap délelőtt még belefér-e, mert ez 8 km, hosszabb lenne.

 

 

D7

Tegnap kómás nap volt, nem tudom, hülye itt is az időjárás (nem, nem 38 fok, csak 18), bealudtam a nagyobb mellett, aztán később kidőltem már este háromnegyed 11-kor. A hátam közepére nem kívántam a mozgást, de 10-kor lenyomtam a 80 guggolást és az 50 felülést. Előbbieket már próbáltam 15-ösével, utóbbit egybe. Azt hiszem, kicsit széjjelebb tettem a lábaimat és már nem koncentráltam arra, hogy jaj, a térd ne csússzon túlságosan előre, a fenék viszont eléggé hátra, így úgy tűnik, sikerült végre helyesen kiviteleznem, legalábbis nem volt ropogás és elég simán, lendületesen ment a mozgás.

 

Ma pihenőnap van kihívásilag (hurrá), viszont este jöhet egy sprintes futás, ami azért is okés, mert teljesen elmúlt az izomlázam végre! Ma meg holnap futni akarok, azzal sikerülne letudni a következő két edzést és teljesíteném a 17/80-ig kimaradtakat, aztán emberem nincs szombattól hétfő éjszakáig, úgyhogy három napig nincs futás, akkor jöhet majd megint a RIP, már csak azért is, mert 18/80-as edzésnek egy 45 perces crosstraining van előírva.

 

És a mai elégedettségélményt egyelőre ez biztosítja (a pihenőnapon túl :) ):

 

 

16/80, D6

Tegnap - különös tekintettel a becsapódott menstruációra (és most már tudom, miért nem tűnik lemenni a felkapott súly - mert ez már víz) is az izomláz mellett - nem éreztem magamban elég erőt ahhoz, hogy sprintelgessek. Ráadásul a hazatértemkor a dzsuniorok is felélénkültek, úgyhogy háromnegyed 8-kor volt végre időm elindulni. Emiatt inkább átugrottam két edzést és egy könnyű 4,8 km-t választottam, ami helyes döntésnek bizonyult. A bemelegítéssel meg egy kis ráhagyással 5,67 km lett belőle 37:37 perc alatt (6:38-as átlagtempó), pont kereknek éreztem tegnapra.

 

Aztán hősiesen folytattam a kihívásosdit, most próbáltam beállni az ágy mellé, hogy ez a leülés imitáció jó legyen, meg figyeltem arra, hogy a térdem ne menjen kijebb, mint a lábujjaim, és mintha jobb lenne, kis pattogás volt a jobb térdemben, de messze nem az a fegyverropogás, ami eddig, és volt, hogy többet csináltam egyszerre tíznél a 75-ből. A felüléseket (45) meg egybe lenyomtam, hero, hero, hero :). A karikázást a japán napokra tekintettel kihagytam.

 

Ma meg javulni látszik végre az izomlázam egy fokkal.

 

 

D5

Tegnap azért úgy éreztem, kell egy kis pihenőnap, különös tekintettel az izomlázra, ami momentán azt jelenti, hogy csak a kihívást nyomom. A 70 guggolás gondolatára is közel jártam a világgá szaladáshoz, de mivel az is intenzív izommunkát igényelt volna, maradtam és szépen lassan tízesével megcsináltam. Ma néztem videót is a megfelelő kivitelezésről, asszem az lesz a baj, hogy nem dugom elég hátra a seggemet, este a 75 (sóhaj) darabbal majd tesztelem ezt a részt. Most már azért a 40 felülést is két részletben nyomtam, szusszantam egyet közöttünk.

 

Ma pedig balerinát húztam, just in case :), könnyebb így az élet azért.

 

Az első 8 órás munkanap után a következő megállapításaim vannak:

- a férjem határozottan nyúzottabb

- a vízfogyasztásom nőtt, itt bent sokkal egyszerűbb inni, hordom be minden kávé mellé a vizet és el is fogy

- háromnegyed 6-ra érek haza, ami azt jelenti, hogy a kisebbiket úgy 15-30 perc erejéig látom ébren :/, ámde ha mozogni akarok, akkor át kell strukturálni a kaját és utoljára még itt enni 5 körül a cégnél, különben már késő lesz a futáshoz és a tornához is

 

Szóval ez így azért más lesz, és igazából most nyáron, amíg világos van sokáig, okés is, de ősztől a sötétben futás annyira nem tűnik vonzó opciónak.

 

 

Almás kókuszgolyó

A kölykök össze-vissza hajigálják a kézzel írt cetlit, úgyhogy kimenekítettem és rögzítem. Anyósom küldött új édességet meg a receptjét is, és finom. Namost ami erősen WTF kategória benne, az a bio tönköly pehely, amitől én konkrétan majdnem leestem a székről és abszolút megértem, ha bárki más is ezt teszi, ámde az a helyzet, hogy a végeredmény klassz. Nem vagyok dietetikus, azt pontosan tudom, hogy az aszalt gyümölcsök kellőképp kalóriadúsak, however, én azokat önmagukban annyira nem szeretem enni, így viszont jó és olyan túl sokat nem zabál belőle az ember (khm, mondom: nem :) ). Három keresési próbálkozás után nem találtam meg a receptet a neten, ha a jogos tulajdonosa felbukkan, természetesen boldogan feltüntetem a szerzőt.

 

Almás kókuszgolyó

2 kicsi vagy 1 nagyon nagy roppanós alma kimagozva, héjastul kockákra vágva

5 marék aszalt gyümölcs - note to self: meggy, meggy, meggy sok kell bele, az a legjobb!

1 marék bio tönköly pehely (eredetiben: héjas mandula, úgy is finom, de nyilván nem kevéssé más a kalóriatartalma)

 

Ezeket robotgépben masszává összeaprítani, golyókat formálni belőle és 1 csomag kókuszreszelékben megforgatni, kb. 33 darab lesz belőle, hűtőben 2-3 hétig eláll, szombat óta nekem még tart :). Már csak arra kéne rájönnöm, hogy a bennszülöttek nyelvén hogy van a tönkölypehely :D. Amúgy a neten reform kókuszgolyó meg hasonló keresőszavakkal vannak még diétásabb változatok is, lehet, hogy elkezdek kísérletezgetni, mert valami édességpótlék kell.

Update:

1.0 kísérlet ún. eredménye :)
Pontos mértékegységek, immár egy használható 2.0 recept, tip-top kalóriatáblázattal
3.0 recept, egyre szebb tápanyagértékek, és finom is!

 

 

 

 

 

3 hét után

Tegnap elővettem szegény, elhanyagolt Jeremyt, még mindig a második DVD-t, és igyekeztem lelkiismeretesen végigcsinálni. Azt hiszem, sikerült is, mert ma elég nehézkesen járok, deréktől térdig izomlázzal küzdve és hát nyilván 8 centis topánban, szűk ceruzaszoknyában tipegve, csak hogy fokozzuk a fokozhatót. Nem ment azért minden töretlenül, de kevés belepihenéssel megküzdöttem vele, jelentem, fogcsikorgatva, de a burpees mind a 60 másodpercét végigugráltam becsülettel. Közvetlen utána jött a speedsquat rész - nyilván ma van ugye D4 pihenőnap a kihívásban, nesze :D -, próbáltam benchmarkingolni Enikőnek, de csak 48 lett, és így is alig kaptam levegőt :). Nyomorult kopasz, hogy éppen csak a feje kezd fényleni a végére, rólam meg szakad a víz... :)

 

Ma visszatértem 8 órában a munka hímes mezejére, új kihívások várhatók a work-life-sport balance terén. Úgy éreztem, ez egy hétfő reggellel súlyosbítva sajnos latte+almástáska indítást igényel, de egy hete absztinens vagyok :D, behúztam a kéziféket, répát tízóraiztam és már csak 90 deka maradt a fölöslegből, a centik rendben vannak, úgyhogy szerintem ma ez belefért. Aztán mostantól megint normális evészet jön.

 

13/80, D3

Muhaha, amikor Móricka mer nagyot álmodni. Gondoltam, nyomjuk meg a dolgokat, adjunk a hétvégének, tán 4,8 km lesz a következő futás, azt kössük össze rég nem látott RIP-emmel. Aha. 6,44 km volt a következő előírás, nesze neked, okosom. Úgyhogy szombaton - főleg, miután két órát mászkáltam a környéken mindenféle gyerekprogramokra a nagyobbal - elegendőnek tartottam ezt a távot magamnak, főleg, hogy bemelegítéssel ugye 7,23 km lett belőle 47:52 alatt (6:37 km/min átlag). Aztán jött a D3, 60 guggolás - most már még jobban odafigyeltem a kivitelezésre, úgyhogy 45-ig nem is éreztem ropogást a térdemben, és tízesével szusszantam egy picit - 30 felülés, aztán mivel nagyon sokkal előtte ettem utoljára, kissé már kopogott a szemem és nem állítom, hogy erőnlétem csúcsán voltam, úgyhogy a karika most kimaradt. 

Aztán így annyira kiütöttem magam, hogy este fél 10-kor bealudtam, mint akit agyonvertek, miközben a körömerősítő száradására vártam. 

12/80, D2

Hősiesen kivakartam magam az álomkórságból és elmentem futni. Azért ez így nem könnyű, mondjuk negyedórával ébredés után, de már ketyegett az óra, vagy döglök tovább, vagy megemelem a seggemet. Úgyhogy megemeltem. Igen összehúzott szemöldökkel néztem a Runkeepert, de úgy tűnik, érezte, hogy nem kell tovább feszíteni a húrt, mert úgy 5 perc után bár, de beindult, úgyhogy folytatódott a program a menetrend szerint. 5 perc bemelegítés, 6x400 méter gyors, közte-utána 3-3 perc lassú volt a mai menü, 5,93 km lett belőle 37:33 perc alatt (6:20 átlag), nem is sikerült rosszul, főleg ilyen félkómásan. Szerintem fejlődik ez a sprintelgetős tudásom, legalábbis még a hatodikat is sikerült megnyomni és 6 percen belül teljesíteni. 

Utána hazamentem és lenyomtam a day 2-t, vagyis 55 guggolást és 25 felülést. A guggolást a térdem annyira nem szereti, úgyhogy tízesével csinálom, és picit szusszanok közöttük, majd keresek rá videót, hogy jól csinálom-e vagy ez ilyen ropogósan okés. RIP-pel sokkal könnyebb és gyorsabb, ha van kapaszkodó. A felülések szerintem úgy 50-ig simán menni fognak. 

Aztán nyomtam még karikázást is, 11 percig jutottam, amikor ötödszörre esett le rólam, akkor úgy értékeltem, hogy ez az Enikő-emlegette "ha fáradt vagy, azonnal hagyd abba" kategória, lehet, hogy csak dekoncentráltság volt, vagy az, hogy ott szövegelt a nagyobbik mellettem, de inkább nem nyomtam tovább. 

A kaja is alakul, nincs almástáska :), kenyér és édesség visszafogva, úgyhogy remélem, minden normalizálódik.

Új szerzemény, futás után isteni:

Challenge accepted

Via ChickenTuna. Első nap pipa :).

17/80

Szeretnék egy olyan hetet, amikor nem utazok 500-1500 kilométert... Meg egyáltalán.

Ez a munkahely-lakás-országváltás kezd lassan sűrűsödni. Csütörtökön utaztam, pénteken egész nap mászkáltam - és szánalmasnak tartom, amikor felírják, hogy 10 percet sétáltam a buszmegállóig, hurrá, mínusz 5 kalóriát elégettem!, de tényleg kurva sokat gyalogoltam, a falu-kisváros között volt egy retúr 5 kilométer, ami ki volt táblázva, a többit már nem néztem -, szombaton pihegtem, úgyhogy vasárnapra fért bele megint némi mozgás.

 

De hogy ez se legyen egyszerű, a környéken 20 percig mászkáltam, Szent Grálként tartva a nyomorult telefont, a Runkeeper csak nem akarta megtalálni a pozíciót, úgyhogy meguntam és nekiálltam futni. Emlékeztem rá, hogy valahol az edzéstervben van egy 20 perces gyors futás - ez a 17/80, tehát most pár kimaradt, amit pótolni kell -, és a tököm kivolt már meg átfújt a szél, úgyhogy öt perc bemelegítés után nyomtam egy gyors húszast, amiről nem tudjuk meg az életben, hogy mekkora táv lehetett (ha nagyon akarnám, nyilván elbaszakodhatnék a térképpel, de úgy érzem, a világ tán enélkül is forog majd körbe), besaccolom 4,5 kilométerre, oszt jónapot.

 

Minden műholdak kurva anyját, remélem, többet nem szórakozik velem, mert én szeretem, ha mérünk és ha vannak adatok. Tessenek ehhez tartani magukat odafent.

 

Amúgy rögzítsük a saját nem túl tiszta lelkiismeretem végett, hogy mostanság stresszeszek (szép szó, mi? :) ) az egész várható nagyvolumenű változás miatt, úgyhogy hazatértem az utazásból, ráálltam a mérlegre és fogcsikorgatva elkönyveltem, amit amúgy éreztem is, hogy plusz két kiló sutty, felszökött. Ebből ma reggelre lement egy, főleg, hogy a minden reggel 4 deci latte + almástáska projektet ünnepélyesen beszüntettem.

 

Másik amúgy, hogy június elején újra fotóztam - most már három hónapja csinálom a Meztelen Igazság sorozatot :), amikor is hátulról meg oldalról fotózom magam csupaszon, semmi feszítés, semmi behúzás, látni akarom, ahogy a seggem meg a hasam változik -, és mintha a kötényhas kevésbé lenne kötény. Van, kötény, de kevésbé :), és a felső részen oldalt, ahol a - legépelni is alig merem - potenciális kockák (muhaha) széle lenne, valami vonalasodás, körvonalazódás kezd látszani. Ez nyilván még a prealmástáska időkbőli eredmény, de sürgős gyorsan vissza kell és fogok oda jutni.

 

 

11/80

Hétfőn voltam Curves felmérésen meg tornán is, erről majd később kicsit bővebben, mert lezárul egy korszak, múlt héten felmondtam őket, és egy összegzést megérdemel a dolog. 

Utazás miatt megint kimaradt jó pár nap, ma voltam megint futni, bemelegítés után 6,44 km volt az előírás közepes tempóban, 7,23 km lett belőle 50:46 perc alatt (7:01 min/km átlag). A köhögés még mindig kínoz, Budapesten felerősödött (szmog?), úgyhogy nem voltam túl boldog tőle. 

A május lezárult statisztikailag, ami pozitív, hogy tavaly november óta ez volt az első hónap, amikor 7 alkalommal sikerült elmennem futni (eddig a tavaly szeptember volt a maximum nyolccal), szóval a rendszeresség kezd végre megint alakulni, az összkilométer pedig 42,6 lett, ami még mindig so-so, de már messze magasabb, mint idén bármikor máskor. Úgyhogy remélem, a június még pöpecebb lesz.