Bi-bip!

A 20K personal besttel sikerült - volt benne 4 km gyorsnak előírva, 5:18-as tempóval toltam le ezeket! -, minekutána megkaptam, hogy akkor akár rövidebb távokon is lehet jobban teperni. Úgyhogy nekiláttam teperni. And teperés it is. 5:35, 5:26, majd kedden nyomtam egy 8K-t 5:12-vel (pb ez is). 

Nagyon érdekes. Egyfelől megy, azt nyilván nem állítom, hogy nem akarok meghalni bele, mert kemény ez, de valami rejtélyes oknál fogva - és nem gondolnám, hogy ez csak fejben dőlt el vagy a finom lecseszés hatására - most tudom tolni. És tolom is. Motiválnak a számok, motivál, hogy most jónak érzem magam. És igen, hörgök, mint állat, amikor azt olvasom a napi tervben, hogy 2x1 km-re 5 perces tempón belüli az elvárás - de megcsinálom. És 6,5 km után kétszer megcsinálom, 4:46, 4:47. És akkor állat jó utána (miután magamhoz térek a zihálásból), hogy ez is ment. 

A hét az pihenősnek mondható egészen a vasárnapi félmaratonig. Ami betonos. Üzembiztosan. Úgyhogy megtoljuk. Két órán belülire. És menni fog. És állat jó lesz. Miután magamhoz térek a zihálásból :).

Hüh

Majdnem egy hónapja nem írtam. Summázzuk. 

Május második fele a futásokról és az UB-ról szólt. Ami ugye szintén futás :). Ez lett a legerősebb hónapom, összesen 166,5 km-t futottam (a tavaly szeptember volt eddig a rekord 155-tel), az UB ebből 37,25 km négy részletben. Jó volt, buli, ahogy vártam, bár hozott nehézségeket, de futás szempontjából abszolút elégedett voltam magammal, jól bírtam a meleget, emelkedőt, hideget, szelet, párát, sötétet, esőt, mindent. 

Kicsit sakkozok most az edzésekkel, a múlt (pihenő) heti 20 km után erre a hétre bebaszódott egy 41 km úgy, hogy holnap 12 km-t kéne napközben futni, ami azért pedzegeti a munkahelyi ebédidő felső határát. Hétvégére meg lesz egy 20 km-es etap.

Júniusban visszahoztam az erősítést heti egyszer, ma el akarok menni úszni. Az úszást egyébként elengedtem a célok közül, akárcsak a jógát. Utóbbit mindig baromi nehéz beilleszteni a péntekbe, az úszást meg a jövőbeli változások miatt kapcsoltam át a fejemben. Maximum félóra fog beleférni alkalmanként (heti 1x), erre pedig léleksimítóként tekintek, nem érdekelnek a kilométerek. 

A kávéfogyasztás nagyon elszabadult, most próbálom visszaterelgetni a napi 4-re ismét... A jó hír, hogy úgy néz ki, már a laktózmentes tejjel is barátok vagyunk, nem kell a szójatejet tolni arcba.

A kajával valamit kezdeni kell, igyekszem a szénhidrátokat erősen lecsökkenteni, de gyakran érzem magam éhesnek mostanság. Ezért is jön be a kávé "pótcselekvésként". Kicsit szétestem, életileg is meg így is. De járnak a fogaskerekek, igyekszem összerakni magam. Ez a hét egészen nyugodt például. Próbálom kihasználni.

Lassan

A hétvége kicsit sűrű volt a 25 km-rel. A 10 km-es feladatos előírásszerűen ment, vasárnap a 15K-nál viszont szerintem megéreztem az előző napit és csak 6:13-as tempóval tudtam megcsinálni. És meleg is volt, hiába vittem vizet, olyan sokat nem segített. Mintha lassított felvételként mozogtam volna. 

Tegnap pihenőnap volt, ma letoltam bő félórát a konditeremben, hát-vállal.

Igyekszem összeszedni magam.

Túlélés

Hogy az elmúlt 11 napot miként sikerült... egy mélyütéses teljes összeomlás után, na azt most így visszatekintve magam se értem. Jó, erős vagyok, még akkor is, ha szétesek, össze tudom magam újra rakni, de ez most annyira out of the blue ért, hogy szinte sokkolt. A mozgáson is tükröződött az egész. A múlt hét futásai a "fájdalmasan szar"-tól az "elviselhető"-ig terjedtek, az úszás rövid volt (0,5 km), a héten a két erősítés izomlázat okozó, a tegnapi futás hányingeres (túl kevés idő telt el a vacsorához képest és túl gyorsan kezdtem bele), szóval ha csak azt nem tekintjük sikerélménynek, hogy csináltam az edzéstervet, túl sokat nem tudok felmutatni. 

Lélekvidámítónak talán az a szám jöhet, hogy ebben a hónapban máig - és ez pont a hónap fele - 65 km-t futottam. Tekintettel arra, hogy a hétvégére 25 jut és lesz UB is, ha nincs sérülés, szerintem túlszárnyalhatom a tavaly szeptember 155 km-es havi rekordot.

Aztán próbálom feltartani a fejem a magasba. Bizakodni, cselekedni, lépni, nem szétesni. Mozogni.

Újra erősítés

Visszanéztem, mikor erősítettem utoljára. Március 25-én! Aztakurvaéletbe. Tudtam, hogy a húsvéti hosszú szünet megborított, meg utána valahogy a futások beosztása is elsodort, de ez azért csúnya

közel 1,5 hónap kihagyás... Ma letoltam egy kar-mellt, kicsit pluszmunkáztam is, óvatosan, kisebb súlyokkal a szünet miatt. Visszahozás, visszahozás, visszahozás!

Kicsit nyűgös vasárnapi

A tegnapi pihenőnap után ma neki kellett már veselkedni egy könnyű 5 km-nek (29:16 min, 5:51-es átlagtempó). Nem volt sok kedvem, megint esik az eső, igazából csak a lustaság próbált felülkerekedni, mert a lábam már tegnap is rendben volt. Ilyen kis apróságokból ébredek rá mindig arra, mekkora utat tettem meg - egy félmaraton, sőt, terepfélmaraton már nem viseli meg különösebben a testemet. Közvetlenül futás után is teljesen egyben voltam egyébként. És ez jó.

A terep a barátod

Csütörtökön elmaradt az előírt 3 km kocogás és 20 perc nyújtás (mondjuk ez utóbbiba kissé bele is sápadtam, szerintem életemben nem nyújtottam még 20 percet...), mert egy csomót vártam megrakodva esőben a buszra, hidegben, alulöltöztem az egészet, fasz kivolt. Ezek után nem voltam hajlandó már kimozdulni, főleg, hogy másnapra, a versenyre is esőt jósolt. És 9 fokot.

Ehhez képest pénteken a 9 fokkal teljesen kiegyeztem volna. Az 5-höz képest... Átböngésztem a viamichelint kétszer is, hogy miként kell odajutni (kéne egy GPS, minden egyes új helyre rendezett verseny előtt bónuszizgalom, hogy az én remek tájékozódási képességeimmel odajutok-e időben), és ez egy eltévedéssel, egészen a terveknek megfelelően sikerült is. A kocsiban Leslie Gore száma ment a rádióban épp, úgy éreztem, ez pont jó lesz a mai napra :D. 

A parkoló füves volt és vizes, éljen a goretex, már megérte megvenni :D! Nyilván ott jutott eszembe, hogy a kesztyűt - igen, igen, május 1-jén KESZTYŰT - otthon hagytam, pedig el akartam hozni. Az öltözet viszont megfelelőnek tűnt, hosszú nadrág, három réteg - igen, igen, május 1-jén HÁROM RÉTEG - felső, UA sapka, kicsit fázós voltam, de úgy gondoltam, ha ehhez hozzávesszük a futást, rendben leszek. Ücsörögtem az öltözőben, aztán 9:37-kor beálltam a vécéhez a sorba. 9:57-kor még a két darab ajtót szuggeráltam felváltva, hogy nyíljon már ki valamelyik... 10:01-kor pedig áthaladtam az időmérő szőnyegen a rajtban... Na, mennyi bemelegítés volt? Note to self: logisztikát érkezés után felmérni... 

Aztán elindultunk. Nem hazudtak sem a very hillyről, sem a majestic forestről... Az eleje nem volt mondjuk vészes, még betonos szakaszok is voltak - mondjuk ezek pont terepcipőben nem estek jól - és nem volt tragikus a szintkülönbség se. Nézegettem az erdőt, jó párás volt minden, de csicseregtek a madarak és kinézett, hogy megússzuk az esőt. Gyönyörű hely. A Runkeepert egy alagút megzavarta, kijöttem kb. 5,5 km-nél, ránéztem a telefonra, amikor megláttam a 3:44-es tempót, majdnem kiesett a szemem :D, már akkor 9,8 km-t mért... Úgyhogy nem is nézegettem, teljesen felesleges lett volna, főleg csak az időt és azt próbáltam a jelzett kilométerekhez passzítva kalkulálgatni, bár nem volt kifejezett időterv. Volt belegyaloglás is, olyan emelkedőkön kellett felvergődni, hogy tipegésre se volt esélyem, nemám kocogásra, aztán voltak beszakadós völgyek, jó sarasak, meg néha előfordult egyenesebb szakasz is. A frissítést korrektül megoldották, új élmény, hogy most először próbáltam ki a mazsolát és bejött, hogy rágcsálok egy-egy édes szemet. 

Fel nem foghatom, hogy lehet ilyen terepen zenét hallgatni. Nekem annyira elég volt a környezet, az erdő, nem hiányzott abszolút a fülembe semmi. 

A cipőt átfűztem, 13 km-ig pöpec volt, akkor elkezdte törni megint a bal sarkamat. Mérlegeltem, mi legyen, végül csak megálltam feltolni az elővigyázatosságból bekészített ragtapaszt. Ez 2 km-ig bírta, utána a ragtapasz kezdte el törni a sarkamat... Mérlegeltem, mi legyen, végül csak megálltam leszedni ... És utána mintha mi se történt volna. Ha én ezt értem?!

All in all: jó volt. Tetszett. Többnyire élveztem. 2:16:11 min alatt beértem, a Runkeeper majdnem 25 km-t mért - muhaha -, amit aztán az editorban korrigáltam 21,22-re, így 6:25-ös tempó jön ki. Maximálisan elégedett vagyok. Meghajthattam volna jobban is, de ismeretlen terepen, nem tudva, hogy miként alkalmazkodik ehhez a bokám, a testem, nem kockázattam és jó döntés volt ez így. 

Mára is lett volna 3 km és 20 perc nyújtás, de nem bírtam megmozdulni. Izomláz nincs, csak valahogy tegnap telítődtem. Majd holnap megint jöhet a futás.

A strandon az is jó

Na, a tegnapi úszás nagyon kis patent lett. Leválasztott gyorsabb sávba mentem, mondjuk pont gyorsabbá nem váltam, sőt, kicsit lassabb is lett, mint a legutóbbi, szerintem megint későn ettem előtte, meg a végére begörcsölt a lábfejem, így csak 1,1 km lett a tervezett 1,2 km helyett (átgondolva: végülis mi lett nagyon kis patent? :D ), de a fejemnek nagyon jót tett. Jó ritmusban úsztam, nem volt "mikor lesz már vége?" fejben nyafogás, csak úsztam, úsztam, úsztam és simultam közben. És ezzel meglett a legjobb hónapom úszás szempontjából: 5 km.

Dicséret, futás, bugyik

A masszőr megdicsért, hogy továbbra is tök jó állapotban van a testem, és meglepő módon a vasárnapi futást követő fájdalom sem volt vészes a kezei között, nem volt az a betonmerevség, csak kis izomláz. Jó, ma is éreztem futás közben azért, merevebb is voltam, de nem volt tragikus. 6 km egyenletes futás, plusz repülők, így 6,7 lett a vége, 38:25 min alatt (5:44).

Ami pedig a bugyikat illeti, nemrég a H&M-ben jártam és bedobtam pár pamutot a kosárba. 36-ost, ofkorz, mert az a méretem. Pár = 15-20 db? Mer olyan cuki volt a kék is meg a rózsaszín is, a fekete és a fehér alap, juj, a bordó, satöbbi. És ugye hármasával meg ötösével osztogatják. Csípő meg sima is kell, nyilván.

Na ezek után azzal szembesülni, hogy szűköcske, az 5% elasztán az nettó hazugság, és kétszer meg kell gondolni, hogy futásra felvegye-e az ember... Morgós. Viszont ezek a pamutok, amiket kényelmes (LENNE, basszameg, LENNE) ehhez hordani. Úgyhogy most ez is egy célkitűzés. Csökkenteni a seggem méretét, hogy kényelmesen beleférjek a bugyijaimba :D.

Futás, futás, úszás, futás

Avagy a hét.

Kedden 8K volt a menün, 3 km fartlekkel középen. 45:34 min, 5:42-es átlag. Egész jó volt.

Csütörtökön szintén 8K, középső 4 km gyorsítóval. Hogyaszondja az első gyorsítót 5:20-ról indítsam. Aha. Végülis egész jól sikerült 5:22-re belőni, de a következő kettő nyilván emelkedőre esett és 5:26 meg 5:25 lett, a negyediket sikerült 5:18-ra behúzni. És valahogy nem is esett igazán jól. 45:11 min, 5:38-as átlag.

Pénteken úszás, 1,1 km mellen, 32 perc alatt. Jó volt, pedig kicsit tartottam attól, hogy túl későn toltam be a délutáni répa-hummusz kombinációt. De nem szúrt az oldalam, nem kínlódtam, hogy mikor lesz már vége, simultam, sokat járt az agyam. Remélem, megmarad ugyanígy a későbbiekre is.

Vasárnap pedig 12K. Behúztam 1:04:53-ra, 5:24-es átlagtempóval, e örö, e bódottá, PB! Ezt megelőzően januárban hoztam össze ugyanerre a távra egy 5:40-es legjobbat, szóval igen jelentősen sikerült javítanom. És a 7. kilométertől gyorsultam, ihaj, nem is akárhogyan:

Nem is volt igazán problémám, nyilván lihegtem, mint állat, de fejben eléggé egyben voltam. Mindenesetre nem bánom, hogy ma pihenőnap és masszázs :), érzem a vádlim alatt végig az izmaimat.

Tegnap

16 km volt előírva, 1:34:13 min alatt le is ment (5:53-as átlag). Jó napsütéses meleg idő volt, kicsit bántam is menet közben, hogy caprit húztam és nem futóshortot. Vizet vittem, szokás szerint letettem egy pad alá és a 8 km-es kör első megtétele után magamhoz vettem. Most olyan rendben lévő futás volt ez, néha éreztem a fáradtságot, de nem is néztem a telefont, csak futottam, viszonylag egyenletes tempóban. Új napszemüveg remek, végre nem párásodik - valahogy az úszószemüveget is le kéne cserélni, mert az már a második hossznál teljesen homályos, hiába húzom szorosabbra. 

Ma reggel azért éreztem a lábamat, három hete nem futottam ilyesmi távot.

A centik visszaálltak, a bőröm is helyrejött, érdekes módon a kilók nem akarnak nagyon mozdulni. 

Péntekre

1 km mell, 28:55, sok-sok kavargó gondolat.

Finy Petra: A simogatás térképe

Szeretek uszodába járni
Az emberek itt mintha cseppfolyósabbak lennének
Meg talán a gondok is hígabbá válnak nem tudom
Csak az öltözőben dermed minden keménnyé

A múltkor egy félmellű nő vetkőzött mellettem
Csak akkor derült ki hogy műtve volt
Amikor kibújt a szivacsos melltartójú
Fürdőruhájából és a push-up
Már nem takarta a bőrt
Ijedten a melleimhez kaptam
És eszembe jutott a férjem
És a kézmozdulatának az íve

Vajon hogy változna meg a simogatás térképe
A testemen ha nekem is

(Nő a tükörben-től. Örök hála. Mindenért.)

Terep (az első igazi)

Hát szóval tegnap elbuszoztam terepfutni, ami egy kicsit bizarr koncepció nekem, de végülis 9 perc alatt odaértem a tett helyszínére (általános alternatíva még az odaautózás...). És nekiestem. Annyira nem sütött a nap - nesze neked napszemüvegteszt -, de pont jó volt a hőmérséklet, és egyszer már úgy egy kilométer erejéig jártam is erre télen, úgyhogy legalább az eleje ismerős volt. Zenét betettem, nem tudom, miért, talán hogy átmenetet biztosítson a betonosból? Voltak szép leszaladások és emelkedések, kicsit egy ponton túl zavarni kezdett, hogy nem ismerem az utat, bizonytalan voltam többször, néha a Runkeepert kellett néznem, hogy jó irányban haladok-e, de végülis sikerült kitalálni. Gyönyörű volt, rengeteg fehér virággal, aminek nem tudom a nevét, és ibolyával. A végefelé a bal sarkamat éreztem, elkezdte törni a cipő, nem igazán értem, miért, de nagyon örülök neki, hogy nem a félmaratonon jött ki. Addig még biztosan kell benne futni egyszer-kétszer.

Annak ellenére, hogy sokkal lassabbnak vártam és nem vagyok hozzászokva, kihoztam egy betonos időre a 8,8 km-t, 5:49-es átlaggal végignyomtam. Jó, ez még nem volt very hilly, szóval nincsenek illúzióim a versenyre nézve, de nem bántam, hogy ez most így sikerült.

New friend

A narancssárga jött velem haza (a bótban csak ilyen színben volt), már kicsit verem a fejem a falba, neten nyilván jóval olcsóbb... de majd veszek feketét is, olcsóbbért és a kettőt átlagolom :). Megyek is mindjárt tesztelni. Némi dilemmázás után úgy döntöttem, hogy a mai 8K-t terepen futom, ha már egyszer, ugye.

Vinnyogva

Made my day.

Whistler mamája for prez.

"Very hilly, through a majestic forest."

Szóval az április 25-re tervezett félmaratonommal kapcsolatban elkezdtem kutakodni, hogy mi a tökömért nem akarnak reagálni a nagyívű google docs regisztráció beküldése után. Aztán megtaláltam, hogy végre tettek fel tájékoztató anyagokat az oldalukra, ami eddig sem volt lenyűgözően információdús. Google Translate barátommal kibogoztuk a lényeget, amiből az derült ki, hogy hát ez kurvára nem aszfaltos verseny lesz, 80% terep. Pontosítok: 80% terep masszív  hegyvidéken. Na itt azért már erősen fejvakartam. Elkezdtem körbeturkálni Európa szóba jöhető részein, hogy mivel lehetne kiváltani, de 250 kilométeres körzeten belül csak egyetlen másikat találtam. Ami ugyan közelebb van és május 1-jén, de szintén terepfélmaraton. Lásd cím. Viszont UB előtt már nincs más időben, ami beleférne. Úgyhogy az lesz, hogy elmegyek erre a májusi 1-jeire, de nyilván nem a personal best álmokkal (két órán belüli és társai), hanem kvázi szórakozás jelleggel. 

- Azért néha rácsodálkozom magamra, hogy kivé lettem: szórakoztató terepfélmaraton?! WTF?! :) - 

A pb célos betonos félmaratonra meg keresek majd az UB után egy versenyt, valamikor június végefelé. Aztán tovább úgyse látok nagyon a várható változások miatt. De ahogy főnökasszony mondta volt: "mindig csak a következő frissítőállomásig kell eljutni". Hát így. 

Április

Hazaút után, a szokásos kajás megborulás most még inkább szar volt - anyám laktózérzékenységre egyszerűsítette például a problémáimat, ami apámat nem zavarta abban, hogy 8 db franciakrémessel állítson be (az előző napi 4 után), amit ők a cukruk miatt nem ehetnek... A bőrömet csapta szét az egész alaposan, és nyilván súlyban is szépen jött fel. Faszkivan már. Ráadásul közbejött némi egészségügyi probléma és 5 nap teljes mozgásról letiltás, ami aztán végképp nem volt bekalkulálva. Bónuszban a nagyobbik leánygyermek is úgy érezte, hogy egy szép keddi reggelen mind a 23 kilójával rám kell vetődnie és sikerült neki frontálisan telibe vernie a sípcsontomat. Egy hétig sajgott utána, nagyon tartottam attól, hogy a csonthártyám bánta, furán fájt a lábszáram mentén végig.

Na mik voltak márciusban? Havi statisztika: 6 erősítés, 123,1 km futás (kicsit visszapótoltam a februárt), az úszás csak 2,5 km-re sikerült. Jóga nem is volt. 

Április mostanáig: az erősítés kiesett eddig, futás 39,7 km, úszás 1,8 km. A lábam azért még nem teljesen százas, ráadásul a bal térdemet is bevertem, nyafnyafnyaf. A héten viszont már szépen visszaállok mindenre, ma 9 km futás volt, váltott 1 km lassú, 1 km gyors, 52:43 min, 5:51-es átlagtempó. 

Aztán módosultak tervek is, meg masszív jövőbeli változások várhatóak hamarosan. 

Hosszú volt. 15 nap. Számoltam. Minden reggel úgy keltem: 1/15, 2/15, 3/15... iszonyú lassan telt az idő. Most megint hosszú időszak jön, más okból, még hosszabb, még rosszabb. Zenével futok minden alkalommal, mosatom vele a lelkemet - hol sikerül, hol nem. Az úszás érdekes módon annyira nem megy és nem is annyira fizikailag, mint fejben. Mintha most nem tudnék a csenddel és a gondolataimmal kettesben maradni. Nincs simítóhatás...

Fast as lightning

Tütürütüttütütütüüü... Önmagam számára is meglepően a mai 7 km + 5x100 m repülő a leggyorsabbam lett a 7-9 km-es távon. 7,7 km-re jött ki 43:09 min alatt, 5:36-os átlagtempóval. Pedig sípcsont sajdogálással indult, de valahogy szép lassan, magam számára is észrevétlenül feltornázódott. Érzem is a feszültséget még a lábamban, de megörültem a jó eredménynek.

Tegnap meg erősítést toltam, kar-mell, szépen alakul, szépen alakul a forma :). Gyere csak, tavasz, gyere. Jók leszünk együtt.

Hétvége

Jó volt a szombati pihenőnap, a lábnapra ráküldött pénteki 10K után az izomlázat ki kellett nagyjából heverni. A vasárnapi 14K kezdetét is éreztem, de aztán egész jól sikerült. 1:21:53 min alatt ment le, ami 5:51-es tempót takar, de a legrosszabb kilométerem is csak 6:18 volt, a legjobb meg 5:16, tereptől függően. Új útvonalat találtam, tetszett. Sütött a nap, de hideg volt. Néha úgy éreztem, mondjuk 12 km-nél, hogy elég, de aztán tényleg egész ügyesen bekapcsol már az autopilot meg a zene is segít. 

Bónusz: a mérleg naaaagyon régóta a legalacsonyabb számot mutatta futás után. Ójesz.

I could say 'bella, bella' even 'sehr wunderbar'

A pénteki 10K - részleges napfogyatkozás után - egész jól sikerült, annak ellenére, hogy a csütörtöki lábnap eredményeként diszkrét, ámde kiválóan érezhető izomláz kapott el hátsó comb-fenék vonalon. Már korábban kinéztem a héten, hogy merre fogok menni, és ez az új útvonal meg is valósult. Jó volt. Sütött a nap ezerrel, hülye ez az idő most, induláskor simán kellett a két hosszú ujjú felső, visszafelé 6 km-nél már baromira melegem volt. 2 km lassú, 2 gyors, 2 lassú, 2 gyors, 2 lassú volt a menün, az eleje kicsit nyüszögős volt, de lassan kezdtem, bemelegítéssel is bajlódtam picit előtte, úgyhogy egészen sikerült összeraknom, a második 2 km gyors még pörgősebb is lett, mint az első. És jó volt futni, végre, megint, zene is volt, az is klasszul összeállt a futás ritmusával. Tegnapi kedvencem.

(awwwwwwww....)

Erősítések

Egyre jobban mennek. Úgy látom, ez a heti kettő szépen állandósult, ezt egészen jól tudom tartani és meg is dolgoztat rendesen. Tegnap hát-váll napot tartottam, 43 percen át, ma szerintem láb jön, a futást inkább holnapra tolom, borult az idő, péntekre meg napsütést jósol. A karizmom meg a vállam szépen alakul, tricepszen van még mit dolgozni, az kicsit lötyögősebb. De túljutottam az őszi meg januári hullámvölgyön, amikor nem volt hozzá kedvem, megint érzem az eredményeket és a motivációt. És építem fel, bővítem, emelem a súlyokat, ez már az advanced level program. Jó lesz.

Hm

Nem esnek jól mostanság a futások. Merev a lábam. A tegnapi váltós 7 km (1 km lassú, 1 km gyors) első 3 kilométere kínszenvedés volt, még úgy is, hogy az első gyorsot hoztam 5:33-ra. Annyival nem lett jobb később se, bár a 6. km-t kitoltam 5:13-as tempóval. Fura, hogy a diszkomfort ellenére mennyire működik a testem. Holnap elvileg 10K-t kéne nyomnom... Vasárnap meg 14-et. Azon morfondíroztam, hogy hátha az úszás nem tesz jót, merevít, rosszul csinálom, mert a végén a vádlimat szoktam érezni és az okoz problémákat mostanság. Megpróbálok a lábtempón változtatni a kapott tanácsnak megfelelően. Meg persze a bemelegítés... Meg a lenyújtás...

Az kajárúl és társairúl

Naszóval március 1-jén elkezdtem magam újra mérni, mármint centivel. Tegnap már odáig is eljutottam, hogy bevigyem az elmúlt három hét adatait a régi táblázatomba, ahol 2012. novemberétől 2013. augusztusáig rögzítgettem a számokat, a Curvesnek hála mondjuk jóval több is megvan, bár sokszor nem egyformán mértünk. Hát nincs akkora boldogság, 2013. augusztusához képest komoly centik vannak mindenhol pluszban, hol több, hol kevesebb, combnál mondjuk egy, csípőnél négy is megvan... Ez a nem örömteli, de tragikus eltérések mondjuk nincsenek. Súlyt egészen jól tartom hetek óta.

A jó hír, hogy csináltam megint meztelen fotókat, és tavaly ilyenkorhoz képest látványos különbségek vannak feszességben és körvonalakban. A fenekem tényleg kezd biztatóan kinézni, juhú! 

Úgyhogy ezek bónusz motivációt adnak most a kajához. A csokit továbbra is sikeresen kilőttem, szerintem megvan a három hét. Az édesség még ingadozik, de igyekszem, ma lesz a harmadik napja, hogy mentes vagyok, ami még karcsú, de tekintve, hogy hétvégére esett az első kettő, ami mindig nehezebb, biztató kezdetnek tekinthető. Sütöttem répás-túrós egészséges muffinszerűséget, hát ritka szar lett :), van még mit fejleszteni rajta. A kenyérmennyiség is erősen lecsökkent, megint vettem tömör rozskenyeret meg teljes kiőrlésű tortilla lapot. Több a zöldség is otthon. Nem tökéletes, jobban kéne előre tervezni, az még most nem megy, de remélem, végre irányba álltam.

"Pihenőhét"

Jó, hát legalábbis futás szempontjából az volt, 20 km-nél kevesebbet csak sérülés után futok már :). 5, 7, 8 km ment le a héten, so-so. Az 5 km-es mondjuk full napsütésben, egy capri, két hosszúujjú, semmi sapka, már egészen tavaszfíling volt! :) Még bónusz (meglepi) nézőközönség is akadt... Nem véletlenül húztam meg 5:31-es tempóval... 

Aztán volt két erősítés, úgy érzem, ez lesz a reális, hogy tartsam, meg - mivel múlt héten a verseny miatt kihagytam az úszást - kicsit rátoltam a medencében a távra. És olyan jól sikerült, hogy amellett, hogy 1,5 km jött össze mellen, még az idő is rekord lett, 41:55 min, 27:57-es tempó! Csak erősödök, gyorsulok.

She moves, she moves

:D

Nem bírom letörölni a széles vigyort az arcomról! A mai nap az ötcsillagos volt.

Először még a hétről: nem igazán lettek jók a futásaim, sem a 8K kedden, sem az 5K + 5 repülő csütörtökön. Szombaton elmentem 2,5 km-re átmozgató futásra, miután egész nap a brutál két nappal korábban becsapódott menzesz miatt fetrengtem a fájdalomcsillapítók ellenére, az is szar volt, éreztem, hogy megint merevednek a vádlijaim. Mg, Ca, izomlazítóval masszázs, de nem vettem a fáradságot a tésztafőzésre se, ott egy kicsit feladtam a vasárnapot. 

Nem esett jól reggel a -3 fokban végzett kocsipucolás se. Az ájfón reggel 10-re 7 fokot hazudott, amikor kiszálltam a helyszínen fél 9-kor, az autó hőmérője -2-t mutatott, a telefon szerint 5 volt. Pluszban. Erős dilemma volt, hogy mi legyen az öltözet, de végül a nap sütött, úgyhogy amíg lehetett, igyekeztem fedett helyen lenni, bíztam az adidas climacool aláöltözetben, ami a héten már bizonyított és hosszúnadrág + két réteg ruha mellett döntöttem, baseball sapkában a kötött helyett, és utolsó pillanatban végül a kesztyűt is visszadobtam a táskába. Jó döntés volt mindegyik, elég gyorsan melegedett.

Utoljára ősszel futottam versenyen, a 30K-n. Talán ez zavarhatott meg, hogy régen kellett sokféle ritmushoz szokni, de az első 2-3 km nagyon fura volt. Mintha a fejem meg a testem két teljesen eltérő koordinátarendszerben mozgott volna. Nem éreztem a saját ritmusomat, bár próbáltam egyenletesen futni és a légzésre figyelni, az egész mintha automatizálódott volna. Voltak már autopilot üzemmódos flow futásaim, de azok jólesősek voltak. Ez meg valahogy disszonáns volt. A gondolataim se igazán voltak összhangban, amennyire lehetett, igyekeztem a légzéssel foglalkozni. A vádlim nem okozott problémát szerencsére, a hasam se. A telefont nem voltam hajlandó megnézni menet közben. Nem akartam nyomást gyakorolni magamra. Egyszer hallottam egy 5:22-t, annak nem örültem, hogy ki fogok csúszni az 5:23-as eddigi pb-ből, de whatever. 5,5 km-nél hagyott el a 49:59-es iramfutó. 8 km-től jött egy csúnya emelkedős rész, azzal megkínlódtam, de nagyon, belenyugodtam, hogy hát akkor ennyi volt. A végére megint összekaptam magam, szerencsére lejtősebb volt, és a cél előtt nem sokkal elővettem végre a telefont. 

És majdnem ott esett ki a kezemből, hogy 5:07 a tempóm! 

10,32 km lett a vége 52:47 min alatt, és igenigenigenigen, 5:07 min/km átlagtempóval :)))). Idézném magamat: sunshine, happiness, kibebaszott királylány vagyok :D. Hatalmas büszkeség volt, hazáig vigyorogtam, toltam a kis Peugeot-t 145-tel az autópályán a napsütésben. 

Így történt:

Ha nincs az az emelkedő... De mindegy is, legalább marad kihívás a következő versenyre - vérszemet kaptam! :D

Két évvel ezelőtt, majdnem napra pontosan, 6:17-tel gyűrtem le életem első 10K versenyét. Messzire jutottam azóta. Sok munkám van benne, de ezeken a napokon jön ki a legjobban, hogy mennyire megérte.

Mert futni jó

Pár napja vacsoránál kérdezte főnök, hogy "de miért futtok?". Kolleginával egyszerre válaszoltuk: "mert futni jó!" :). És tényleg. Most ez van bennem, hogy kifejezetten élvezem a futást. Flow.

Sokat simított rajtam az elmúlt időszakban. Nyugodt vagyok. Tudom, mit akarok és kábé azt is, hogyan. Várom a nyarat, amikor (várhatóan) átlogisztikázom az életemet, már nem félek semmitől.

És addig is futok, futok, futok. Ma jön egy 8 km, benne 5 km versenytempó, aztán utána a héten már csak kisebbek, mert vasárnap 10K verseny. És iszonyúan várom, pörög az agyamban a motiváció, ráadásul megkaptam a "kilövési engedélyt" is az 53:57-es personal best megdöntésére :). Jó lesz, úgy döntöttem, főleg, hogy 10 fokot és napsütést ír vasárnapra az időjós. Úgyhogy fingers crossed, caprira és két réteg felsőruhára hajtok :).

Goodbye February, hello March

Először akkor kicsit jobb kedvvel zárjuk le a februárt.

Futottam 87 km-t, ami egész jó ahhoz képest, hogy lábprobléma merült fel. Úszás: 3,9 km, 100 méterrel több, mint januárban. Kicsit gyorsulok, legalábbis pénteken már - jó, a 25 méteres medansziéban és nem annyira pontos időmérés mellett - a fél kilométert már 14:12 min alatt úsztam le. Futásban is gyorsulok. A szombati 7 km 4. (!) gyors kilométerét - jó, lejtőn, de akkor is :) - 4:57-es tempóval nyomtam. Ójesz :). Tegnap pedig a 12 km-t 1:08:01 min alatt, 5:40-es tempóval, a 9-15. kilométeres távok között a második leggyorsabb idővel teljesítettem. És tavaszodik, nincs kabát, nincs kötött sapka, kezd megint flow élmény lenni a futás! :) Erősítések megyegetnek, úgy tűnik, a heti 2 lesz a reális cél. Jógából meg egyelőre havi 1 jön össze.

És akkor a kajáról annyit, hogy a február vége szétesett. A kávé is sokasodott, a kajában is volt binge eating, kicsit több alkohol is befigyelt, mint ami ildomos lenne. Hiába, stresszevő vagyok... De az elmúlt napokban megkezdtem már az átállást. Több napja - nem számolom - nem ettem csokit, az édességet vágom vissza és odafigyelek a kajára. Tegnap pedig nagyon hosszú idő óta először megmértem a derekamat, hasamat, csípőmet és combomat. Not happy. Úgyhogy akkor most rákapcsolunk. Megfogjuk. Felépítjük. Annyi erőfeszítést teszek a mozgásba és közben elbaszom a kaját. Nem mehet ez így tovább. Főleg, hogy a fenekem végre mintha kezdene felfelé mozdulni és ami ott felesleg, az kajától van. Szóval most. Most. Most.

Betonvádlitlanítás

Szóval a betonvádlit komolyan vettük, mert nagyon szar volt. Úgyhogy a múlt hét három nap full pihenővel indult, csütörtökön óvatosan kocogtam 5K-t (29:34 min, 5:48-as átlag), nem volt százas azért, de sokkal jobb, aztán délután a masszőr megkínzott, alig bírtam lejönni az asztalról. Másnap egy lájtos úszás, 1 km 29:35 alatt. Szombat pihenőnap, tegnap pedig egy szintén óvatos 7K (kerek 40 perc, 5:43-as átlag), ami már problémamentesnek bizonyult. A hét is olyan közepes terhelésű lesz, langzamspacíren.

Meltdown

Péntek jóga. Vasárnap 10,4 km futás betonvádlival, 1:00:13 min alatt, csalóka 5:47-es átlagtempóval. Minden lépés fájt.

Egy kicsit most összeomlik az életem. Egy kicsit nagyon. Abban bízom, hogy amit 2,5 éve építek, az erő, ami vitte a változtatásokat kívül, az most belül is meglesz és a sport támaszt fog adni mindehhez. Kibaszott fájdalmas időszak jön. Sok-sok hullámvölggyel.

Úgyhogy bátorság. Erő. Kitartás.

Sóhaj

10-én elmentem úszni, 1,2 km megint, javítottam az időn hihetetlen 6 másodpercet, már 29:34 az átlagtempóm 1 km-re. 

Tegnap pedig volt egy fogcsikorgatós futásom, eszem nem tudom, mikor voltam utoljára ennyire merev, minden lépés húzódott, az úszás ennyire bebaszott volna? Az előírt 7 km helyett 5,6-ot bírtam, 5:45-ös átlagtempóval. 

Ma pedig félóra erősítés, hát-váll, immár elővettem az advanced programot, bár még kicsit lájtosabb súlyokkal (8 kg helyett 6 kg meg ilyenek). De szép lassan ezt is beindítom.

Hátha segít.

10 nap februárból

A hónap harmada eltelt. Az első napján futottam 16 km-t. Közben még párat, most vasárnap 17-et, autopilot üzemmódban, csak a zene lüktetett a fülemben. 5:42-es tempóval 1:36:56 min lett a vége, a leggyorsabb 12-22 km közötti tempóm. Összesen járok 45,7 km futásnál, 6,1 km úszásnál, volt egy erősítés is.

Ki lehet vajon mozogni magamból?

Január

No, hát vannak itt elmaradások, de csak a naplózásban, főhősnőnk nem állt meg :).

Inkább csak summáznék, a számok nem rosszak:
- volt pontosan 100 km futás a hónapban,
- 3,7 km úszás, ebből az utolsó rekordtáv, 1,2 km
- 6 erősítés, ez némi lemaradást takar, de egyelőre úgy néz ki, hogy a heti 1-2 erősítés a reális; megkísérlem a kettőt összehozni
- 1 db jóga volt, ez erős lemaradás, de ez van, nem görcsölünk rajta,
- 1 db korcsolya volt, ez a fun factor.

Összesen 25 "aktivitásom" volt a hónapban, a heti 2 teljes pihenőnapra figyelek. Jó ez így, masszőr is dicsért, hogy rendben van a testem. Majd finomhangolódik még, aminek kell, de alapvetően kereknek éreztem ezt a hónapot. Jó érzés.

A kaja so-so. Úgy tűnik, a kizárásokkal azért van mozgástér, tésztára 1 ek. parmezán és ilyesmi, de még változó a határ, nem lehet túllőni, mert akkor jön a rosszullét. Kicsit fogytam, 62 kg alatti számokat mutat a mérleg. Kávékat tartom a napi 4-en, hétvégenként néha összejön már a három.

Úgyhogy az összérzés az jó. Olyan "most alakulgatunk, de jó irányba haladunk, kis türelem és összeáll minden szépen" jó.

Kajafront

Javult a helyzet. Egyrészt kevesebbet "lázadok" és igyekszem odafigyelni a kizárásokra. Másrészt kísérletezek a doki által felsorol tételekkel, és úgy tűnik, vannak olyanok, amikre vagy false positive volt az eredmény, vagy ezekben a mennyiségekben bírom. A krumpli felmentést kapott és a sör is :), hurrá. Ma jön a rizs tesztelése.

 

Megvettem kábé az Alpro teljes szójatej-kollekcióját tesztelésre, a csokisat és az erdei gyümölcsöset kivéve (a mazochizmusnak is van határa...). Eddig meglepően ihatónak bizonyultak és nem agresszív a mellékízük, kivéve a vaníliásat, azt elkönyveltem a súlyos hiba kategóriájába, szerencsére elfogyott. A zabtej so-so, szerintem néha rendben lesz a szójával váltva. Ha a rizs ma megy, megnézem még a rizstejet.

 

Az látszik, hogy a tejfehérje üt, de rendesen. Így sikerült rájönnöm, hogy egy bizonyos felvágottfajtában is van, olyan rosszullétem lett utána, hogy ihaj. És esélyes még a búzaliszt, de azt is tesztelni fogom. Csináltam sk. rozskenyeret, csak rozsliszttel, zabkorpával, vízzel, olívaolajjal és sóval, a második kísérlet nagyon tisztességeset eredményezett. Jó, tömör, de szépen bírja a tárolást és frissen, melegen isteni. Mivel kovászos, ugye, ezért szolid kétnapos az elkészítési ideje, plusz etetni kell a kovászt kétnaponta, hogy ne dögöljön be. Nyilván a sikeres kenyeret csak hozzávetőlegesen csináltam... úgyhogy most megpróbálom reprodukálni ezt és lejegyezni az egészet.

 

 

Heti summa

Na egy gyors összegzés, mi volt eddig:

9-e péntek: 1 óra 20 perc jóga, a klasszikusabb fajtából, a kevésbé kedvelt oktatóval. Az erősítés után küzdelmes volt a karhasználat, plusz a lehajtott fejes gyakorlat bedugult orral... Lélegezzünk orron át! Aha.

11-e vasárnap: a szombati pihenőnap után délelőtt egy óra korcsolya, délután 13,11 km 1:15:52 min alatt (5:47-es átlag), amivel immár ez az új leghosszabb távom hat perces ezreseken belül. Lemerevedtem, elfáradtam a végére, nagyon hideg volt, meg hát azért a korcsolya is megterhelőnek bizonyult előtte.

12-e hétfő: kar-mell erősítés

14-e szerda: 6 km futás, 33:38 min (5:36-os átlag), a középső három km fokozó. Vízszintesen csapott esőben sem annyira kellemes...

És végül ma: láberősítés és 15 perc alatt leúszott 500 méter.

Erősítés

Most néztem vissza, november 18 óta nem csináltam erősítést :(. Na de majd most. Tegnap voltam hát-vállon, az előző ciklusból vettem elő még, mert úgy érzem, túl nagy a kiesés. Most ezt lehet, hogy még egyszer megcsinálom majd (ha a másik két nap is lement) és csak utána váltok az advanced levelre. Ezt is érzem azért főleg karban.

Meg ami új, hogy ezt is feltöltöm a Runkeeperbe. Nyomok egy teljes évet teljes statisztikával, minden felkerül.

Kaja so-so. Tegnap volt az első olyan napom, amikor este 6-ig nem volt rosszullét. Akkor mondjuk egy masszív, de mindenképpen haladás. Asszem az elfogadáson kell még dolgoznom, mert van, hogy azt mondom: basszameg, leszarom, hagyjatok békén, eszek valami tiltólistásat. Főleg, ha nehéz kikerülni.

 

Hideg

Hű, tegnap délben rohadt hideg volt. 7 km-es előírással küzdöttem meg, a középső 3 gyors címszóval. Az első kettő igen nyögvenyelősen telt, ez nem az én időszakom, hiába vagyok beöltözve. Lassúnak, nehézkesnek éreztem magamat. A középső háromra felpörögtem, de a parkban sok helyen jeges-havas volt a járda, féltem, hogy eltaknyolok, nem volt jó így futni. Viszont ködös volt az idő, tejben futás jellege volt. 40:30 min, 5:47 tempó.

 

Tegnap sütöttem rozskenyeret, csak rozsliszt, víz, olaj, rozslisztből és vízből készített kovász és zabkorpa volt benne. Nem a legjobb még, van mit csiszolni rajta, de legalább már valami kenyérféle, amitől nem leszek rosszul - az összes boltiba kevernek búzalisztet.

 

Note so self

A natúr szójajoghurt + aszalt szilva kombót legközelebb ne futás előtt egy órával fogyasszuk...

Olimpiai

Tegnap lezárták a céges medencét, nagyon frusztált, iszonyú szükségem lett volna a simulásra. Aztán eszembe jutott a közelben lévő profi uszoda, az 50 méteres, olimpiai medansziéval. Úgyhogy előbb végeztem, és elmentem.

 

Hát kicsi nyuszi vagyok én ehhez (bár azok nem úsznak). Sokkal fárasztóbb volt, plusz nem húzták ki a sávokat, kerülgetni kellett mindenkit oda-vissza. Úgyhogy nem is sikerült az időn javítani, 30:30 min alatt úsztam le a kilométeremet. De legalább van rendes időmérő, nem úgy, mint itt és szerintem idővel hozzá tudnék szokni, úgyhogy most töprengek, hogy ezt illesszem be valahogy inkább, mint ebédszünetben a cégest.

 

És kicsit simultam. Jó volt.

 

 

Első futások

Másodikán rászántam magam az első futásra, elsején annyira fejbe voltam verve, hogy nem bírtam. 7 km lett 39:56 min alatt (5:42-es átlag), bár szerintem a Runkeeper az első 250 méteren elmérte a történetet, azt vettem észre, hogy ha nagyon hideg van, megbolondul és elkezdi aránytalanul pörgetni a métereket. Aztán utána helyreállt, meg szerintem korrigálódott is ezen a távon. A középső 3 km fartlek volt. Nem esett jól igazán, hideg is volt, meg a lakótelep nem a kedvenc terepem, valahogy tök nyomasztó az egész hangulata.

 

Tegnap pedig nekieredtem egy 12 km-nek. Utoljára október 5-án futottam ezt a távot, akkor 1:16:42 min alatt (6:23-as átlag). Most 1:09:38 min volt és 5:48-as átlag, sallala, boldogság. És most ezzel első alkalommal kerültem ilyen távon 6 perces ezreseken belülre. Szép napsütés volt, csak kicsit hideg, azt azért éreztem a végére. Zenét is toltam, jó volt.

 

 

2015

Na és akkor próbáljunk meg idénre is okosan tervezni.

Futás:

- 1000 km. Ezt persze nem egyeztettem főnökasszonnyal :D, de fejben ez a szám lapul. Nem gondolnám irreálisnak, amióta fogja a kezemet (június), azóta szöktek fel 100 körüliekre a havi kilométerszámok, amikor nem volt egészségügyi okból kihagyás (de akkor is minimum 57 megvolt, ha csak fél hónapig toltam). Úgyhogy szerintem ez így okés lesz, persze ha nem, nem dőlök dugámba. Elvileg a mindenféle tervezett, jelentősebb kihagyással járó egészségügyi beavatkozást letudtam tavaly, úgyhogy ezen a vonalon csak váratlan dolgok jöhetnek közbe (ne tegyék).

- Terepfutás. Tavaly volt egy röpke beleszippantásom, de nagyon tetszett, lett ugye hirtelen felindulásból cipő is hozzá, ki kéne használni. Szeretnék kicsit elengedősebben futni, nem kapaszkodni annyira a számokba, élvezni a tájat, küzdeni dombokkal (oké, ez eufemizmus :D ), völgyekkel, erdőkben lenni. Ide nem tűzök célszámot, mert sajnos a környékünkön nem megvalósítható, tehát vagy elautózok valahova és ott terepfutok, vagy valahogy másképp megoldom. Még ezen töprengek. De talán lesz hozzá társam és az segíthet.

- Április 25-én teljes erőbedobásos félmaraton. 2 órán belülre szeretnék kerülni, minél jobban. Aztán utána május 31-én UB csapatban, iszonyúan várom, remélem, lesz olyan jó élmény, amilyennek álmodom. Főnökasszony olyan 3x15 km-t irányzott elő, ami egyelőre akut hörgésre késztet, de bízom benne. Aztán utána lazulnak az elképzelések, szeretnék egy 30K-s verseny megint, hogy felülírjam az októberi negatív élményt. És talán, talán, talán, ha a csillagok úgy állnak össze és menni fog az ahhoz szükséges heti 4 futás (kérdéses), akkor ősszel egy maraton, időterv nélkül. Ezen kívül valami brutál sárfutásszerűség is szóba kerül baráti körben időnként, lehet, hogy sort kerítünk rá idén.

Más mozgás:

- Heti egy jógát minden munkahéten, minimális kihagyással.

- Heti egy úszást minden munkahéten, minimális kihagyással, jó lenne legalább 50 km-t úszni idén.

- Erősítés: hát ez a kemény dió. Láttam, miket értem el vele, de azt is érzem, hogy ezt "engedtem el" a legkönnyebben, amikor időhiányba keveredtem, márpedig nyáron megkaptam a második 3 hónapos programot és azóta se sikerült végigfuttatni... Pedig. Úgy érzem, a heti három ehhez talán akkora nehezítést jelent lelkileg, nehéz úgy nekiállni, hogy na, egy héten három ebédszünet megy a levesbe,  plusz a negyedik a jóga, meg azért 1,5 óra időnként. Szóval töprengtem rajta és megpróbálom úgy, hogy heti 2, heti 3 váltva. Kell. Azt a karizmot meg akarom tartani, tetszenek a kockák a hasam felső felén, terjeszkedjenek csak lefelé, a fenekem meg emelkedjen szépen felfelé.

- Hétvégi korcsolya időnként áprilisig :).

Kaja, pia, zongora:

- A kávécsökkentési projekt sikeresnek mondható. Idén ráerősítek arra, hogy napi 3 legyen a maximum. Lassabb lesz, de próbálkozom.

- Étrend. Masszív átalakítás várható, elkezdegettem már két napja, de még messze nem járunk 100%-nál. Karácsony előtt csapódott be frontálisan az ételintolerancia vizsgálat eredménye a laktózérzékenység mellé, a lista pedig igen hosszú, a tehéntejtől a tojásfehérjén át búza, krumpli, rizs, élesztő (sör is, jaj), aprómagvas gyümölcsök, olajos magvak, hogy csak a legfontosabbakat említsem (és van még). Úgyhogy egy évig most igyekszem ezeket (a gasztroenterológussal egyeztetve) kizárni, pár dolgot még tesztelni kell (pl. krumpli, búza), de radikális változás jön, sajnos. Aztán egy év múlva megismételjük a vizsgálatot, megnézzük, mi változott. Mondjuk a jó eséllyel pszichoszomatikus oknak is neki kell állni...

- Masszázs marad havonta egy, nagyon bevált, sokat segít.

- Megnézem a nyújtás javításának lehetőségét SMR hengerrel. 

Asszem ennyi. Szükség esetén rugalmas újratervezéssel :). És egy hős leszek, nem írok egy árva szót se az utolsó 2-3 kilócskáról :D.

2014

No csapjunk egy gyors visszatekintést, hulla fáradt vagyok, kinyírt ez a kialvatlanság és a hosszú éjszakai hazaút.

Szóval ez volt a terv, és azt kell mondjam, talán valami ész is került már a fejembe a mozgással kapcsolatosan, mert egész hatékonyan sikerült megvalósítani a kitűzött célokat.

- 700 km futás, legalább heti 2 legyen meg (így a sötétség idején is belefér) - falinaptáron szép kék ikszeket kapnak a lefutott napok, hogy jól lássam;
Lett belőle 817,5 km :), jippiiiii. Büszke vagyok rá. A heti 2 inkább heti 3 volt, az említett kilométerszám az egészségügyi kiesések miatt kb. 10 hónap alatt valósult meg. A kék ikszelést egy idő után eluntam, ezt be kell vallani.

- megtalálni az ideális erősítő és/vagy nyújtó sporto(ka)t mellé, heti egyszer beilleszteni;

Lett erősítés, elvileg heti 3x, de év vége felé nagyon kiesett a kiesések miatt :(. Lett jóga heti egyszer, hol igen, hol nem, de segített. És november óta próbálkozom a heti egyszeri úszással, így decemberben már egészen sikerült "felpörgetni" a maga szintjén. Összesen 5,8 km-t úsztam két hónap alatt, egyre jobban megy.

- inni, inni, inni, folyamatosan próbálkozni ezzel a napi 2 literrel;
Ezt a Waterlogged végülis kihozta, hogy megy. Igyekszem figyelni, szerintem ez megvalósult. Mondjuk egy kontrollnapot akár lehet tartani, főleg a csökkentett kávémennyiségre figyelemmel.

- csokimentességet tartani, lehetőleg édességmentességre beállni, finomlisztes cuccokról jobban lejönni;
Hátháthát. Annyira nem voltam NoChocHero, mint kellett volna... Az év vége az nagyjából működött csokimentesen.

- egy félmaraton tavasszal (május?) és ha jól megy a futás, akkor nyár végén/kora ősszel megnézni a maratont
Ebből végülis lett három félmaraton, az első tavalyi valóban májusban, aztán még kettő szeptemberben, majd a 30K októberben.

A nem SMART 2-3 kiló fogyás az végül nemigen valósult meg, de átalakulást tapasztaltam zsírból izomba. Nyáron pink bikini, vállalható fotóval! :) Folyt. köv.

Summa summárum, nem volt ez rossz. Kicsit meglepődtem, mikor nemrég visszakerestem a kitűzött célokat, hogy tényleg sikerült egész reálisan összerakni őket. Igénybe vettem két szakember segítségét a mozgáshoz, kettőt a kajához (ezt nem sikerült végül helyrerakni, bekavart a laktózérzékenység/ételintolerancia problémakör), lett egy masszőröm, úgyhogy a "gárda" felállt, csatasorba igazodott és megkezdte a küzdelmet. Alapvetően úgy gondolom, rátaláltam az utamra, már nem csinálok squat challenge típusú nettó faszságokat meg kicsit talán már jobban ismerem a testemet, a saját működésemet. Van még hova fejlődni, de jár egy vállveregetés, na.

Pár gondolat

Több vörösbort ittam annál, hogy az idei terveket összegezzem vagy az egész évet, egyelőre inkább csak pár szó a december utolsó két hetéről. 

19-én, utolsó munkanapon zuhogott az eső, úgyhogy a tesztjellegű 5 km-es futást futópadon toltam le. Utálom annyira, hogy meghajtottam. Tudom, hogy nem ugyanaz, mint a betonon, de közel jártam az 5 perces ezreseken belüli futáshoz. Végül egy idő után kifogytam a szuflából és 25:55-re jött ki, de ez az 5:11-es átlag se volt rossz.

A hazaút kinyírt, úgyhogy a következő esemény az egy 22-i úszás volt. Méghozzá végre 33 méteres medencében! Sokkal jobb volt, mint a 25-ösben, 32 hossz, 1056 méter jött össze 32:15 perc alatt. 

23-án laza 5 km futás, 28:52 min (5:46-os átlag), majd 25-én egy 7 km-es mecseki kör 40:53 min alatt (5:50 átlag). 27-én Margitsziget, immár száraz rekortánon (az egész jobbszéli betoncsíkot leflexelték manuálisan :D, egy vicc az egész). 10,17 km lett, 58:01 min alatt, gyönyörű napsütésben és rohadt hidegben. 

Végül két úszás lett a tavalyi év (de fura még leírni) vége: 28-án 1122 méter 34:02 min alatt, 31-én pedig 1188 méter 35:30 alatt, amivel már majdnem megvan a félórán belüli 1 km (30:05, a kurva anyját). Főleg mellben úsztam most, a hát valahogy nem tetszett, szerintem rosszabb a technikám.

Mára gondolkodtam futásban, de azért érzem a nem megszokott mennyiségű alkoholt.

NoChocHerot buktam, volt egy Visszautasíthatatlan Kínálás... aztán utána még pár letérésem. Kávé - az utazás kivételével - megmaradt a napi 4, egyszer volt 3.

Ételintoleranciáról pedig vagy jót (haha), vagy semmit, tehát majd erről is a következő napokban értekezek. Az első körös dráma már lecsitult bennem.